Új sorozatunkban a legszebb itáliai kerteket mutatjuk be
Itália nem csak az építészeti remekművek, hanem a csodálatos kertek országa is. Most induló új sorozatunkban – a jó idő beköszöntével – ebből a kimeríthetetlen kincsesbányából mutatunk be egy-egy igazi csodát. Elsőként a legendás Amalfi-part legszebb kertjét, az Atrani fölé magasodó sziklaszirten kialakított Villa Cimbrone kertjét járjuk be.
Az Amalfi-part – nem túlzás ezt állítani – a világ egyik legszebb helye. Az azúrkék tengerből szinte falszerűen kiemelkedő hegyek tövében megbúvó festői városkák alkotta partvidék már a rómaiak idején is kedvelt nyaralóhely volt. Az egyik meredek sziklatetőn állt a Ravello városa melletti Cimbronium nevű erdő, ahol később, a 11. században az Acconciajoco család udvarháza épült fel, ami később a Fuco, a Pitti, majd a Sasso dinasztiákhoz került. A 19. század elején az Atraniból származó Amici családhoz került, akik elkezdték a kertek kiépítését, többek között ekkor épült a tenger felett majdnem négyszáz méter magasan húzódó sziklafal pereme mentén a lenyűgöző Terrazza dell'Infinito, vagyis a Végtelenség Terasza.
A valóban végtelennek tűnő kilátást nyújtó korlátot ókori istenek barokk szobrai tagolják.
A part, illetve Ravello ekkor vált idegenforgalmi célponttá, természetesen ekkor még szó sem volt tömegturizmusról, Európa elitje pihent itt. A szomszédos villa Rufoloban nyert ihletet Richard Wagner is a Parsifal befejezéséhez.
A villa történetének legjelentősebb fordulata a huszadik század elején következett, mikor egy angol bankár, Ernest William Beckett a korszakban kötelezőnek számító itáliai utazása során eljutott az Amalfi-partra. Pár évvel később, 1904-ben megvásárolta a villát az Amici családtól, és egy helyi építész, Nicola Mansi tervei szerint teljesen átépíttette azt. A következő évben a Grimthorpe lordja címet elnyert új főúr kissé műkedvelő jellegű épületet hozott létre. Maga Mansi életrajza is meglehetősen furcsa, a városban korábban szabómesterként és borbélyként dolgozott. A székesfehérvári Bory-várra emlékeztető épületben gótikus kerengő, keresztes lovagok csarnoka mellett mór jellegű teaszalon is helyet kapott. Az együttes ekkor kapta a Villa Cimbrone nevet a Cimbronium-erdőről.
A villa legnagyobb értékét az épület körüli kertek jelentik. Beckett, vagyis Lord Grimthorpe a feladattal a korszak legnagyobb brit építészeit és tájépítészeit, Edwin Lutyens-t, illetve Gertrude Jekyll-t bízta meg. Lutyens pár évvel később a brit első világháborús temetők és háborús emlékművek meghatározó alkotója lett, Jekyll pedig az egyik első női tájépítészként több mint négyszáz kertet alkotott Angliaszerte.
A tervezők itt is remekeltek,
a kertet teraszok, süllyesztett sétányok, hidak tagolják, a pompás mandulafenyők alatt mindig előbukkan egy-egy meglepő részlet, egy szobor, egy pavilon, vagy épp maga a tenger.
A tervezők remekül kihasználták a terepadottságokat, a mértani kerttel párhuzamosan fut a süllyesztett Passeggiata dell'Abbondanza, vagyis a bőség sétánya. A pergolákkal kísért sétány fölött korai vasbeton híd ível át – ami kialakítását tekintve megdöbbentően hasonlít Medgyaszay István ekkoriban készült hazai vasbeton épületeire.
A sétány tengelyében Ceres, a mezőgazdaság istennőjének pavilonja áll.
Az építmény hátterében feltűnő végtelen horizont már sejteti, hogy milyen látvány vár a látogatóra...
A Ceres-templom a bejárata a kert leghíresebb részének, a Végtelenség Teraszának.
A sziklaszirt tetején kialakított teraszról nyíló kilátás valóban elvész a végtelenben:
míg balra az Amalfi-part Salernoig terjedő – természetesen lenyűgöző - szakasza látható, addig jobbra, nyugat felé a vég nélküli tengerben bukik le a nap.
A kert a csúcspontot jelentő terasz után is folytatódik, sétányok, teraszos kertrészletek, pavilonok és szobrok egész sora várja a látogatókat.
A kerteket melankólikus hangulat lengi be, mintha egy, a huszadik század eleji, Olaszországba vetődött brit arisztokratákról szóló film díszletei között járnánk. A villában ekkor valóban nagy volt a vendégjárás, Beckett baráti köre gyakran megfordult itt, így
Virginia Woolf, Winston Churchill, John Keynes is gyönyörködhetett a végtelen kilátásban.
Beckett 1917-ben halt meg (a háborútól függetlenül), a Bacchus-templom mellett helyezték örök nyugalomra. A villa azonban továbbra is vonzotta a különleges vendégeket, Beckett utódai többek között Greta Garbot és Oswald és Diana Moseley-t, a brit fasiszta párt vezetőit látták vendégül. A birtok az 1970-es évek óta a svájci Vuilleumier ecsalád tulajdona. A villában luxusszálloda működik, a kertek azonban szabadon látogathatók.
Folytatjuk!