Létezik-e cigány gótika? Gutowski Robert megválaszolja a Mária-kegyhely felújításának tervei kapcsán, íme.
Rokonoknak szólni, vendégeket meghívni, sütéshez bevásárolni, segítőket beszervezni, plusz étkészletet kölcsönkérni, ruhát kinézni és megvenni, vagy ami még jobb, varratni, gyerekeknek zsebpénzt adni: ez a minimum, ahogy egy valamirevaló búcsúra készül az ember vidéken.
Pontosabban csak készült, mert mint annyi mindennek, a varázsa ennek is múlóban, ha egyáltalán nem múlt ki már teljesen.
A többség körében legalábbis, de nem így a hívő romák között. Nyár közepe van, közeleg a szeptember, ez itt, kérem, az előkészületek rendes ideje. De hová zarándokol a hazai cigányság Mária-napon, hol tartja legnagyobb ünnepét és legfontosabb búcsúját e közösség vallásgyakorló és identitását is őrző része? Egy Komárom-Esztergom vármegyei, a veszprémi egyházmegyéhez tartozó, kicsiny, ám annál fontosabb kegyhelyen jártunk.
Lábfájáson enyhít, bénaságon segít
A feljegyzések szerint itt már a 14. században is működött egy pálos kolostor – 1357-ben említik először –, s mint oly sok hasonló létesítménynek, ennek is a végét jelentette a török hódoltság. Úgy tűnt legalábbis. Később aztán mégiscsak győzött a keresztény hit, és ebben nem kis szerepe volt annak, hogy az itt fakadó forrásnak gyógyító hatását vélték felfedezni a környékbeliek. Egy kápolnát emeltek közösségi adakozásból a 19. században, és ez az összetartó erő máig körüllengi a helyszínt. A mostani, Irgalmasság Anyjáról elnevezett kápolna tehát 1862-ben épült, a gyűjtést báró Fiath Ferencné szervezte meg, sikeresen.
Szentkút vizéért Európa számos pontjáról zarándokolnak el ide még ma is, úgy tartván, hogy a lábfájáson enyhít, a bénaságon segít.
Nemcsak isszák, hanem korsószám viszik is a vizet innen haza, leginkább Kisboldogasszony ünnepén, azaz szeptember 8-án, vagy az ahhoz közel eső búcsúnapon, amikor tömegek jönnek messzi földről, és még cigány vagy német nyelven is tartanak miséket a magyar mellett.
Ez a kegyhely ugyanis a közép-európai cigányság egyik legfontosabb vallási központja, tulajdonképpen
a roma identitás egyfajta szimbóluma és megnyilvánulása is.
Talán nincs annál nagyobb ünnep, mint amikor egy roma családba született gyermeket itt keresztelnek meg. Mindezt felismerve a magyar kormány is támogatja a kegyhely megújítását, azért, hogy a jövőben még hosszú időkig megmaradjon egy fontos vallási helyszín a cigányság, de tulajdonképpen minden hívő ember számára. Egy komplex, három ütemben megvalósuló fejlesztés lehetőségét nyerte el a beruházó Veszprémi Érsekség néhány évvel ezelőtt. Nehéz elképzelni, mihez kezd egy tervező egy nem mindennapi felkéréssel!
Különleges áhítat, ösztönös hitélet
„Egészen megrendítő részt venni a csatkai Szentkút nagybúcsúján, de a Kárpát-medencei cigányság egyik legfontosabb zarándokhelyére olyanoknak is érdemes ellátogatni legalább egyszer, akik nem vallásosak.” Ezt mondta Gutowski Robert építész nemrég egy fórumon, ahol az egyik legkülönlegesebb megbízatását ismertette. Úgy fogalmazott: a szentkúti miséket év közben is sokan látogatják, és ez nem véletlen.
„Különleges élmény megtapasztalni, hogy a cigányságnak milyen erős kötődése van ehhez a helyhez, egyáltalán micsoda beleélésre, vallásos áhítatra képesek!”
Igaz ugyan, hogy sokak számára szokatlan is lehet, mi minden belefér itt a szentmise ideje alatti viselkedésbe, hisz kissé mások az elfogadott alapelvek. Ez azonban érthető: a rítus a többségi társadalom számára ma már mást jelent, mint régen, azonban a romák mintha kevésbé tudatosan, sokkal inkább ösztönösen élnék meg a hitüket, és így közelebb is lennének a liturgia mélyebb értelméhez, aminek látható, hallható jelét is adják. S ez így van jól!
Mi is a búcsú legfontosabb megtapasztalása? Érezni egyfajta erősödést, valamiféle gyógyulást, jobbá válást. Ez a testi-lelki élmény a csatkai Szentkútnak is sajátossága, ahol a zarándokok döntő többsége, nagyjából 80-90 százaléka roma. Az itteni ünnepélyesség nem pontosan az, amit bármelyikünk elképzelne, inkább egy hatalmas népszokásszerű hangos történés, amely nem pusztán a roma közösség építését szolgálja, de valamiképpen láthatóvá is teszi őket a többség számára.
Le a sztereotípiákkal, a kegyhely mindenkié!
Az égiekkel való földi találkozás helyszíne ez, ahol a cigányság imái meghallgatásra találnak. Mi ez, ha nem megőrzésre érdemes? Hiszen a legtisztább szándékkal érkeznek ide romák és nem romák együtt, hogy aztán lélekben és közösségükben megerősödve folytassák a mindennapokat. Ennek a nagy jelentőségű kegyhelynek a fejlesztésén dolgozott Gutowski Robert és csapata is. „Rendkívül szép munka ez, amelynek során kültéri liturgikus tereket hozunk létre, a tervekben helyreállítjuk a kápolnát és a kiszolgálóhelyiségeket. Több kisebb, már meglévő épületet újítunk fel, és csak minimális kiegészítéssel hozunk létre egy olyan fejlesztési csomagot, amellyel tízezer búcsújáró zarándok méltó megérkezését és itt tartózkodását biztosíthatjuk” – összegezte a megbízás jelentőségét az építész.
A helyi kápolna építészeti elemeiből táplálkozó kültéri misézőhelyet terveztek. Egyedi térmegoldásra volt szükség, hiszen a terep erősen lejt, így azt támfalakkal tagolták. Ilyenek most is vannak, ez hamar kiderül, ahogy körülnézünk, de rossz állapotúak, düledeznek, ezeket újra kellett fogalmazni. Szakmai szempontból az egyik legérdekesebb feladat azonban – mint kiderült – mégis ez volt:
jelét adni annak, hogy a cigányság legfőbb zarándokhelye ez.
Úgy, tegyük hozzá, hogy valójában egy Mária-kegyhelyről van szó, és mint olyan, mindenkié, természetesen, nem csupán a cigányságé. „Vártam ebben egy erős iránymutatást a veszprémi érsekségtől, ugyanis építészként a sztereotípiáim léptek működésbe: színes házakat szerettem volna tervezni, afféle pörgősszoknya-tetőket, valami olyasmit, ami kulturálisan a cigányságé. Végül átgondolva a hierarchiát, azaz hogy egy Mária-kegyhely mindenkit hív és vár, győzött egy másik vonal.”
Cigány gótika? Miért ne?
Mégis hogyan lett a cigányság zarándokhelye a csatkai Szentkút? A hagyomány, de úgy is mondhatjuk, a Jóisten alakította így. Romák tízezrei számára ez a kegyhely nem pusztán egy zarándokhely, a búcsún részt venni nem egyszerűen vallási aktus, sokkal több annál. Egyéni és közösségi élmény, találkozási pont, ahol a hit a kultúrával és az identitással is találkozik. Ahol hálát lehet adni, gyógyulást lehet remélni, erőt lehet gyűjteni, a megmaradásról lehet gondoskodni.
A tervezőgárda végül úgy dolgozott ezen a munkán, mint minden más kegyhelyfejlesztésen, és nem került be a tervekbe hangsúlyosan a cigányságra való reagálás. Egy ponton mégis tettenérhető ez a speciális hagyomány: a szabadtéri misézőhely jobb oldali falát úgy álmodta meg az építész, hogy az egy konkrét utalás erre az elköteleződésre. „Ezen a perforált kerámia falazaton átfúj a szél, ezen keresztül fellátunk a kápolnára. És mondhatjuk, hogy sosem volt cigány gótika, mégis csak van öröktől való cigány gótika, ennek értelmében pedig meg is érkezett ez az épület arra a helyre, ami megilleti.”
„Itt összeáll a kép: együtt van jelen a Mária-kegyhely és a cigány hagyományok”
– jegyezte meg Gutowski, és azt már mi tesszük hozzá, hogy egy nagyon fontos gesztus is, amely méltóképpen kapcsolódik az Örökkévalóhoz és minden földi halandóhoz is – az építészet nyelvén.
