Építészeti, várostörténeti, urbanisztikai témájú köteteket ajánlunk, amelyek bármelyikét jó szívvel adnánk az ismerőseink kezébe. Íme a hely.hu szerkesztőségének 2025-ös „must-have” könyvlistája!
Még nincs késő elolvasni idén is egy jó könyvet és hogy a válogatással se menjen kárba túl sok idő, elhoztunk néhány kedvencet. A választottak között vannak új megjelenések, régi klasszikusok és olyanok, amelyek bármikor, bárhol megállják a helyüket.
Törekedtünk a szakmaibb hangvételű könyveken túl, olyan köteteket is választani, amelyek szerintünk minden építészet iránt érdeklődő könyvespolcán „kötelezően ajánlott” olvasmányok. De szerepelnek a listánkon olyan könyvek is, amik könnyedebb kikapcsolódási lehetőséget jelenthetnek az év végére. Reméljük, hogy mindenki talál egy jó tippet az ajánlások között. Kellemes olvasást kívánunk a hely.hu csapatával!
Eszter ajánlja
Prakfalvi Endre: Építészet és szocializmus
Nincs még egy annyira széleskörben megvetett építészeti korszak Magyarországon, mint a szocializmus építészete – gondoljunk csak a panelházakra, a Kádár-kockákra, és a sematikus irodaépületekre. Pedig a korszak építészete ennél sokkal több és lényegesen izgalmasabb. A házgyári építkezések, a rosszminőségű építőanyagok és a típustervek mellett a grandiózus középületek, a szerkezeti kísérletezések és a tudatos várostervezés időszaka ez – pont ez a kettőség az, ami érdekessé teszi.
Mi, magyarok napjaink jelentős részét ma is ilyen épületekben töltjük. Vagy későmodern társasházban lakunk, vagy paneliskolába járunk, vagy szocreál művelődési házba visszük a gyereket balettra.
Brutalista irodaházban dolgozunk, eszement formájú héjszerkezetek alatt várjuk a buszt, és az ablakból nézzük a csempemozaikot a házak falán. Ez is mi vagyunk. Éppen ezért ajánlom mindenkinek Prakfalvi Endre Építészet és szocializmus című könyvét. A szocializmus öröksége nem kizárólag borzalmas, hanem csodálatra méltó, minőségi és izgalmas épületekből is áll, melyeket a Holnap Kiadó kötetéből mind megismerhetünk. Ha pedig megismerjük és megszeretjük őket, eggyel közelebb kerülünk ahhoz, hogy megvédjük az utókornak.
Benkő Anna – Herczeg Ágnes – Sárospataki Máté: Szenthatározó
Van valami varázslatos abban, amikor egy könyv nemcsak új tudást ad, hanem megnyitja a szemünket a körülöttünk lévő világ szépségeire is. Azért választottam a Szenthatározót, mert ez pont egy ilyen kötet. Igaz, nem kifejezetten építészeti könyv, a tájépítészet és a szobrászat azonban elválaszthatatlan az építészettől, így mégiscsak témába vág. A kötet, mely az ország különböző tájain található szobrok és szentábrázolások gyűjteménye egyfajta időutazás a magyar vidék szívébe.
Olvasás közben az ember előtt feltárul a magyar táj múltja, és közben rácsodálkozhat arra, milyen mélyen gyökerezik kultúránkban a szentek tisztelete.
A legszebb pillanat mégis az, amikor felismerjük a számunkra kedves alkotásokat: nekem például a budai Móricz Zsigmond körtér Szent Imre szobrának, illetve a Wälder Gyula által tervezett gyöngyösi tűzoltó laktanya Szent Flórián szobrának látványa esett a legjobban.
Ez a könyv visszaad valamit, ami talán már feledésbe merült: a tájban élő szakrális hagyományainkat. Lapozgatva olyan érzésünk támad, mintha újra közelebb kerülnénk gyökereinkhez, és a fent és lent közötti láthatatlan kapocs kézzelfoghatóbbá válna. Karácsony idején különösen szép olvasmány.
Gigi ajánlja
Kordos Szabolcs: Egy város (újabb, legújabb) titkai
Egyre népszerűbbek a különböző városi legendákat, történeteket bemutató városi séták, viszont télen jóval kevesebb ilyen jellegű élményben lehet részünk. Kordos Szabolcsnak köszönhetően azonban a hidegben sem kell lemondanunk a legérdekesebb anekdoták feltárásáról.
Ahogy a szerző a harmadik kötet leírásában fogalmaz:
„Minden utcasarok rejt titkokat, érdekességeket, csak tudnunk kell, hogy mire figyeljünk.”
A háromrészes könyvsorozat ebben a megfigyelésben segít, pontosabban megtanít arra, hogy úgy járjuk a várost, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Lássunk meg például eltűnt városrészeket, hírességek otthonait, az egykori Tabánt, Ady Endre vagy Jókai Mór lakását, az Anker kupoláját. Vagy a falak között rejtőző titkokat, mint a Rákóczi út 66. beton csontvázának múltját, a Hegyalja úti Mambo Bar „szaftos pletykáit” vagy éppen, hogy mi köze a Kiscelli Múzeum épületének a Mágnás Elza gyilkossághoz, illetve hogy miért tartott zuglói villájában tyúkokat Rákosi Mátyás.
Mindenkinek ajánlom a három kötet bármelyikét, ha a saját családi históriák, mézeskalácsok és bejglik mámorából kiszakadva könnyed, izgalmas, nem túl hosszú történetekkel bővítené ismereteit a fővárosról. Nem utolsó sorban a könyvek „elképzelt sétái”, borongós téli napokon kiváló lehetőséget nyújthatnak a szórakozásra, kikapcsolódásra.
Mártonffy Melinda: Franciaudvaros bérházak Budapesten
Akit lenyűgöz a könyv mint tárgy esztétikája, annak már önmagában élmény lehet a kezébe venni a Franciaudvaros bérházak Budapesten két kötetének bármelyikét.
Az Artem Books igényes kiadványa simán megállja a helyét tipikus „coffee table bookként” is a fogalom legnemesebb értelmében,
hiszen olyan szép, hogy nehéz nem túl nagy szavakkal fogalmazni róla. Viszont ez a könyv jóval több a kávézó asztalra tett albumoknál a szöveges tartalmát tekintve.
A cím alapján lehetséges, hogy egy hozzám hasonló, építészet kedvelő, ám nem szakmabeli ember szívét nem nyeri el elsőre a kötet, nem támad rögtön kedve egy hétvége alatt elolvasni. Mégis azt mondom, érdemes esélyt adni és belelapozni, mert a téma sokkal érdekesebb, mint először sejtenénk. Az igaz, hogy aki egy egy hétvégés, könnyű olvasmányt keres, annak nem feltétlenül ez a legmegfelelőbb döntés, viszont a képek, a grafikai kialakítás és a struktúra, minden szakzsargonért „kárpótolja” a könnyű szövegekhez szokott olvasót is.
Mártonffy Melinda olyan zsenialitással állította össze a könyv felépítését, hogy az is meg fogja ismerni Budapest franciaudvaros bérházait, aki nem akarta. A könyv történeti felvezetéssel, definíció tisztázással indul, majd felvázolja a budapesti vonatkozást. Ezután a legkiemelkedőbb budapesti példákat veszi sorra kerületenként, rendkívül jó minőségű fotókkal.
A csavar az egészben hogy a kötetnek van egy függeléke, ami azoknak is csábító lehet, akik jobban szeretik a tömörséget és a vizualitást. Elsőként listázva van az összes franciaudvaros épület, ezután a szokásos név- és tárgymutatót követően térképes sétaajánlók következnek, a bemutatott épületeket tematikus városnézésekre felfűzve. A könyv elkalauzol például a szecessziós bérházak, a korai franciaudvaros bérházak vagy a lipótvárosi cour d’honnueurös házak világába, valós, bejárható útvonalakkal.
Akik eddig csak nézegették, hogy a sok utcafronti, egymáshoz simuló, régi, díszes homlokzatú ház között mi az a néhány beugró, süllyedő, szokatlan tömegalakítású épület, azoknak itt az idő, hogy mindent megtudjanak a franciaudvaros bérházakról, amelyekből több van Budapesten, mint hinnénk.
Máté ajánlja
Népessy Noémi (szerk.): Óbuda története
Egyszerre hálás és hálátlan feladat átfogó történelmi könyvet írni Óbudáról. Egyrészt az ember semmiképpen sincs tartalomhiányban, ha magára veszi ezt a feladatot; Óbuda közismert története egészen a római korig megy vissza. Ekkor helytartói palotát, villákat és katonai tábort találunk itt, a korai magyar történelemben szintén erődítményeknek adott otthont, de a középkorban már királyi székhelyként is szolgált, később várossá nőtte ki magát, majd Budapest részévé vált, de előtte még a Zichy család építkezik itt, idővel aztán például a textilgyártás révén ipari hírnévre is szert tesz, az 1960-as évek során pedig a főváros legátfogóbb városátalakítási munkálatainak is itt lehettünk szemtanúi…
Másrészt viszont pont ez a bőség okozhat fejfájást. Mit érdemes tárgyalni, mi maradjon ki? Korábban több kötet is megpróbálkozott már Óbuda egyetemes történetének megírásával, ám ez legalaposabban a 2020-ban, az Óbuda Múzeum kiadásában megjelent Óbuda története című kötetnek sikerült.
40 szerző 120 tanulmányban, 600 oldalon keresztül a városrész egész történelmét feldolgozta, egészen az őskőkortól a 20. századig.
Népessy Noémi szerkesztésében a szakmabeli történészek és muzeológusok által megírt szövegek közérthetők és jól illeszkednek egymáshoz, így a könyv bármelyik óbudai ismerősünk dohányzóasztalán jól mutathat – már ha be nem szakad alatta.
Ian Lambiot – Greg Girard: City of Darkness: Life In Kowloon Walled City
Kétségtelen, hogy 60-as, 70-es években megszületett cyberpunk mint műfaj, manapság a legnépszerűbbek közé tartozik. Számos animációs sorozatot, filmet, videojátékot alkotnak meg ebben a stílusban, azonban az efféle utópisztikus épített környezet és titokzatos társadalmi hálózat nem csak a képzelet szüleménye: ha egy cyberpunk-rajongót visszarepíthetne egy időgép a múlt század végi Hong Kongba, minden bizonnyal ismerős világba csöppenne.
Az időgép azonban nem fér be a fa alá, szóval be kell érnünk valami szerényebb ajándékkal.
A korszak iránt érdeklődőknek így tökéletes lehet a legelőször 1993-ban kiadott, de népszerűségének köszönhetően azóta is folyamatosan újranyomott City of Darkness – Life in Kowloon Walled City című könyv,
amely a címben is szereplő, azóta már lebontott városrész világát mutatja be több mint 320 kép, 32 interjú és számos történeti esszé segítségével.
Az eleinte katonai táborként működő város a 20. század közepére túlnőtt saját magán, és 1950-től a helyi triádok vették irányításuk alá. Bürokratikus szabályozások hiányában az épületek egymás fölé kezdtek tornyosulni az alapterületében szinte alig növekvő negyedben, majd amire a 80-as évek végére a helyi kormány megelégelte az enklávé kaotikus létezését, 26 ezer négyzetméteren már nagyjából 35 ezer fő élt, így a világ legsűrűbben lakott területének számított.
A könyv 70.000 forintos ára már szinte egy kisebb időgépével vetekszik, azonban kisebb kiszerelésben, feleannyiért, de legalább annyi fotóval a kiadvány kistestvére, a City of Darkness Revisited is elérhető.
Zita ajánlja
Saly Noémi: Micsoda népek…
Sokunk háza falán ott az ismerős „Itt élt és alkotott”, „e házban született” kezdetű tábla, ami mellett napjában többször is elrohanunk. A nevet azonban, hogy pontosan ki született, élt, alkotott a lakásunk alatt, felett, mellett vagy épp -ban, már jóval kevesebben tudjuk felidézni. Egy márványba vésett névhez ugyanis nehéz kapcsolódni.
„Én leszek a házvezető nő, és kiteregetem a ház szennyesét” – állítja Saly Noémi a Micsoda népek… című könyve hátlapján. De az irodalom- és Budapest-történész valójában ennél jóval többet tesz. Észreveszi a szürke emléktáblák mögötti színes élettörténeteket, és mesélni kezd.
Mindezt úgy, hogy ki sem mozdul a szülőházából. Szomszédolni indul, becsenget, beles a Döbrentei utca 8. szám alatti épület lakásaiba, hogy aztán továbbadja az ott élők harmonikus, könnyfakasztó, regényes vagy épp zavarba ejtő élettörténeteit.
Ez a szomszédolás azonban nem személyesen történik. A helytörténész nem a ház mai, hanem az elmúlt száz év lakót ismeri és ismerteti meg.
Tálca sütemény helyett korabeli újságok, hirdetések, levéltárak, könyvtárak, telefonkönyvek és családtörténeti adatbázisok segítségével közelít hozzájuk.
A hatalmas kutatómunka eredménye pedig egy olyan izgalmas könyv, amiben nemcsak személyek, családok, nem is csupán egy épület, hanem Budapest száz évéről is izgalmas keresztmetszetet kapunk.
A Döbrentei utca 8.-ban élő világhírű hegedűművész, Hubay Jenő, a zsiványokat, zsebtolvajokat, pénzhamisítókat lefülelő detektív, Simon István vagy az innen házvezetőnőként továbblépni igyekvő árvaleány, Alföldi Zsófi történetei nem csak róluk szólnak. Valamiképpen rólunk mesélnek. És arra késztetnek, hogy mi is beüssük az Arcanumba a saját lakcímünket izgatott várakozással, vajon milyen komédiákat vagy drámákat rejt a házunk.
Zubreczki Dávid: Templomséták a Balaton körül
A Balaton rajongói, akik szeptember első napjától számolják vissza a napokat, hogy mikor láthatják újra a tó ezer féle kékjét, valószínűleg észrevették már, hogy egyre több olyan könyv van a boltok polcain, ami a tóval vagy a partján álló épületekkel foglalkozik és enyhíti a fel-feltörő Balatonhiányt.
Ezek közül most Zubreczki Dávid templomsétás sorozatából a Templomséták a Balaton körül címűt emelném ki. A víz szépsége, a strandok zsongása, a szőlőhelyek borkóstolókkal kecsegtető idillje ugyanis elvonja a figyelmet a part lelkiségét őrző templomokról, pedig azokban sűrűsödik leginkább össze az adott közösség története, kultúrája, gondolkodásmódja.
A könyv 24 fejezetben 1000 évet ölel fel, több mint 350 épületet tárgyalva. Köztük olyan kincseket, mint a személyes kedvencem, a ROM Vándor program keretében a közelmúltban megújult aszófői Kövesdi templomrom.
(Szerkesztette: Csepely-Sulyok Georgina, Paár Eszter, Megyesi Máté, Meszleny Zita)