Építészeti ötletpályázat zárult le az immár Debrecenbe tervezett Magyar Közlekedési Múzeummal kapcsolatban. A nyílt ötletpályázat kiírója és lebonyolítója az Építési és Közlekedési Minisztérium volt.
A pályaművek a kiíró elvárásai szerint olyan „landmark” épület megfogalmazására tettek javaslatot, amelyben a funkcionális egységek, kiállító-, oktatási és közösségi terek hatékony szervezésén túl építészeti karakter vonatkozásában az egyediség, az innováció és a magyar építészetről szóló törvény alapelvei a legteljesebben valósulnak meg.
A kiíró az ötletpályázat keretében olyan jövőbe mutató, az innováció számára inspiratív hátteret nyújtó épület vagy épületegyüttesre vonatkozóan várt építészeti javaslatokat, amely a lehető legmagasabb színvonalon képes kiszolgálni az előírt funkciókat és teljesíteni az értékelési szempontokat.
A bírálóbizottság pozitívan értékelte, ha az épületegyüttes építészeti összhatása, tömegeinek aránya megfelelő; illeszkedik a meglévő környezethez; egyedi megjelenésű, önálló identitással rendelkezik; valamint színvonalasan gazdagítja a környezetet.
Azt is pozitívan értékelték továbbá, ha az épületegyüttes építészeti összhatása, tömegeinek aránya megfelel a környezet minőségének; mindenki számára nyitott, az egyre erősödő virtuális tér méltó konkurenciájává válik; ha egyedi, innovatív külső és belső megjelenésű, jövőbe mutató, a környezet jellegzetes része; és ha külső és belső tereinek építészeti minősége magas színvonalon áll.
A bírálóbizottság az ötletpályázatot eredményesnek értékelte, szerintük változatos pályaművek születtek. A bizottság elnöke Lánszki Regő építészeti államtitkár volt, társelnöke Perényi Lóránt építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkár; tagjai továbbá Szalay Tihamér építész, Papp László debreceni polgármester, Schneller Donomnkos, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója, valamint Lázár Antal, Tima Zoltán, Molnár Csaba, Cservenyák Eszter Ilka és Linnert Napsugár építészek.
A kiírók szerint
a városközponttól távol eső közlekedési múzeumnak olyan élményparkként kell működni, amely a látogatók számára biztosítja az egész napos kikapcsolódás és feltöltődés lehetőségét.
Ennek elengedhetetlen feltétele az épület tágabb környezetének koncepciózus megtervezése, magas minőségű kialakítása. A pályaművek jelentős részénél a környezet kialakítása és integritása, az épülettel való szerves egysége nem, vagy csak részlegesen valósult meg.
Ami az építészeti megfogalmazásokat, tömeg- és homlokzatképzést illeti, a bírálók szerint a beérkezett 18 darab pályamű szinte mindegyike izgalmas javaslatokat vonultat fel. Jellemző visszatérő geometria a terveknél a kör, vagy körszerű (ovális, elliptikus) alaprajzra szerkesztett tömeg, amely első olvasatra logikus választásnak tűnik. A változatos és kreatív összkép inspiráló. A merész, jellemzően gondosan kidolgozott pályaművek kétségtelenül nagymértékben segítik a kiírót a projekt tervezési programjának pontosításában – írják értékelésükben.
Rangsorolásukban a bírálók I. díjban részesítették a 8. számú pályaművet (18 millió forintos díj; nyitóképünkön a látványterv), II. díjban a 10-es számú pályaművet (16 millió forint), III. díjban pedig a 4-es számú pályaművet (14 millió forint).
További három pályaművet (2, 15, 17) kiemelt megvételben, és ismét három pályaművet (5, 14, 18) megvételben részesítetek.
Az I. díjat elnyert, 8. számú pályaműről szóló értékelésükben a bírálók megállapították: „A pályaművek sorából szabad tömegformálásával, professzionális feldolgozottságával kiemelkedő alkotás
az egyik legbátrabb és legkifinomultabb építészeti válasz a kiírás ikonikussággal kapcsolatban megfogalmazott kritériumainak teljesítésére.
A vasbeton héjszerkezet formanyelve és, mint technológia – tekintettel a hasonló építészeti előképek sokaságára – nem hoz újszerűséget, megvalósíthatóság és üzemeltetés szempontjából is számtalan kérdést vet fel, mégis, összességében harmonikus és elegáns, landmark-szerű, a pályaművek között más alkotással össze nem téveszthető az építészeti imidzs. A tervező kockázatos utat választott, ahol könnyű eltévedni, semmitmondóvá és esetlenné válni; nehézség a funkcionális rend, a külső architektúra és belső terek koherenciájának egyensúlyban tartása, kritikus a formáltságban a mértéktartás, a gondolat frissességének elevenen tartása. A terv könnyed eleganciával foglal helyet a szépség tartományában.”
A II. helyezett, 10-es számú pályaműt így értékelték: „A pályamű több más pályaműhöz hasonlóan egyfajta spirális vonalat tett meg a tervezési koncepciója alapjául. Ezt a spirált ugyanakkor, több más pályaműtől eltérően lényegesen frappánsabb módon dolgozta ki; míg ugyanis más pályaművek esetében a spirálnak egyszer vége szakad, és így a látogatóknak a már egyszer megtett útvonallal azonos úton kell visszatérni, majd elhagyniuk a múzeumot, addig ez a pályamű helyesen oldotta meg, hogy az állandó kiállítás leendő történetmesélését követve, a gépjárműgyártás kezdetével indulva, annak korszakain keresztül jut el a kezdő pontból a végpontba – amely így egyszersmind a kiállítás kijárata és bejárata is egyben.” Hozzátették: „A funkciót a pályamű némiképp alárendeli a nagy gesztusnak, az építészeti formának. A két darab létrejövő belső udvar intenzív zöld kialakítása üdvözlendő, ugyanakkor az ezzel együtt járó tartószerkezeti kérdések nincsenek kellőképpen végiggondolva. A terv költségbecslése indokolatlanul alultervezett. Összességében elmondható tehát, hogy az egyik leginkább egységes formavilágú építészeti gesztust láthatjuk ebben a tervben, azonban a részletek, és a funkcionális kérdések nincsenek kellő mélységben végiggondolva.”
A III. díjat elnyert, 4-es számú pályaműről azt írták: „A pályázó egyértelműen megfogalmazza, az épületnek az autózásról kell szólnia, ami véleménye szerint a szabadság, a sebesség, a dinamika és az innováció. Ezen túl olyan külső és belső térkapcsolatokat kívánt létrehozni, amely egyértelművé teszi az autó, ember természet kapcsolódását. Az autópálya lehajtó gyűrűje által határolt területen az épülettel és táji környezetével egy
olyan élményközpontot kívánt létrehozni, mely egy szárazabb múzeumi látogatáson kívül egy különleges kulturális, szabadidős élményt nyújt a látogatóinak.
A fenti célok elérése érdekében a területet egy erdővel, zöld gyűrűvel határolja, mindezzel egy mikroklímájú teresedést létrehozva az alföldi, történések nélküli sík környezetben. Az így kialakított védett zónában a közlekedés dinamikáját szimbolizáló tekeredő végtelen szalag köré szervezve, a külső és belső terek szellemes átvezetéseivel építi fel a múzeumi funkciót.” Megállapították: „A pályázatról egyértelműen elmondható, hogy szellemiségében egy érzékenyen, szépen megfogalmazott tájépítészeti és építészeti mű született, amelyet a Bírálóbizottság III. díjra javasolt.”
