Turi Gergő parasztházakat és csűröket idéző, mégis kortárs tervével nyerte el az első díjat a szatmárcsekei Himnusz-emlékhely pályázatán. A cél egy olyan kulturális központ megalkotása volt, amely méltó emléket állít a Himnusznak, és szervesen illeszkedik a falu építészeti hagyományaihoz.
Szatmárcseke neve eddig főként a különleges temetői fejfakultúrával és Kölcsey Ferenc emlékével fonódott össze, most azonban új korszak küszöbén áll: a település hamarosan egy korszerű, többfunkciós kulturális intézménnyel gazdagodik.
Az Építési és Közlekedési Minisztérium 2025-ben országos, nyílt építészeti tervpályázatot hirdetett Szatmárcseke – Himnusz Emlékhely címmel, amelynek célja nem kevesebb mint a magyar nemzeti identitás egyik legfontosabb jelképének, a Himnusznak a méltó építészeti keretbe helyezése.
Az elképzelés szerint nem pusztán egy emlékhely, hanem egy valódi szellemi és közösségi központ valósulhat meg Szatmárcsekén: egy integrált kulturális intézmény, amely Kölcsey Ferenc munkássága és a Himnusz születése előtt tiszteleg, emellett a falu közösségi életének új fókuszpontjává is válik.
A többfunkciós épületegyüttes a tervek szerint
otthont ad egy új, interaktív elemekkel gazdagított Kölcsey-emlékkiállításnak, közművelődési térnek, könyvtári szolgáltatásoknak, valamint rendezvények lebonyolítására is alkalmas lesz.
A tervezőknek ugyanakkor egy nemzeti emlékhellyé nyilvánításra is érdemes, reprezentatív kültéri megemlékezési helyet is ki kellett alakítaniuk.
A pályázatra 36 építésziroda küldte be munkáját, a benyújtott terveket pedig rangos szakmai zsűri bírálta el. A bírálóbizottság elnöke Lánszki Regő országos főépítész, társelnöke Perényi Lóránt helyettes államtitkár volt, de a zsűri munkájában részt vett a helyi közösség képviseletében Csoma Zoltán, Szatmárcseke polgármestere is.
A döntéshozók komplex szempontrendszer mentén értékelték a pályaműveket: a környezeti illeszkedéstől az építészeti megfogalmazáson át a funkcionális kapcsolatokig, valamint a tájépítészeti minőség és a gazdasági fenntarthatóság egyaránt nagy súllyal esett latba.
A bírálat során külön értékelési szempontként szerepelt, hogy az épület miként illeszkedik Szatmárcseke meglévő településszövetébe, mennyiben reflektál Kölcsey egykori kúriájának építészeti emlékére, és hogyan tud kortárs eszközökkel, mégis időtálló módon megjeleníteni egy nemzeti szimbólumot.
A zsűri előnyként tekintett a nyugodt, határozott arányokra, a sallangmentes formálásra, valamint a takarékos és környezettudatos megoldásokra.
Elvárás volt, hogy az új épületegyüttes képes legyen a közösségi élmények katalizátorává válni, illetve hogy egyaránt szolgálja a helyiek és a látogatók igényeit.
Mint Lánszki Regő beszédében elmondta:
„A magyar Himnusz nem csupán dicséret, nem csak a szépre emlékeztető hősi ének, hanem a történelmi mélységekbe vezető, a nemzeti dicsőség mellett a hibákkal is szembenéző, alázatra és Istenhez fordulásra indító imádság, amely mégis előre tekint.
Ezért arra törekedtünk, hogy az emlékhely egyszerre hordozza magában a hagyomány tiszteletét és a jövő építésének vívmányait: egy olyan kortárs építészeti alkotást, mely méltó hitelességgel őrzi Kölcsey egykori otthonának emlékét, ugyanakkor korszerű, energiahatékony, letisztult formavilágával harmonikusan illeszkedik a környezetbe.”
A díjazott pályaműveket a bírálóbizottság méltató szavaival mutatjuk be.
I. díj – Turi Gergő, Triskell Épülettervező Kft.
„Miként a Himnusz is egy imádság, s mint ilyen, írója egy nemzetként szavait az Istenhez intézi, de nem szólhat másként, mint emberi hangon, az emberi tudat korlátainak felismerésével, kissé dadogva, de lehetőségeihez képesti legnagyobb mívességgel, olykor az égbe emelt tekintettel, tökéletlenségében megilletődve, néha egészen elhalkulva, máskor határozott, sajátos érccel, úgy a 17-es pályaműben is van bizonytalanság, helyenként túlgondoltság, mégis; éppen a részletek kifinomultságával, egyszerű, de határozott kompozíciójával, egyetemességet sugárzó tömegével az arányosság mértékén belül emelkedik a többi pályamű fölé.
Minőséget teremt”
– fogalmazott a bírálóbizottság.
„A tervező jó arányérzékkel válaszolta meg a kistelepülésbe illesztett, nagyszabású jelentéstartalmat közvetítő épület építészeti kihívásait, a magyar építészetről szóló törvény hagyományokon és a mai tudáson alapuló helybe illesztés elvének való megfelelés ennél a pályaműnél érvényesül a legerőteljesebben” – áll a méltatásban.
„A tervet a nemzeti együvé tartozást közvetítő ereje, mértéktartó, mégis ünnepélyes megjelenése és kiemelkedő feldolgozottsága okán a bírálóbizottság I. díjban részesíti.”
II. díj – Emődi-Kiss Tamás
„A tervpályázat kiírásban megfogalmazott kritériumok következetes megválaszolásával, jól átgondolt funkcionális térsorolással, visszafogott, mértéktartó, de illeszkedő építészettel, az igényekre pontos válaszokat kínáló pályamű méltóképpen reprezentálja a reformkor egyik legnagyobb előfutárának, Kölcsey Ferencnek szellemiségét és habitusát” – értékelte a pályaművet a zsűri.
Mint fogalmaztak: „a tervező a pragmatikus szempontokat szem előtt tartva dolgozta föl az egyszerű és helytálló építészeti megoldásokat, kimért, befogadható és az ünnepélyességnek szikár, de változatos hátteret biztosító épület együttessé komponálva a funkcionális egységeket. A pályaművet a Bírálóbizottság a szakértői vélemények alapján is kiemelkedőnek ítélte és II. díjban részesíti.”
III. díj – Sztranyák Gergely és Sztranyák Veronika (SZTR stúdió), Varga Dániel
„A pályamű kiemelkedő erénye a közvetlen és a tágabb környezet alapos elemzése és értelmezése, a hely szellemének megragadása, mindezt anyagok, formák és finom ornamentikák segítségével. A terv
ügyesen kezeli a két fő használói csoport – a helyi lakók és a távolról érkezők – eltérő igényeit,
így a tervezett épületek nem uralkodnak a területen és a látogatókon, hanem szolgálják őket” – szól a méltatás.
„A két hosszúház jól illeszkedik a szatmári világ karakterébe, ugyanakkor finom kortárs gesztusokkal jelzik középület-jellegüket, így emelkedve ki a település lakóházas környezetéből. A pályaművet következetes építészeti gondolkodása és kifinomult formanyelve miatt a Bírálóbizottság III. díjban részesíti.”
Kiemelt megvétel – Trabak Máté és Trabak Zoltán
A bírálóbizottság szerint „a pályamű bátran felvállalja az eszköz-szegénységet, így egyértelműen megmutatkozik az egyszerűségben rejlő nyers erő. A kúriát az egykori épület hiányával idézi meg, amit a burkolat játékával old meg;
ez a finom utalás érzékeny gesztus a múlt irányába.
Az udvar egyik oldalán megjelenő egyszerű fehér térfal megállít bennünket, a függőleges slicc felkelti figyelmünket: a puritán gesztus a maga egyszerűségével azt üzeni: itt valami más történik, ide érdemes betérni. Az épület modernista áthallása Mies van der Rohe mondatát juttatja eszünkbe: »a kevesebb több« – ennek mély igazsága leginkább ebben a pályaműben mutatkozik meg. A pályaművet nagystílű megoldásai miatt a Bírálóbizottság Kiemelt megvételben részesíti.”
Megvétel – Puhl és Dajka Építész Iroda
„A pályamunka minden részlete komolyságot sugároz, ami a funkció súlya miatt igencsak helyénvaló. A kompakt kialakítás mértékletes anyaghasználattal és átgondolt építészeti részletekkel egészül ki, mindezt a paraszti racionalitás és a kortárs egyszerűség jegyében megfogalmazva” – méltatta a pályaművet a zsűri.
„Az épület erősen kötődik a régióhoz és jól ismert jegyeket mutat fel, melyek befogadhatóvá, könnyen emészthetővé teszik az épületegyüttest – fogalmazott a bizottság. A kisebb tömegekre bontott komplexum jól illeszkedik Szatmárcseke település-szövetébe: a lakóházas környezetbe belesimul, funkcionálisan pedig megfelelően biztosítja a középület alaprajzi és téri igényeit a mai kor igényeinek megfelelően. A tervet racionális hozzáállása és hagyományőrző szándéka miatt a Bírálóbizottság Megvételben részesíti.”
Megvétel – Juhász Kristóf Attila, Kókai Bernadett, Kardeván Lapis Gergely
„A pályamű otthonos, barátságos kisugárzása magával ragadó; jól átgondolt, hangulatos részletei érzékeny tervezői hozzáállásról tanúskodnak. A tornácos hosszúház egyszerű gesztusát megtöri a múzeumi tömeg, mely különleges formájával és egyedi oromfalával felkelti a látogatók kíváncsiságát, magához vonzza őket” – áll a méltatásban.
Mint olvasható: „a terven minden négyzetméter alaposan kidolgozott, nincsen elfeledve egyetlen részlet sem, ez igaz a külső területekre és a beltérre egyaránt. Az épület funkcionális tartalma letisztult; a helyiségek elrendezése koherens, végiggondolt elv mentén történik, aminek következtében egy megfelelően működő épületterv született. A tervet barátságos kisugárzása és logikus alaprajzi elrendezése miatt a Bírálóbizottság Megvételben részesíti”.
Megvétel – NAPUR Architect
„A tervezési programra egyetlen karakteres, részleteiben magas igényességgel kidolgozott lírai tömeggel válaszolnak az alkotók. Programalkotó elv a szakralitás, ami egyrészt tiszteletreméltó vállalás, másfelől óriási kockázatot is rejt magában, tekintettel a mára szakralitás szempontból föltétlenül feltöredezett, szekularizálódótt világunkra, diverzifikálódott világnézetünkre. Mindettől függetlenül az épület maga az ünnepélyesség” – szögezi le a méltatás.
„A centrális térszervezés, az íves tetőforma, a nagy belmagasság különleges megjelenést és ünnepélyes belső világot teremt – fogalmazott a zsűri.
Az épület ikonikussága kiemeli a tervet a pályaművek sorából,
ugyanakkor éppen ez az ikonikusság az, ami számtalan kérdést vet föl illeszkedés, hagyomány, befogadhatóság és helyi – mindennapi – használati oldalról. Rendkívüli építészeti értékei okán a Bírálóbizottság a pályaművet Megvételben részesíti.”
Megvétel – RJZS Architects
Az értékelés szerint „a pályamű U alakba szervezi a funkcionális egységeket, nagy egybefüggő és jól artikulált rendezvényteret definiálva. Térszervezése az U alaprajzban gondolkodó tervek sorában az egyik legkedvezőbb. Egy bejáratra szervezetten, kevés közlekedővel könnyedén biztosítja az összes funkció elérhetőségét, a központi előtérből minden könnyedén átlátható. A kiállító tér múzeumtechnológia szempontból is működőképes és méltóságteljes. Az egykori kúriaépületet kifinomult építészeti és tájépítészeti eszközökkel idézi meg. A kiemelkedő színvonalú pályaművet a Bírálóbizottság Megvételben részesíti”
A beérkezett pályaművek sokszínűsége azt jelzi, a Himnusz szellemisége ma is képes inspirálni az alkotókat és ezen keresztül új, kortárs arcot adni egy közös nemzeti emlékhelynek.
