Szabad-e egy Tesco méretű tornacsarnokot építeni egy apátsági műemlékegyüttes mellé? – ez a kérdés feszítette sokáig a pannonhalmi gimnázium bővítése mellett elkötelezetteket, de lám, Gutowskiék megoldották.
„Apró és láthatatlan” munkákkal kezdődött a Gutowski Robert tervezőirodájának Pannonhalmához kapcsolódó története, de mintha az Ybl-díjas építész ezt utólag nem is bánná. Hosszú évekig csak kisebb-nagyobb fejlesztéseken dolgoztak a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, tanárlakásokat újítottak fel a településen, és megrogyott támfalakat hoztak helyre a környéken. Igazán azonban akkor jött el az ő idejük, amikor a sportcélú tao-támogatások révén lehetőségük nyílt egy új tornacsarnok tervezésére. Így idézte fel a 2012-2013-as időszakot és a komoly mérföldkőnek számító megbízást Robert Gutowski nemrég:
„A Hidasi Lajos és Kiss Tibor által tervezett épület az 1940-es évek elején készült el. Ekkor a háború éveiben járunk, nem véletlen, hogy a racionalitás jellemezte a jól működő iskolát. Az alsó részen kapott helyet a tornaterem, ami a feljegyzések tanúsága szerint már a kezdetek óta kicsinek bizonyult. Ne felejtsük el, a gimnázium 190 fővel indult.
Tulajdonképpen csak egy tornaszoba volt,
amelyet idővel többen is megpróbáltak kibővíteni, kiváltani, de pénz hiányában ezek a tervek rendre meghiúsultak. A sportcélú tao-támogatások rendszerének bevezetése hozta meg az áttörést, az intézmény így újra belevágott egy nagyobb csarnok tervezésébe” – emlékezett vissza a megbízásra az építész, és ahogy az új épület fotójára mutat, „látható, hogy az alig látható”.
Modern épület műemléki környezetben?
A hatalmas csarnokot ugyanis a tervező a föld alá rejtette. Mert bár az igény jogos volt, feszítette a kérdés a fenntartókat és a műemlékvédelmi szakértőket, hogy egyáltalán szabad-e tornacsarnokot építeni az ezeréves apátság műemlékegyüttese mellé?
„Sokan azon az állásponton voltak, hogy azt csak a gazdasági udvarban, távol az épületegyüttestől vagy az arborétum aljában lehet megépíteni. Igen ám, de ez esetben hogyan illeszthető be az órarendbe a testnevelés? Nos, három évünkbe telt, mire meggyőztünk minden szereplőt arról, hogy
igenis meg lehet építeni az iskola mellé a csarnokot, csak nem mindegy, hogy mit építünk”
– érvelt a vezető tervező. Nincs ezen mit szépíteni: egy Tesco méretű ház lett a végeredmény, ami egyáltalán nem baj, mert elrejtették a gimnázium melletti domboldalba, az egykori Hospodárkert alá. Hogy miért Hospodárkert, az egy külön történet, legyen itt most elég annyi, hogy az apátság egykori szakácsára, Hospodár Károlyra szívesen emlékeznek a helyiek. Ő volt az, aki az államosításkor megszerezte a kertet, de csak azért, hogy később visszaajándékozza az apátságnak. A terület gazdag, burjánzó gyümölcsöskert volt, sokáig – a filoxéravészig – tele szőlővel, később számos bőven termő gyümölcsfával.
Bajnokcsapat és nívós díszterem
Óriási hozadékai lettek a beruházásnak, amellett, hogy klasszikus rendeltetésének is megfelel. „Egy FIBA minősítésű kosárlabdacsarnokot építettünk, és bár ennek a sportágnak mindig is voltak hagyományai Pannonhalmán, amióta áll a csarnok, háromszor lett országos bajnok a csapat. Elképesztően erős sportéletet indított be a fejlesztés” – fogalmazott az építész.
A régi tornaszoba belmagassága olyan alacsony volt, hogy mindig beleütközött a labda, ha valaki kosárra dobott. Azonban nem pusztán ez a tapasztalat, hanem más igények is hozzájárultak ahhoz, hogy az eredeti tornacsarnokot is átépítsék, és némi átalakítás után egy díszterem funkcióit is képes legyen betölteni.
Nem volt korábban akkora közösségi tere a gimnáziumnak, ahol a 330 fős diákság és az 50-70 fős tanári kar együtt tudott volna ünnepelni.
„A padozatot lesüllyesztettük, megnöveltük a belmagasságot, és egy magas színvonalú előadóteret hoztunk létre. Kifejezetten alkalmas lett kamarazenei koncertek befogadására, de itt működik a tradicionális pannonhalmi mozi is. Emellett konferenciákat, hangosított zenei produkciókat lehet tartani, aminek már hagyománya is kialakult, hiszen egy nyári fesztiválnak is otthont ad a terem. De ami a lényeg: a gimnázium életében is központi szerepet tölt be, méltó helyszíne lett minden lényeges intézményi eseménynek” – jegyezte meg Gutowski Robert.
Tudatalatti és transzcendens
Vajon miért volt olyan fontos állomás ez a projekt az Ybl-díjas építész életében? „Itt kezdtem el igazán és mélyen foglalkozni az építészet láthatatlan aspektusaival. Az egyik ilyen a teremakusztika, ugyanis maga a tér befolyásolja ennek a jellemzőit. A másik az, hogy a fának illata van, és még sorolhatnám: a fények, a bútorok ergonómiája vagy egy új tudományág, a környezetpszichológia. Csupa olyan dolog, ami a tudatalattinkra hat. A pannonhalmi terem számomra azért nagyon fontos, mert megerősítette bennem és a munkáimban ezt a vonalat” – így vallott e megbízás jelentőségéről a tervező.
A teremben kialakított felső karzat sötét, fekete csíkszerű látványára a gimnázium igazgatója azt mondta Gutowskinak,
olyan, mintha valami „nem evilágit” sejtetne.
„Ez a gondolat akkor annyira megfogott, hogy később ebből egy poézist alkottam, és egy jekatyerinburgi koncertterem pályázatán is megjelent a terveinkben. Ott egy fényelnyelő festék használata fokozta a transzcendens hatást, mindez újszerű és egyedülálló érzetet kelt az emberben” – mondta, utalva rá: egy-egy fél mondatból tehát koncepció születik a tervező fejében.
Összefogás és közösség
Az új pannonhalmi csarnok története más szempontból is érdekes: a 600 millió forintos költségvetésből megvalósult beruházás egy óriási összefogást is tető alá hozott. Sikeres pályázat, tao-gyűjtés bencés öregdiákok vállalkozásainak segítségével, figyelemfelhívó flashmob, vívószövetségi támogatások és más hozzájárulások tömkelege került a fejlesztés képzeletbeli naplójába. A civil adományok címzetten érkeztek: volt, aki az eredményjelző táblát, más a konditermet, a pályafestést vagy a palánkot, megint mások egy-egy sort fizettek a nézőtérből. A nyertes kivitelező az a Merkbau Építőipari és Kereskedelmi Kft. volt, amely a Viator étterem és borbár, az Apátsági Pincészet és a Szent Jakab Zarándokház építője is volt egyben.
Ami az 1600 négyzetméteres épületet illeti: annak területe négyszerese lett tehát a korábbi tornateremnek. A két részre osztható, térelválasztó függönnyel függetleníthető pálya kapott egy 180 fős lelátót. Természetesen kialakítottak több öltözőt, edzőtermet és része a berendezésnek sok-sok korszerű eszköz. Kívülről kevéssé észrevehető, hogy összesen háromemeletnyi magasságról van szó, igaz, a domboldalba simulva. Az iskolaépülettel való összeköttetésről pedig a gyaloghídon kívül egy alagút is gondoskodik.
Nagy kincs a járható zöldtető, látványos az épület ablakos, pilléres nyugati oldala.
Kívülről a nyers architektúra, a sötét téglaburkolat határozza meg, igazodva a monostor vár jellegéhez, azonban belül a színek dominálnak. Fentről alig egy rövidke homlokzat, egy loggia és a füves plató látszik, a völgy felől viszont a komplett csarnok magasodik az érkező elé. Micsoda változatosság!
A csarnok Gutowski Robert mellett Dely-Steindl Barnabás, Boczkó Ákos, Rabb Péter, Perneki Emese, Benke Anna, Kovács Hunor, Tóth Gergely munkáját is dicséri, míg a sporttechnológiai elemeket Judik Zoltán, a kertet pedig Páll Attila jegyzi. A domboldalba rejtett épület egyfajta átjáró, híd a múltból a jövőbe, a szabályosból a szabadba, a hagyományosból az újítóba, egyszóval fantasztikus példája a 21. századi praktikus és korszakalkotó építészeti alkotásoknak.