Mennyiben járul hozzá egy „történetíró” az épület létrejöttéhez úgy, hogy saját bevallása szerint egy vonalat sem rajzol a tervezési folyamat során? Hogyan egyeztethető össze egy unortodox épület az adott városrész összképével? Mi lehet a következő építészet trend Magyarországon? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ a Helyzet podcast legújabb adása, amelyben Lánszki Regő országos főépítész Városi Gábor épületdesignerrel beszélget.
A Helyzet című podcast legújabb adásában Lánszki Regő országos főépítész vendége Városi Gábor épületdesigner, képzőművész volt, aki már első megszólalásával egy tévhitet oszlatott szét személye kapcsán: „én magamat nem mint építész, hanem mint történetíró definiálom. Én építészekkel dolgozom együtt, kiválókkal, de én képzőművész vagyok, hiszen a Képzőművészeti Egyetem Festő- és szobrászművész szakán végeztem. Az építészetbe úgy keveredtem bele, hogy elkezdtünk projekteket összerakni, amiknek a gondolati része volt nekem köszönhető" – mondta.
Tervezés és alapelvek
A történetíró a tervezési folyamatot is ismertette: „ha egy történetet kitalálunk, feltesszük a kérdést, hogy mit szeretnénk átadni? Formák, kubusok kerülnek a papírra, amelyeket aztán lépésről lépésre lakhatóvá teszünk. Én nem rajzolok, mert azzal csak megkötném az építész fantáziáját, én csak provokálom őt, és megmondom, milyen irányba menjünk. Filozófiailag veszek részt a munkában, de ehhez azok az építészek, akikkel együtt dolgozom, nélkülözhetetlenek".
A munkásságát ismerők jól tudhatják, de ezúttal is elhangzott, hogy Városi szinte kizárólag lakóházakkal, azaz magánberuházásokkal foglalkozik. Kivétel is akadt a karrierje során: a Néprajzi Múzeum új épületére kiírt pályázaton részt vett, csapata pedig egy hídszerű épületet képzelt el a Városligetbe, amivel „hidat alkottak volna az egész világ és a magyar gondolkodás között”.
Az által tervezett épületekkel kapcsolatban a legfontosabbnak azt tartja, hogy úgy tervezze őket, mintha saját magának próbálná eladni.
A ház „ne egyszerűen csak funkcionáljon, persze ez is fontos, de egy olyan formavilággal kell megáldani, amiben jól érzi magát az ember. Az otthonnak egy külön szigetnek kell lennie, ahol el lehet határolódni a világtól, ami pozitív energiákkal tölt föl” – magyarázta a művész.
Lánszki ezzel egyetértett, ám hozzátette, egy épület adott esetben a közösség együttélésére, az adott környék összképére is káros hatással lehet, de mint kiderült, Városi az ellentétek híve. „Ha filozófiailag vizsgáljuk a dolgot, az 1800-as években például az akkori gondolkodásnak és technológiai fejlődésnek megfelelő épületek jöttek létre. Tudok azokhoz én idomulni? Ma már teljesen más az építészeti attitűd; én vállalom azt, hogy eltérek tőle. Legyen kontraszt!” – mondta, majd hozzátette, szerinte az építészet olyan, mint a zene. Az izgalmas részek körül nyugalomnak kell lennie, különben azok elvesznek egymás árnyékában.
Finom ritmusok, művészi elemek
Az országos főépítész úgy látja, a 20. század modernista, sematikus gondolkodásmódja helyett ismét visszatér az építészetbe az igény, hogy az épületek valami többet jelentsen puszta konstrukcióknál. Városi a funkció és az érzelmi töltet harmóniáját emelte ki, példának pedig Le Corbusiert hozta fel; a világhíres francia építész munkásságának Városi szerint sok hozadéka volt a funkcionalizmus szempontjából, ám legmaradandóbb épülete mégis az a ronchampi Magasságos Miasszonyunk-kápolna, ahol Le Corbusier „egyszerűen elkezdett komponálni, finom ritmusokat csinálni”.
A beszélgetés során természetesen szóba került Városi egyik legismertebb alkotása, a Költő utcai lakópark is. „Kiindulópontként annyit adtam meg, hogy ne csináljunk tájsebet, valami olyat, ami nagyon összeveszne a környezettel.
Képzeljünk el inkább egy olyan épületet, amit, ha lefotózunk az űrből, nem látunk.
De az a ravasz benne, hogy alulról sem látom, mert a különböző terek pont eszerint vannak kialakítva; így az egész organikusan beépül a környezetbe, nem ejt rajta sebet” – mesélte az épületegyüttesről és annak tervezési folyamatáról az épületdesigner.
Az építészet és művészet társadalmasításával kapcsolatban elmondta: számításai szerint a lakópark beruházási költségeinek mindössze 1%-át fordította a házakban látható műalkotások megjelentetésére, így szerinte ez elsősorban nem is pénzügyi, hanem a gondolkodásmódbeli kérdés. Ez utóbbit Lánszki is képviselte. Mint kiemelte, ő maga is dolgozik azon, hogy a középítkezéseknél a művészeti elemek integrálása alapvetés legyen. E célból fogják hamarosan elfogadni azt a rendeletet, ami előírja, hogy a középületeknél a beruházás értékének 3%-át képző- vagy iparművészeti alkotásokra kelljen költeni.
Trendalkotás, a koncepció fontossága
Városi – Nagy Szabolccsal, Sárkány Bencével és Medvegy Péterrel – hamarosan épp egy olyan házat fog létrehozni, amelybe már eleve beletervezik a művészetet. „Az a cél, hogy egészen olvadjon bele a környezetbe. Szerintem ez egy olyan kezdeményezés lehet, amiből, ha megfelelően kommunikálunk, tudunk trendet csinálni” – fűzte hozzá.
Nem bűn, ha egy ház szép
Interjú Városi Gábor épületdesignerrel
Lánszki Regő ezután az alapkoncepció és az az iránt mutatott kivitelezési hűség fontosságát hangsúlyozta: „azt határoztuk meg, hogy egy épület csak akkor kaphasson használatbavételi engedélyt, ha az építész azt mondja, igen, ez volt az eredeti ötlet”, kell az építész hozzájárulása, így lehet garantálni, hogy a megvalósult épület megegyezzen az eredeti koncepcióval.
Városi kiemelte,
szerinte azok az épületek, amelyeket csak az anyagi befektetés szándékával hoznak létre, általában egyébként sem lesznek jók.
A művész ugyanakkor pozitívan látja a jelenlegi helyzetet. „Nagyon szeretem Budapestet. Hátizsákkal a hátamon tanulmányoztam a világot és azt kell mondjam, Budapest messze kiemelkedik. Szerintem nagyon jó az irány, jó építészek jönnek ki generációról generációra. A gondolkodásuk mélyen filozofikus és alapjaiban környezetbarát, a szabotázsjellegű megrendelőket pedig kivetette magából a piac, mert nem kellettek neki” – mondta Városi. Legutolsó gondolatként pedig hozzátette: „nem gond a nagy építészeti projektek esetében, ha művészeket is meghívnak a konzultációkra, mert teljesen más perspektívából nézik a kérdést.”
