A 2025-ös irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László magyar író kapta „lebilincselő és vizionárius életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.
Csütörtökön bejelentették: a 2025-ös irodalmi Nobelt Krasznahorkai László kapta. Krasznahorkai László 1954-ben született Gyula kisvárosában, Délkelet-Magyarországon, a román határ közelében.
Hasonlóan távoli vidéket idéz meg a Nobel-bizottság szerint Krasznahorkai első regénye, a Sátántangó, amely 1985-ben jelent meg, és amely irodalmi szenzáció volt Magyarországon, és a szerző áttörését jelentette.
A regény erőteljesen szuggesztív módon ábrázol egy elhagyatott termelőszövetkezetben élő, nincstelen lakosságot a magyar vidéken, közvetlenül a kommunizmus bukása előtt.
Csend és várakozás uralkodik, mígnem a karizmatikus Irimiás és cimborája, Petrina, akiket mindenki halottnak hitt, hirtelen megjelennek a színen. A várakozó lakosok számára a remény vagy az utolsó ítélet hírnökeinek tűnnek.
A Nobel-bizottság szerint a könyv címében említett sátáni elem jelen van rabszolgaerkölcsükben és a szélhámos Irimiás színlelésében, amelyek – bármennyire is hatékonyak, de megtévesztőek – szinte mindegyiküket gúzsba kötik. A regényben mindenki csodára vár, egy reményt.
A regényből, emlékeztetnek, 1994-ben egy rendkívül eredeti film készült Tarr Béla rendezővel együttműködve.
Az amerikai kritikus, Susan Sontag Krasznahorkait a kortárs irodalom „apokalipszis mesterévé” koronázta, amelyre a szerző második könyvének, az Az ellenállás melankóliájának elolvasása után jutott. Itt, egy lázas horror-fantasyban, amely egy Kárpátok völgyében megbúvó kis magyar városban játszódik, a dráma még tovább fokozódik, szédítő szükségállapotba kerülünk. Baljóslatú jelek bőven akadnak. A drámai eseménysorozatban kulcsfontosságú egy kísérteties cirkusz érkezése a városba, amelynek fő attrakciója egy óriási bálna teteme. Ez a titokzatos és fenyegető látványosság szélsőséges erőket indít el, erőszak és vandalizmus terjedését idézve elő. Eközben a hadsereg képtelensége az anarchia megakadályozására egy diktatórikus puccs lehetőségét teremti meg.
Krasznahorkai László a díjazók szerint álomszerű jelenetekkel és groteszk jellemrajzokkal mesterien ábrázolja a rend és a rendetlenség brutális küzdelmét.
Senki sem menekülhet a terror hatásai elől. A „Háború és háború” című regényében Krasznahorkai tekintetét magyar hazáján túlra irányítja, amikor engedi, hogy az alázatos levéltáros, Korin élete utolsó cselekedeteként úgy döntsön, hogy Budapest külvárosából New Yorkba utazik, hogy egy pillanatra elfoglalja helyét a világ közepén. Hazatérve a levéltárba, egy kivételesen szép ókori eposzt talált visszatérő harcosokról, amelyet remélhetőleg megismertet a világgal.
Fotó: MTI / Marjai János
