Róma harmadik legnagyobb bazilikáját, a San Paolo fuori le Mura, vagyis a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát sokan arról a különös hiedelemről ismerik, amely szerint a világvége eljövetele a templom falain múlik. A szokatlan jóslatnál azonban figyelemre méltóbb maga az épület, amely a városfalakon túl, az Ostia felé vezető út mentén emelkedik, ott, ahol a hagyomány szerint Pál apostolt eltemették.
A San Paolo fuori le Mura, vagyis a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika története a Pál apostol sírja fölé emelt ókori emlékhellyel kezdődött, melyet a 4. század végén, I. Theodosius császár uralkodása alatt nagyszabású templommá alakítottak. A bazilikát I. Leó pápa idején fejezték be és évszázadokon át fontos szakrális helyszínként szolgált, mígnem 1823-ban egy tűzvész súlyosan megrongálta.
Az újjáépítést XII. Leó pápa indította el 1832-ben, és a nemzetközi összefogásnak köszönhetően az eredeti formák megőrzésével állították helyre.
A bazilika ma is lenyűgöz méreteivel, öthajós elrendezésével, valamint tekeredő oszlopokkal díszített kerengőjével.
Különösen szép a főhomlokzat aranymozaikja, mely Krisztust, Szent Pétert és Szent Pált a négy nagypróféta, Jeremiás, Ezékiel, Dániel és Izaiás társaságában ábrázolja.
A bazilika belső tere azonban nemcsak monumentális szépségével, hanem különleges szimbolikájával és a hozzá kötődő legendákkal is megragadja a látogatót.
A főhajót a mellékhajóktól elválasztó oszlopsorok felett, valamint a kereszthajó oldalfalain kör alakú mezőkben, úgynevezett medalionokban a pápák arcképcsarnoka fut végig, kronologikus rendben Péter apostoltól egészen Ferenc pápáig. A sorban mindig csak az aktuálisan hivatalban lévő pápa portréja van kivilágítva – ezzel is hangsúlyozva az élő egyház jelenlétét.
A hiedelem szerint azonban ez a galéria nemcsak a történelem tükre, hanem egyfajta prófécia is:
A világvége akkor következik be, amikor elfogynak a mozaikmezők, és már nem marad hely több pápa portréjának.
Az elterjedt nézet szerint már csak egy üres medalion áll rendelkezésre, így Ferenc pápa utódja az utolsó, aki helyet kaphat az arcképcsarnokban. Ez feszültséggel tölti meg az épületet, ám megnyugtatunk mindenkit: van még hely. A főhajó falán sorakozó mozaikmezők közül valóban már csak egy áll szabadon, ám a medalionok átkanyarodnak a szomszédos párkányra is, így még sok pápa portréja kaphat helyet a templomban.
Nem véletlen azonban, hogy pont ehhez az épülethez kapcsolódik a „világvége hangulat”. A templombelső legértékesebb kincsei közé tartozik az 5. századi diadalív-mozaik, amely még az eredeti ókeresztény épületből származik, és III. Valentiniánusz császár édesanyja, Galla Placidia megrendelésére készült.
Ha alaposan szemügyre vesszük, máris megértjük, honnan erednek a templommal kapcsolatos végítéletről szóló képzetek: a mozaikon apokaliptikus szimbólumokat láthatunk.
Középen mandorlában Krisztus alakja jelenik meg, körülötte pedig a Jelenések könyvéből ismert – később a négy evangélistával azonosított – négy élőlény és a huszonnégy vén látható.
A templom 13. századi, velencei műhelyből származó apszismozaikja is lenyűgöző látványt nyújt. Középen a trónoló Krisztus jelenik meg, két oldalán Szent Pál, Szent Péter, Szent Lukács és Szent András állnak. Az igazán izgalmas ikonográfiai téma azonban a mozaik alsó traktusában látható: itt a tizenkét apostol és két angyal között egy oltár jelenik meg, rajta a Krisztust jelképező bárány, körülötte pedig a négy paradicsomi folyó. Ez a megváltásra és a Paradicsomra utal – utóbbiról tudjuk, hogy csak a végítélet után jön el – tehát az egész templom ikonográfiája azt sugallja, hogy az épület küszöb az ég és föld között.
Ennyi végítéletre és túlvilágra való utalással pedig nem csoda, hogy a medalionok véges száma és az idő múlását jelző pápaportrék „világvége” asszociációt hordoznak.
A falakon kívüli Szent Pál-bazilika tehát egyszerre történelmi emlékhely, műalkotás és vallási jelkép, az örökkévalóság és az idő múlásának találkozási pontja. Hogy a világvége kódolva van-e a falaiba, azt nem tudhatjuk, de szépsége okán mindenkinek azt javasoljuk, nézze meg – ameddig el nem fogynak a medalionok…