Ki tervezheti az Inter és az AC Milan közös, új stadionját, és vajon milyen lesz az új szentély? Ez a kérdés tartotta lázban az elmúlt hónapokban az építészszakmát, sőt a szélesebb közvéleményt is Olaszországban.
Nos, megszületett a döntés, és kiderült, hogy az a Norman Foster – pontosabban a Foster + Partners – kapja a megbízást, akit mi, magyarok is jól ismerhetünk. A 90 éves brit építész tervezőirodája rendesen letette a névjegyét Budapesten, ők jegyzik a MOL Campust, a magyar főváros első igazi neomodern felhőkarcolóját. Egyik közelmúltbeli munkájuknak azonban valamivel több köze van a sporthoz: újragondolták a Manchester United stadionját és edzőkomplexumát, nem is akárhogyan. Korábban dolgoztak a londoni Wembley Stadionon és a katari Lusail Stadionon is, csak hogy néhányat említsünk az idevágó feladatok közül.
Megosztottság és remények
Elképesztő megosztottság jellemezte az olasz társadalmat, de leginkább Milánó lakosságát amiatt, hogy ki tervezze, és milyen is legyen a két legendás klub új stadionja. Most bejelentették, hogy a Foster + Partners kapja a munkát, azzal a kikötéssel, hogy a sportlétesítményekben jártasabb Manica stúdióval kell együttműködniük. Hozzáértők szerint azonban többről lesz itt szó, mint új stadionról, úgy hírlik, a fél város átalakulhat.
Nem akármilyen mezőnyt utasított maga mögé a jellemzően az üveggel és az acéllal mint „könnyed anyagokkal” operáló építész. Olyan világhírű irodák maradtak le mögötte, mint a stadionok specialistájaként ismert Populos, a Manica–CMR Sportium páros, a Herzog & de Meuron, vagy a BDP Partners és a Bjarke Ingels Group. Beszámolók szerint a döntés meghozatalában nemcsak formai, hanem kulturális és városépítészeti szempontok is szerepet játszottak, ami cseppet sem meglepő, ha egy olyan településről van szó, mint Milánó.
Kiderült, milyen lesz a debreceni Természettudományi Múzeum – Mutatjuk a terveket!
A BIG elképzelése valósulhat meg.
Városrehabilitáció új stadionnal
A nyertes konzorcium tehát a Foster és a Manica lett, amelyek többre vállalkoznak egy stadion megtervezésénél. Egy több mint 280 ezer négyzetméteres városrehabilitációs program koncepcióját alkották meg, egyelőre papíron, amely ha megvalósul, az egész környék számára teljesen új életformát ígérhet. De ami a lényeg, a terv központi eleme egy 71 500 férőhelyes stadion, vagyis az ötletgazdák egy európai mércével mérve is jelentős mérettel kalkulálnak. A lelátók két, egymás fölé épített gyűrű köré szerveződnének, és a tervezett dőléseket úgy alakítanák, hogy minden pozícióból kiváló rálátás nyíljon a játékterületre. A stadion csupán egy eleme a komplexebb városrehabilitációs tervnek. Zöldfelületek, közterületi fejlesztések, új utak és funkciók is részét képezik a javaslatnak.
Bár a koncepció részleges megőrzésről beszél, és azt is említi, hogy a meglévő építmények új funkciókat kaphatnak, tulajdonképpen az előzetes megvalósíthatósági tanulmányok szerint a jelenlegi stadion nagy részét eltávolítanák. A tetőt és a lelátók mintegy kétharmadát lebontanák, vagyis a meglévő építészeti rétegződésből csak töredék maradna meg, vélik hozzáértők. Fontos kihangsúlyozni — derül ki sajtóhírekből —, hogy a Foster és a Manica terve egyelőre csak az egyik, bár kétségkívül a legvalószínűbb járható út a sok közül. A város és a két klub azt szeretné, ha 2026 első felében formálisan is megkapnák a városfejlesztési tervet, hogy minél előbb pecsét kerülhessen a kiviteli engedélyekre.
Legyen új, de tisztelje a hagyományt!
A San Siro most sem egy egyszerű stadion. 1925 és 1990 között számos átalakuláson ment keresztül, és mind egy-egy fontos réteget adott hozzá a ma ismert építményhez, amellett, hogy a kapacitása is egyre nagyobb lett. Az Ulisse Stacchini és Alberto Cugini tervei alapján felépült stadiont 1939-ben bővítették ki, ennek terveit egy építész, Rocca és egy mérnök, Calzolari dolgozta ki. 1980-ban új nevet kapott Giuseppe Meazza tiszteletére, majd az 1990-es világbajnokságra hozzáépítették a harmadik gyűrűt, a jellegzetes barázdált vasbeton oszlopokkal.
Ha valóban Norman Foster irodája veszi kézbe a nemzetközi presztízsű projektet, várhatóan a stadionépítés modern trendjeit követik majd: sokat adnak a látványra, valószínűleg több és jobb szolgáltatásokat építenek be az új létesítménybe, biztonságosabbak és kényelmesebbek lesznek a szektorok. Az egyelőre rejtély, hogy a meglévő San Siro mely elemei maradnak meg, de az biztos, hogy az eredmény óriási hatással lesz arra: mennyire tudják megőrizni érzelmi kötődésüket a szurkolók és a milánóiak.
A projekt várhatóan 1,25 milliárd euróba kerül majd, amelyből csak a stadion költségei több mint 700 millió eurót tesznek ki. A város számára a kérdés túlmutat a focin: a 281 ezer négyzetméteres terület rehabilitációja hatalmas lehetőség a helyi gazdaság számára, hiszen új közterek és lakófunkciók jöhetnek létre, de ez egyben felelősség is, ugyanis a tervezőnek tisztelettel kell bánnia a múlttal, a tradíciókkal és egy egész közösség emlékezetével.
