A magyar építőiparban jelentős stratégiai rés (1,35 pont) mutatkozik a Construction 5.0 elvárásai (3,73) és a technológiai adaptáció (2,38) között. A szerző 2025-ös szakdolgozatában bemutatott kutatás szerint a kitörési pontot a jövőértés (Futures Literacy) fejlesztése és a gráfalapú adatszervezés (BIGs) jelenti, amely felszabadítja a mesterséges intelligencia teljes potenciálját az építészeti tervezésben.
A kutatás a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalkozás és Innováció Intézetében készült 2025-ben, dr. Kristóf Tamás egyetemi docens szakmai irányítása mellett. A tanulmány célja ötvözni a jövőkutatás módszertanát az építőipar technológiai diagnózisával, feltárva a hazai döntéshozók víziói és a piaci realitás közötti feszültséget.
A jövőértéstől a kapcsolt gráfokig
A tanulmány nemzetközileg elismert kutatási eredményekre és a legfrissebb tudományos diskurzusok mentén határozta meg elméleti keretrendszerét. A jövőkutatási módszertan alapját Riel Miller (2018) és az UNESCO által kidolgozott Futures Literacy (Jövőértés) koncepciója adta. Ez a megközelítés a jövőt nem egy fix végpontként, hanem a jelenben használható erőforrásként kezeli, amely képessé teszi a vezetőket a bizonytalanság menedzselésére.
A dolgozat tudományos hitelességét két, 2025-ös meghatározó tartópillér adja meg, amelyek kijelölik a magyar építőipar számára a kitörési irányokat:
A kutatás egyik alapköve Akhavan és társai (2025) munkája, amely rögzíti a Construction 5.0 alapelveit. Ez a tanulmány jelenti a kritikus viszonyítási pontot: szakít a korábbi, kizárólag a technikai hatékonyságra és termelékenységre fókuszáló szemlélettel. Helyette egy olyan integrált modellt vázol fel, ahol a fenntarthatóság és a reziliencia (válságállóság) a gazdasági növekedéssel azonos súllyal szerepel. Ez a normatív keretrendszer szolgált alapul a magyarországi döntéshozók elvárásainak méréséhez is.
A kutatás technológiai fókuszpontjában egy speciális „gyenge jel” áll: a Building Information Graphs (BIGs), amelyet Wang és Sacks (2025) mutatott be.
Ez a fejlesztés orvosolja a jelenlegi digitalizáció legnagyobb szűk keresztmetszetét.
A ma elterjedt BIM (Building Information Modeling) adatok hierarchikus, fájlalapú struktúrája ugyanis gátolja a fejlett gépi tanulási (ML) algoritmusok hatékony alkalmazását. A BIGs ezzel szemben kapcsolt gráfok formájában strukturálja az információt, ahol az objektumok közötti funkcionális kapcsolatok is precízen modellezhetőek. Ez a szemantikus megközelítés az, ami valóban felszabadítja a mesterséges intelligencia teljes potenciálját az építészeti tervezésben és a kivitelezés-menedzsmentben, lehetővé téve az adatvezérelt döntéshozatalt.
Miért a jövőkutatás az építőipar új iránytűje?
A jövőkutatás (Strategic Foresight) nem jóslás, hanem egy strukturált társadalomtudományi módszertan, amelynek célja a lehetséges és a kívánatos jövőképek feltérképezése. Az építőiparban, ahol a beruházási ciklusok évtizedekre szólnak, a jövőorientált gondolkodásmód kritikus.
A kutatás központi eleme a Futures Literacy (Jövőértés), amely a vezetők azon képességét méri, hogy mennyire tudják megkérdőjelezni rögzült feltételezéseiket. A tanulmány rávilágít, hogy a hazai szektorban az innovációt nem a külső válságoktól való félelem (reaktív mód), hanem a tudatos jövőértés (proaktív mód) mozgatja. Aki érti a jövőt, az hajlandóbb az innovációra is.
A hazai építőipar látlelete
A tanulmány egy komplex, kérdőíves felmérésre épül, amely 2024 végén zajlott. A kérdőív 50 releváns hazai építőipari döntéshozó – cégvezetők, projektmenedzserek, mérnökök és innovációs szakemberek – válaszain keresztül mérte fel a szektor aktuális állapotát.
A kérdőíves eredmények alapján elmondható, hogy a Construction 5.0 három pillére (emberközpontúság, fenntarthatóság, reziliencia) kiemelt fontosságú a vezetők számára. Azonban a stratégiai réselemzés (Gap Analysis) szignifikáns különbséget mutatott ki: a döntéshozók ezen értékek fontosságát 3,73-ra értékelték, miközben a technológiai adaptáció szintje mindössze 2,38 ponton áll. Ez a 1,35 pontos rés (p < 0,001) jelzi:
az iparág fejben már tudja, hová kellene eljutni, de az eszköztára még a múlté.
A kulturális gátak
A felmérés rávilágított egy komoly „digitális paradoxonra” is: az alapszintű digitalizáció (pl. felhőalapú PM eszközök) már rutinszerű, de a transzformatív megoldások, mint a Building Information Graphs (BIGs) adaptációja megrekedt. A BIGs a mesterséges intelligencia (AI) valódi kapuja, mégis a hazai döntéshozók 44 százaléka számára teljesen ismeretlen terület. A kérdőív szöveges válaszaiból kiderült, hogy a fejlődés legfőbb gátja a szervezeti „vaskalaposság” és a „mindig is így csináltuk” attitűd.
Ábra magyarázó
A Wang és Sacks (2025) modelljét szemléltető ábra a hagyományos, elkülönült szakági modellek (építészet, gépészet, tartószerkezet) és a jövőbemutató Building Information Graphs (BIGs) közötti különbséget mutatja be. Míg a jelenlegi gyakorlatban az adatok hierarchikus fájlokba zárva, „silószerűen” működnek, a BIGs technológia hálózatos struktúrába szervezi azokat. Ebben a modellben az épületelemek matematikai csomópontokként, a köztük lévő funkcionális kapcsolatok pedig élekként jelennek meg. Ez a szemantikus megközelítés teszi az épület összefüggéseit „olvashatóvá” a mesterséges intelligencia (AI) számára, felszabadítva a projektmenedzsereket az adatokkal való küzdelem alól, és lehetővé téve a valódi összefüggések átlátását a Construction 5.0 elvei mentén.
Hogyan hidalható át a szakadék?
A kutatás eredményei szerint, a lemaradás oka nem csupán a pénzhiány, hanem a szervezeti rugalmatlanság és a rövid távú gondolkodás. A cégek sokszor csak a holnapi túlélésre koncentrálnak, így nincs kapacitásuk a jövő technológiáival foglalkozni.
A dolgozat konklúziójában olvashatóan az alábbi tervjavaslatok ezt a rendszerszintű problémát kezelnék négy szinten:
1.Kormányzati és szakpolitikai szint
A piaci környezetet a szabályozás határozza meg. Ha a rendszer nem jutalmazza a modernizációt, a cégek maradnak a régi módszereknél.
- Innovációs bónuszpontok: Jelenleg a közbeszerzéseken szinte csak a legalacsonyabb ár számít. Ez az innováció ellensége. A javaslat szerint extra pontokat kapnának azok a pályázók, akik Construction 5.0 megoldásokat (pl. környezetbarát anyagokat vagy Digitális Ikret) használnak. Így a minőség és a jövőállóság is gazdasági előnnyé válna.
- Nemzeti Építőipari Adatstratégia: Az adatok ma szétforgácsoltak. Egy egységes, gráf-alapú (BIGs) adatstruktúra lehetővé tenné, hogy a kisebb cégek (KKV-k) is hozzáférjenek olyan mesterséges intelligencia megoldásokhoz, amiket saját maguk nem tudnának kifejleszteni.
2. Oktatás és szemléletformálás
A változás az emberek fejében dől el. Ha a jövő mérnökei és a jelenlegi vezetők nem értik az új módszereket, nem fogják alkalmazni azokat.
- Foresight-laborok: A jövőkutatás módszereit (pl. mi történik, ha elfogy a munkaerő vagy új alapanyag jelenik meg) be kell vinni az egyetemekre. A mérnököknek nemcsak építeni, hanem jövőt tervezni is meg kell tanulniuk.
- Vezetői szemléletformálás: Sok vezető csak adminisztrációra használja a szoftvereket. A cél, hogy megértsék: a digitalizáció nem teher, hanem a stratégiai döntéshozatal eszköze.
3. Vállalati szintű technológiai ugrás
Itt történik a váltás a „szokásos” digitalizációról a valódi technológiai áttörésre.
- BIGs (Building Information Graphs): Ez a kutatás egyik kulcseleme. A hagyományos, táblázatos vagy fájl-alapú adatkezelés helyett hálózatos (gráf) adatmodellt kell használni. Ez azért fontos, mert az AI/ML csak ilyen struktúrában tudja hatékonyan „megérteni” az épület elemek közötti összefüggéseket.
- Living Labs (Élő laboratóriumok): A cégek félnek a bukástól. Ezek a laborok olyan kísérleti projektek, ahol kockázatmentesen, kicsiben lehet tesztelni például a Digitális Iker technológiát, mielőtt élesben alkalmaznák.
4. Projektmenedzsment-rutinok megújítása
Ez a legalsó, gyakorlati szint, ahol a jövő beépül a napi munkába.
- Jövő-központú Kickoff: A legtöbb projektindító megbeszélés (kickoff) csak a múltbeli adatokra és a jelenlegi határidőkre fókuszál. A javaslat szerint minden kickoffon kötelező lenne megvizsgálni a „gyenge jeleket” (pl. várható technológiai változások a projekt ideje alatt). Így a projektmenedzsment proaktívan készülhetne a jövőbeli kockázatokra.
Ahogy azonban a tanulmány záró üzenete hangsúlyozza:
„a jövő nem megjósolható, de formálható.”
A magyar építőiparban a Construction 5.0 megvalósítása a technológiai beszerzéseken túlmutató, bátor és jövőorientált stratégiai gondolkodásmódot feltételez. A technológiai szakadék áthidalása az állami szabályozás, az oktatási rendszer és a vállalati szektor összehangolt fellépésén alapuló közös felelősség.
Forrás: Nyerges Viktória a „Technológiai előretekintés a Construction 5.0 kontextusában: Stratégiai réselemzés és gyenge jelek feltérképezése a magyar építőiparban” című szakdolgozata
