A pályaudvarok felújítási költségét valakinek meg kell fizetnie. De kinek?
A magyar vasút minden utasa tapasztalja, hogy a vonatok és pályaudvarok tisztasága hagy kívánni valót maga után – számos vita, hír és vicc tárgya volt ez a helyet.
A Magyarországon található több száz állomás és pályaudvar jó része lepusztult, koszos, a mosdók különösen pocsék állapotban vannak.
A probléma azonban nem országspecifikus.
Nyugat-Európában jellemző, hogy ezeket az épületeket felújítják és bevásárlóközpontokat létesítenek köréjük boltokkal, kávézókkal és éttermekkel.
Mi teszi ezt lehetővé? Az, hogy az igen magas felújítási költségeket a bérleti díjak fedezik, ami így nem az utasokra hárul magasabb jegy- és bérletárak formájában.
A költségeket tehát valakinek meg kell fizetnie. De nagyon nem mindegy, kinek.
Nem példa nélküli
A hollandiai Rotterdam Centraal fejlesztése jó példa a állami és magántőke összefogása. A projekt során új épületek és kereskedelmi létesítmények születtek, amelyek hasznosítási jogát 25 évre kapta meg a magánszektor. Ez az érdekeltség jelentős szerepet játszott a projekt tartósságában. A beruházás magában foglalta a korszerű épületkomplexum, a kereskedelmi területek és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kialakítását. Az állami és magánforrások kombinációja csökkentette az állami kiadásokat, miközben biztosította a magántőkének a fenntartható gazdasági megtérülést.
