Salgótarján városközpontja a Kádár-kor egyik legizgalmasabb öröksége: betonba öntött utópia, amely ma is különleges hangulatot áraszt. Most videónkban is megmutatjuk, hogyan született meg Nógrád betonszíve, és miért érdemes újra felfedezni.
Kevés magyar város hordoz olyan egységes későmodern városképet, mint Salgótarján.
A bányászváros a hatvanas évektől kezdve szinte teljesen új központot kapott: olyan tereket és középületeket, amelyek egyszerre fejezték ki a korszak optimizmusát és építészeti kísérletező kedvét.
A Karancs Szálló, a városháza vagy a József Attila Művelődési Központ nem pusztán funkcionális épületek voltak. Ezek a merész formájú, betonból emelt házak egy új városi élet keretét teremtették meg, ahol a közösségi terek, a szállodai étterem vagy épp az Apolló Mozi és a Dornyay Béla Múzeum a mindennapok részei lettek.
A városközpont így vált a modernista utópiák egyik legizgalmasabb magyar példájává.
A Kádár-kor utópiája a hegyek között
Salgótarján későmodern városközpontja egykor és ma.
Bár az idő nyomot hagyott rajtuk, Salgótarján épületei ma is különleges atmoszférát árasztanak: egyszerre idézik meg a múlt jövőbe vetett hitét és a beton monumentalitásának szépségét.
Videónkban ezt az örökséget mutatjuk be – hogy lássuk, miért dobog még mindig Nógrád betonszíve, amely az ÉKM szeptember elején kiírt ötletpályázata nyomán hamarosan még több élettel telhet meg.
Új korszak kezdődik Salgótarjánban
Indul a városközpont rehabilitációjának ötletpályázata!
