Egy kert, ahol Jókai csemegeszőlőt nemesített, egy villa, amely nem is Steindl Imréé volt, valamint egy kiállítás, ahol madárdallamok szólnak – a főváros egyik legkülönlegesebb zuga új életre kelt. A Svábhegyen található Jókai-kert és a felújított Steindl-villa a 21. századi természetvédelem, műemlékvédelem és irodalmi emlékezet példás találkozása.
2025-ben ünnepeljük Jókai Mór születésének 200. évfordulóját, s aligha lehetne méltóbb alkalom arra, hogy a főváros egyik legkülönlegesebb kertje és az ahhoz kapcsolódó, évekig elhanyagolt villa új életre keljen.
A Svábhegyen található Jókai-kert és a szomszédos Steindl-villa a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága jóvoltából, jelentős természetvédelmi és építészeti rekonstrukció után nyitotta meg újra kapuit.
Az immár természetismereti látogatóközpontként működő épület és a hozzá tartozó park nemcsak a városi zajtól távoli oázist kínál a látogatóknak, hanem példamutató módon ötvözi a történeti örökség megőrzését a kortárs funkciókkal és kiállítási módszerekkel.
Egykori alkotókert új kontextusban
A Jókai-kert története szorosan összefonódik az író és felesége, Laborfalvi Róza életével. A házaspár 1853-ban vásárolta meg az akkor még elhagyatott, sziklás telket, amelyet Jókai saját kezűleg alakított át mintaszerű dísz- és haszonkertté.
A gondosan megkomponált teraszok, ciszternák és szélvédő fasorok az író botanikai tudását és kertészeti érzékét dicsérték.
Bár a villa, amelyben alkotott, már nem áll, néhány faóriás még ma is tanúja a korabeli tájformálásnak. A megújult kertbe visszakerült a Jókai-féle csemegeszőlő is: a Mathiász József által az író tiszteletére nemesített fajta néhány oltványát ma újratelepítve terem a lejtőkön.
A kert nem pusztán emlékhely, hanem a 21. századi természetvédelem és ismeretterjesztés aktív helyszíne.
A kerti utak újraburkolása, a növényállomány felfrissítése, valamint a madárbarát környezet kialakítása összhangban van a terület természetvédelmi és műemléki státuszával.
A Jókai-kert jelenleg három fontos intézménynek ad otthont: a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület székházainak, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-emlékszobájának.
Egy villa, amely nem Steindl Imréé
A kertben álló villa története sokáig homályban maradt, ám a közelmúlt kutatásai tisztázták, hogy a ház nem Steindl Imre, hanem nagybátyja, Steindl Ferenc műbútorasztalos tulajdona volt.
A 19. század közepén, a svábhegyi nyaralóépítési hullám idején Ferenc és testvére, Steindl Károly ötvösmester, Imre apja fogtak bele az ikervilla építésébe, amelynek eredeti formájából mára csupán a pince maradt fenn.
A ház mai, historizáló karakterét egy 1898-as átépítés során nyerte el, de a rövid tündöklést hosszú évtizedek pusztulása követte, amely végül a tetőszerkezet beomlásához és gombafertőzéshez vezetett.
A teljes rekonstrukció tehát nemcsak esztétikai, de statikai és higiéniai szempontból is elengedhetetlen volt.
Az építészeti tervezést Laczó Zoltán vezette, míg a belsőépítészeti munkákért Csontos Györgyi felelt.
A felújítás során az épület történeti értékeit tiszteletben tartva, mégis korszerű, fenntartható módon újult meg a villa, amely ma már a Madárország című interaktív kiállításnak ad otthont.
Madárország – Természetismeret építészeti keretben
A Steindl-villa mai funkciója túlmutat a klasszikus múzeumi kereteken.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület több száz példányos preparátumgyűjteménye mellett a kiállítás digitális böngészőket, hanganyagokat, képregényeket és illusztrált táblákat vonultat fel, hogy minden korosztály számára élményszerűen mutassa be a madárvilágot és a természetvédelem alapjait.
A villa felújításának koncepciója figyelemre méltóan ötvözte a múlt és jelen szempontjait.
A műemlék homlokzat mögött korszerű épületgépészet, klimatizált terek és rugalmasan használható kiállítóhelyek kaptak helyet.
Az újonnan felépült látogatóközpont pedig diszkréten illeszkedik a természeti környezethez, anyaghasználatában és tömegformálásában is a kert alárendeltje marad.
A Jókai-év méltó színtere
A kert és a villa megújulása különösen szimbolikus Jókai Mór 200. születési évfordulóján. Az író életének egyik legfontosabb helyszínét sikerült úgy rekonstruálni, hogy az nemcsak múltidéző emlékhely, hanem a természetközeli oktatás és a fenntartható építészeti szemlélet példája is egyben.
A megőrzés és megújítás kettőssége – legyen szó akár egy több mint százéves diófáról, akár egy újonnan kialakított kiállítótérről – itt valódi harmóniában valósul meg.
Aki belép a Jókai-kert kapuján, nem csupán a főváros zajától menekülhet meg néhány órára, hanem egy élő történeti és ökológiai tér részese lehet. Ez pedig nemcsak Jókai örökségének, hanem a kortárs építészetnek is ünnepe.
