A nevezetes március 15-i nap eseményei jól ismertek: Landerer és Heckenast nyomda, Múzeumkert. De hol laktak a márciusi ifjak és a forradalom egyéb meghatározó hősei 1848. március 15-én?
Petőfi és Jókai: Dohány utca
Petőfi, a fiatal költő folytonos anyagi gondokkal küszködött, így nem csoda, hogy lakhelyét is gyakran kénytelen volt váltogatni. Házassága után viszont már nagyobb és elegánsabb lakásra vágyott, amit jó barátja, Egressy Gábor színész szerzett meg számára. Az egyemeletes, klasszicista házban lévő háromszobás lakást Jókai Mórral megosztva bérelték. Az író így írt erről később: „Petőfi azzal bízott meg a levelében, hogy fogadjak valahol egy alkalmas szállást, ahol ők és én együtt lakhassunk. […] Én csakhamar találtam a Dohány utcában egy csinos első emeleti szállást három szobával és a hozzá tartozókkal, ami alkalmasnak látszott; az egyik első szoba Petőfiéknek, a másik nekem, a közbeeső közös ebédlőnek hagyva; külön bejárás mindkettőnk számára.”
A közös lakásbérlet nem tartott sokáig, egy összekülönbözés után, még 1848 júniusában Jókai elköltözött,
majd hamarosan Petőfiék is új lakás után néztek. Az épületet végül a környék teljes átépülése idején, 1910-ben lebontották a szomszédos házzal együtt, majd e két épület helyére a Tolnai Világlapja kiadója egy hatalmas, késő-neobarokk bérpalotát építtetett, ez szerepel a borítóképen is. Az épületen ma emléktábla jelöli az egykori neves lakók emlékét. Petőfiék egyébként a közelbe, a Marczibányi család bérházába költöztek (Egressy Gábor is itt élt családjával), a közemlékezet ezt tartja számon „Petőfi utolsó otthonaként”.
Az építészetileg is értékes, kétemeletes, kora klasszicista épületet 1937-ben lebontották, helyére art deco jellegű elegáns üzlet- és bérház épült, Wälder Gyula tervei szerint. A klinkertégla borítású ház szinte a részletekig megegyezik a Madách-házak együttesével, Wälder egyik legjelentősebb alkotásával.
Vasvári Pál: Egyetem tér
1848 március idusán az akkor huszonkét éves Vasvári joghallgatóként az egyetem egyik, kollégiumként működő szobájában lakott. A Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított egyetemet Mária Terézia költöztette Budára, majd II. József Pestre. Az egyetem itt az akkor felszámolt pálos rend épületeit kapta meg, a rendházba költözött maga az intézmény, a templom pedig ekkor vált egyetemi templommá. Ebben a barokk épületben élt Vasvári Pál a forradalom kitörésekor. A szűkössé vált egykori kolostort 1898-ban lebontották, helyére a Kultuszminisztérium mérnökeinek, Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervei szerint felépült a ma is látható, impozáns neobarokk főépület. Bár szóba került a bontása, az Egyetemi templom, a magyar barokk egyik legszebb alkotása szerencsére megmenekült a csákányoktól.
Kossuth Lajos: Pozsony
Kossuth Lajos 1848-ban nem rendelkezett pesti lakással, noha korábban sokáig a Szép utca és a mai Kossuth Lajos utca sarkán álló Horváth-házban élt családjával.
Érdekesség, hogy ebben az épületben működött a nevezetes Landerer és Heckenast nyomda, a szabad sajtó indulásának legendás helyszíne.
Később a Budához közeli Tinnye egyik kúriájába költözött, viszont a nevezetes március idején Pozsonyban tartózkodott, hiszen az országgyűlés ott ülésezett. A Sétatéren lévő Zöldfa fogadóban szállt meg, ennek erkélyéről jelentette be a jobbágyfelszabadítást és az áprilisi tövények elfogadását. Az épület századfordulós bontását követően a nevezetes erkély végül a Kossuth-kultusz egyik központi helyszínére, Ceglédre került, ahol ma is látható. A fogadó helyén a két világháború között felépült a Carlton-szálló, ami a fővárosi ambíciókat dédelgető Pozsony egyik első, valóban nagyvárosias épülete lett.
Táncsics Mihály: József kaszárnya
„A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt” – írja Petőfi sokszor idézett naplóbejegyzésében. Stancsics, vagyis Táncsics Mihály börtöne ekkor a budai Várban, az egykori József kaszárnyában volt, korábban Kossuth Lajos is itt raboskodott. A késő barokk épület a második világháborútól egészen a közelmúltig amerikai tulajdonban volt, a nagykövetség védelmét ellátó tengerészgyalogosok szálláshelye volt. A közelmúltban történt előzetes régészeti feltárások során is értékes leletek kerültek felszínre, ugyanis ez kevésbé köztudott, de a tatárjárás után IV. Béla itt építtette fel az első királyi palotát, így a további kutatás számos eredményt hoz majd a feltételezések szerint.
Batthyány Lajos: Cziráky-palota
A későbbi miniszterelnök a forradalom kitörésekor épp Bécsben tartózkodott a magyar küldöttség vezetőjeként V. Ferdinánddal tárgyalt. A vagyonos főúr a Vas vármegyei Ikerváron élt családjával, de egy pesti rezidenciát is fenntartott, a Cziráky család palotáját bérelte. A kételemetes, klasszicista épület – különös véletlen – a Landerer és Heckenast nyomdával szemközt állt.
A Bécsből Pozsonyon át a fővárosba visszatérő frissen kinevezett miniszterelnököt március 19-én itt köszöntötte a város népe fáklyás felvonulással.
Az épületet az 1870-es években az arisztokratikus Nemzeti Kaszinó bérelte ki, ekkor komoly belső átalakításokat végeztek Ybl Miklós, majd Meinig Artúr tervei szerint. A palota a II. világháborúban súlyosan megsérült, helyén később a Hungarotex toronyháza épült fel, ami ma, átalakítva irodaházként működik.
