Az óra reggel fél kilencet üt, és ahogy közeledünk a Mária Valéria híd felé, a látvány is egyre élesebb. A levegő friss és csípős, a Duna békésen csillogó, a híd pedig hatalmas és tekintélyt parancsoló. A hídra lépve a látvány elképesztő. Különleges reggelihez különleges helyszín dukál. Már szemügyre vettük a helyszínt és a kilátást. Most vessünk egy pillantást a megterített asztaloknál ülő, kellemesen beszélgető lakókra. Vajon kik ők, mi vezette el őket ide? Ha a hídon reggelizel, tudnod kell, hogy a veled szemben ülő a híd túloldaláról származik. S bár a Duna két ellentétes oldalán laktok, nem csak a híd köt össze benneteket – ez a reggeli első és talán legfontosabb tanulsága. A Hídünnep keretében meghirdetett program célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a két város kedves polgárait, a múlt és a jelen pillanatait átszövő közös pontokra irányítva a figyelmet. Hiszem és a reggeli is azt mutatja, hogy a híd ereje nemcsak a robosztus szerkezetében rejlik, hanem Esztergom és Párkány lakosainak kapcsolatán és összefogásán. ,,Nem tudtam ki lesz a párom, de nagyon jól sült el, szóval tartjuk majd a kapcsolatot!" – mesélte boldogan egy Esztergomból származó résztvevő ó, egy a 65-ből, aki nagyon buzgóan beszélgetett párkányi társával. A reggelin dolgozókról sem szabad megfeledkeznünk, akik hajnali órákban ébredve, zökkenőmentesen valósítottak meg egy életre szóló élményt. A pincérek a két város iskoláinak diákjai közül valók, mosolyukkal emelve az amúgy is napsugaras reggeli fényét. A felszolgált ételek között volt felvágott, péktermékek, lekvárok, gyümölcslevek, sajtok és még sok más. Aki kívánt, természetesen kávét is kaphatott, akárcsak teát vagy ásványvizet. ,,Mit gondol, szándékosan tették párba Önöket?” tettül fel a kérdést egy szimpatikus idősebb úrnak. „Határozottan igen, aminek nagyon örülök!” – érkezett a választ. A rövid beszélgetésből azt is megtudtuk, hogy a reggelire való jelentkezés pár kérdéses regisztrációhoz volt kötve, így a szervezők kedves turpisságának is köszönhető, hogy az asztaltársaságok könnyen megtalálták a közös hangot. A program vége felé érkezve még mindig javában folyt az asztalok fölötti, jóízű beszélgetés, és úgy tűnt, soha nem is ér véget. A hídnak hála pedig nem is kell, hogy befejeződjön.
