Rozsdaövezeti álmok – Gyárból vívócsarnok a káosz közepén

Haitzmann Ágnes

Elhagyott gyárépületből, vagány és korszerű vívócsarnok született a szombathelyi rozsdaövezet rehabilitációjának részeként. Bár a városrészen egyelőre villasort, parkokat és ipari üzemeket is találunk, az összevisszaság kezd rendeződni.

A maga nemében az egyik legkorszerűbb sportlétesítmény a kiemelkedően eredményes helyi tőröző Komatits József nevét viselő szombathelyi vívócsarnok. Homlokzata 21. századi, ultramodern, mégis barátságos, emberléptékű. Ha azonban távolabbról szemléljük, egy omladozó és rozsdás ipartelep kellős közepén találjuk magunkat, és már egészen más az összkép. A háztömböt körbejárva újabb furcsaság szúr szemet: gyönyörű villasor, park és a város egyik legértékesebb rekreációs övezete az, ami a környéket meghatározza. Kész káosz.

Sportsikerek és hatékony lobbi

Hogy megértsük, mi keresnivalója itt a városi legenda szerint csak úri huncutságokkal foglalkozó, azonban sikereiket, teljesítményüket tekintve mégiscsak komoly munkát végző Szombathelyi Vívóakadémiának, elnöküket, Babós Csabát keressük fel a bázisukon.

"Egyszerre próbált új funkciót találni az önkormányzat a kiköltöző elektronikai gyár helyén maradt ipari területnek, és keresett új otthont az egyébként rendkívül eszköz- és helyigényes tevékenységet folytató sportegyesületünk. Ez a

két folyamat ért össze szerencsésen"

– kezdi az elnök. S mivel fiatal vívóik sikerei révén szép muníciójuk volt a tárgyalásokhoz és a vívószövetség is mögéjük állt, bő tíz évvel ezelőtt jó esélyekkel láttak hozzá a lobbimunkának.

„Az elsőként megtekintett üzemcsarnok belül kész oszloperdő volt, óriási belmagassággal, nem volt ideális, de megnéztünk egy másikat is, amely már megfelelőnek tűnt. Ez volt az. Műgyanta padló, mindenfelé géptalpak, hatalmas csövek, csavarok után maradt lyukak, de mi már beleláttuk a jövőnket és a sok-sok vívó gyereket” – meséli Babós Csaba, hozzátéve: dr. Gajdán István elnökségi taggal és Málics Róbert technikai vezetővel közösen álmodták meg, milyen legyen az akadémia leendő otthona.

A vívócsarnok 2020-ra készült el
Fotó: Haitzmann Ágnes

Ami a forrásokat illeti: az önkormányzat a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból (TOP) végül komoly összeget, mintegy 750 millió forintot nyert az iparterület fejlesztésére azért, hogy ott közösségi, kulturális és sportfunkciókat alakítson ki, de hozzájárult a kiadásokhoz a Magyar Asztalitenisz Szövetség és a Magyar Vívó Szövetség is, utóbbi több mint 160 millió forinttal. A 2018-ban indult – de ha az előkészítést is nézzük, valójában több cikluson átívelő – projekt összköltsége végül egymilliárd forintra rúgott, a kivitelezéssel pedig 2020-ra készültek el.

Nagy álmokból csonkaprojekt

Az ezer négyzetméteres csarnoképület, sőt, az egykor laktanyának és különféle gyáraknak helyet adó teljes iparterület átalakítását – egy leendő kézilabdacsarnokkal és más egyéb létesítménnyel együtt –az egykori kardvívó, Gáspár Péter vezette Gáspár Mérnöki Iroda tervezte meg. Ebből később korántsem valósult meg minden, csupán a szomszédos, valamikori cserkészház újjáépítése, az asztalitenisz-központ és a vívócsarnoknak szánt épület rekonstrukciója, ám az akadémia közösségének ez pont elég volt.

A fekete mennyezet az egyik legnagyobb dobás volt a tervező részéről
Fotó: Haitzmann Ágnes

„A tervek megnyerőek voltak, de nem arattak osztatlan sikert az első pillanatban. A fehér vívóruházatuk makulátlanságához ragaszkodó sportolók megrémültek: mégis hogyan néz majd ki a fekete mennyezet? S lám, az egyik legnagyobb dobás volt a tervező részéről” – mutat körbe a csarnokban az elnök. Mint mondja, most már

mindannyian egyetértenek abban, hogy a teremnek stílusa van. De még milyen!

Az épületen túlságosan nagy bontásra nem volt szükség, a komplett szerkezetet megtartották. A földszinten kisebb helyiségeket, irodákat és üzleteket alakítottak ki, a vívóké lett az emelet.

A földszinten az irodák és üzletek kaptak helyet, az emelet a sportolóké
Fotó: Haitzmann Ágnes

A terem nyugati falát uralja egy hatalmas üvegfelület, aminek egyszerű a magyarázata: a korábbi gyártócsarnokba ezen keresztül emelték be az utca felől a gépeket, a nagy mennyiségű anyagot és minden mást, ami a lépcsőházban és a liftben nem fért el.

Rejtett vezeték, pástonkénti borítás

Az edzői és sportolói öltözők, a fegyvermesteri műhely, a kihúzható lelátó és szülői váró, a tárolóhelyiségek, a számzáras, szellőztethető szekrények természetesen fontosak voltak, de a legnagyobb műgonddal mégis talán a nagyterem kialakításán dolgoztak.

„Feloszthatóvá tettük a termet. Egy tökéletes hangszigetelést biztosító, elemes falszerkezettel felezni és harmadolni is tudjuk a helyiséget, ha arra van szükség. Ez a bérbe adásnál is előnyös. A legprecízebb kivitelezésre volt szükség a sportág speciális igényei miatt, csúsztunk-másztunk a lézerrel, hogy a sportpadló tükörsima, a vezetékezés pedig hajszálpontos legyen. Ráadásul ragaszkodtunk hozzá, hogy ne egyetlen összefüggő padló, hanem külön pástonként lefektetett borítás fedje a termet.

S amire különösen büszke vagyok, az az elektromos találatjelző vezetékeinek elhelyezése.

Pókháló helyett a padlóba süllyesztve futnak az elektromos vezetékek, amelyek a szintén süllyesztett dobozokban válnak hozzáférhetővé edzés vagy verseny esetén. Ezt a megoldást azóta sokan ellesték” – jegyzi meg a vívóakadémia elnöke.

Zűrzavarból rend

„Pályázati forrásból napelemet szereltettünk az épületre, az így előállított villamosenergiával fedezzük a világítás, az elektromos kazán, a hűtés és a szellőzőberendezések igényét. Igaz ugyan, hogy a távhőkapcsolatot is kiépítették az épületben, azonban azt nem használjuk” – teszi hozzá. Az ingatlan az önkormányzati vagyonkezelő cég tulajdona, az üzemeltetés teljes mértékben az akadémia feladata.

A tér is kinyílt, átláthatóvá és átjárhatóvá vált. „A gyár működése idején ezeket a közlekedő útvonalakat lezárták, a telekhatáron kerítések álltak, most parkolók és sétány szeli át az épületek közötti területet” – fűzi hozzá a több mint száz sportoló edzéseiről gondoskodó egyesület vezetője, a veterán tőrvívó Babós Csaba.

A csarnokot kiürült üzemek veszik körül

Bár az összkép egyelőre kaotikus: egymás szomszédságában állnak a rozsdaette, kiürült üzemek és a korszerűen felújított, új funkciót kapott épületek, a hibátlan aszfaltutak és a gaztenger, mégis jó irányba alakult,

felfrissült a jobb sorsra érdemes szombathelyi városrész arculata.

A hasznosításért kiáltó telekrészek közül több már új gazdára talált, így feltehetően nem állt meg a folyamat, és a közeljövőben folytatódik a rehabilitáció.