Váratlan színkavalkád fogadja azt, aki a tóparti település vasútállomásán jár.
Se nem illegális, se nem provokatív, amitől a klasszikus értelemben véve graffiti lehetne a balatonszemesi vasúti aluljáró falfestése, mégis valami ilyesmit képzelünk manapság a békebeli tóparti hangulattal is kompatibilis street art fogalma mögé. És a műfaj szemmel láthatóan jól áll a hazai vonatállomásoknak.
Hogy Banksy londoni léggömbös kislányának a nyomába ér-e, döntse el az utókor, mindenesetre a civil városszépítő akció révén elkészült alkotássorozat – hiszen több kép díszíti a föld alatti folyosót – tulajdonképpen hasonló közkincs, mindenkié, a helyieké és a nyaralóké.
Ahhoz azonban, hogy felkerülhessen a falakra, szükség volt a vasúttársaság és az önkormányzat egyetértésére is, de mégis ki állna útjába az ilyesfajta gegnek! Az ember szedi a lábát, hogy elérje az utolsó pesti vonatot, vagy csak egy jó adag pisztáciás sorbet-val a kezében kiandalog a tópartra, gyanútlanul lemegy az aluljáróba, és nemcsak a hamisítatlan balatoni naplemente látványa fogadja, ami önmagában is szívet melengető és üdítő látvány,
de még Ötvös Csöpivel, akarom mondani Bujtor Istvánnal is szembe találja magát,
amitől végképp felszökik a szemöldöke.
A legendás színész, rendező itt, Balatonszemesen nyugszik, síremléke édesanyja, Gundel Katalin és bátyja, Latinovits Zoltán nyughelye mellett van. És bár a művésznek – aki egykor szenvedélyes vitorlázó is volt – Balatonfüreden áll a legismertebb szobra, a szemesi vasúti átjáró falára került festmény most egy újabb apropó arra, hogy szóba hozzuk, emlegessük, a fiatalabb generációval megismertessük a magyar Piedonét.
A TCH Tárnoki Művészeti Egyesület régóta pingál jobbnál jobb freskókat olyan aluljárókba és zajvédő betonfalakra, amelyek környékén sokan megfordulnak, így öltöztették át Balatonboglár, Fonyód vagy Siófok egy-egy pontját, és ez történt itt is. Lassan tele az ország ilyen alkotásokkal, a magyarok felfedezték maguknak az aluljáró-esztétikát, ami nem is baj.
Kevés község őrzi úgy eredeti, Balaton-parti identitását, mint Szemes.
Nos, a település kétségtelenül egyedi atmoszférát árasztó vasútállomása most még barátságosabb. Megszoktuk, hogy az aluljárók általában sötétek és unalmasak, a balatonszemesi így lett színes kis korzó a föld alatt.
