A legfontosabb magyarországi állomásokat bemutató sorozatunk folytatásaként, ezúttal a győri vasútállomás történetét vesszük végig. Az időutazás 1855 környékén indul egy olyan épülettel, amit már csak régi képeslapokról ismerünk. Aztán megmutatjuk, hogyan költözött el majdnem az egész győri vasút, illetve hogy az örökös problémák ellenére miért maradt mégis a helyén.
A győri vasút története egészen 1836-ig nyúlik vissza, amikor Sina báró tárgyalást kezdeményezett a Bécset és Győrt összekötő vasút létrejöttéről. Az építkezés aztán el is indult, de a Bécs-Bruck távolságnál megakadt. A Győrig tartó szakaszt végül csak 1853-ban kezdték el és 1855 karácsonyára készültek el vele. Ekkor adták át a manapság már csak a régi képes archívumokból ismert vasútállomás első épületét is, és elindult a győri vasúti közlekedés.
Sokasodó panaszok és egy régen várt átépítés
Az egykori kétemeletes, klasszicizáló stílusú állomás épületét kis tornyok díszítették, illetve a homlokzaton helyet kapott egy óra is. Annak ellenére viszont, hogy
egyesek szerint az egyik legszebb állomás épület volt a győri, a gyors fejlődéssel hamar érkeztek a problémák is.
Az 1870-es években vetődött fel a Győr–Ebenfurt vasút kialakításának gondolata, majd 1876-ra elindult a forgalom azon a vonalon is. A folyamatosan növekvő utas-, illetve teherforgalom miatt a teherpályaudvar kiépítése, a vasútállomás főépületének átépítése és az új épületek kialakítása egyre sürgetőbbé vált.
Tovább mélyítette a problémát, hogy a korabeli tudósítások alapján az utazóközönség egyre többet panaszkodott az állomásra.
Nehezményezték többek között a kivilágítás hiányosságát és a váróterem és a vasúti étterem méretét is.
1890-ben jelentették be, hogy az igazgatóság már a terveken dolgozik és a MÁV-állomás új felvételi épületet kap. Novemberre el is készültek a tervek, amelyből kiderült, hogy a már meglévő épületben lakásokat és mellékhelyiségeket alakítanának ki, az újat pedig a mödlingi pályaházak mintájára építenék meg. A tervrajzokat a MÁV főépítésze, Pfaff Ferenc készítette. Az 1891-es jóváhagyást követően az építkezések a meglévő szárnyépület lebontásával kezdődtek.
A Győri Közlöny 1892. november 27-i száma az új épület munkálatairól részletesen beszámolt. A cikkben olvasható, hogy novemberre már szinte teljesen elkészültek a kőművesmunkával az újonnan kibővített szárnyakon.
A Közlönyben arról is írtak, hogy a hatalmas toldaléképület a pályaház bal szárnyából néhány hónap alatt szinte észrevétlenül „nőtt ki”. A tervek szerint pedig ez lesz az állomás középpontja, tőle jobbra és balra pedig 50-50 méter hosszúságú földszintes szárnyakon várótermeket, személypénztárakat és a málházó helyiségeket alakítják ki.
A beszámoló szerint az új felvételi épülethez a mödlingi pályaház alapján tunell-szerű aluljárókat építenek, hogy ezzel is meggyorsítsák a közlekedést, ám az alagutak építésére csak a következő évben kerül sor.
Vélhetően minden a cikkben leírt módon zajlott, mert a korabeli források alapján végül 1893. június 1-jén este fél 8-kor elkezdődött az új személyfelvételi állomás avató ünnepsége. Az eseményen a vendégek méltatták az épületet, de az alábbi rövid kis vers arról árulkodik, hogy a győriek is nagyon várták és örültek az új épületnek.
Költözni vagy maradni?
Az állomás története a következő évtizedekben is kisebb, nagyobb bővítési, felújítási, átalakítási munkálatokkal folytatódott. Viszont a legfőbb kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy vajon jó helyen van-e a vasútvonal és a kapcsolódó épületek. A megépült vasút esetében állandó problémának bizonyult, hogy a pálya szinte a város mértani közepén vágja ketté Győrt. Bár ennek a lokációnak számos előnye is van, mégis az elmúlt 150 évben
gyakran felvetődött a fővonal áthelyezésének gondolata.
Amikor a II. világháború során az ország többi állomásához hasonlóan a győri is több találatot kapott, megnyílt a lehetőség az állomás és a vonal helyének újragondolására. Lakatos Kálmán háború utáni első rendezési tervében a vasút délre helyezését és egyben magasvasútként való kialakítását javasolta. Egy későbbi 1949-es tervében viszont a szakember már elvetette korábbi ötletét annak ellenére, hogy az Építésügyi Minisztérium támogatta „a költözést”. Aztán újabb tervek készültek ez alapján, ám addigra már láthatóvá vált, hogy az áthelyezés nagyon költséges lenne.
A költözés kérdése aztán 1953-ban hirtelen zárult le, amikor Bebrics Antal közlekedési miniszter egy különvonaton érkezett Győrbe és bejelentette a helyieknek, hogy az új állomás a régi, lebombázott helyén épül fel. A történet szerint minden komolyabb indoklás nélkül annyit mondott: „Két hét múlva visszatérek, látni akarom a bontást.”
Így készült el a régi helyén az új
A győri vasútállomás építése 1955 elején kezdődött. A húszmillió forintos beruházás során eltüntették a háború utolsó nyomait is. Az új állomás kétemeletes főépületét és az egyemeletes szárnyépületeket Éhn József építész tervezte. Az építési munkákat Rakonczay Nándor vezetésével a Hídépítő Vállalat dolgozói, az aluljárót a MÁV Hídépítési Főnökség dolgozói végezték. Az ünnepélyes átadására 1958. augusztus 10-én, a VIII. Vasutasnap alkalmával került sor.
A különálló érkezési és indulási szárnyat aluljáró és föld alatti csarnok köti össze. Az utasok az aluljárón keresztül közvetlenül a városba jutnak. A a komplexum középpontjában a márványborítású indulási nagycsarnok áll.
A csarnokban a bejárat tengelyében juthatunk le az aluljáróba, két oldalt helyezkednek el a pénztárak. Az emeleti rész galériákkal nyílik a csarnoktérbe, itt egyéb kiszolgáló funkciók kaptak helyet. A földszinten a két oldalszárnyat a nagyméretű ablakok határolják. A „zárt” külső megjelenés mögött elegáns, világos, jól átgondolt belső tereket találunk.
A külső tömegből is kiugró, kőburkolatú csarnok a város és a vágányok felé is nagyméretű üvegfalakkal megnyitott. A Modern Győr jellemzése szerint azonban a város felé ez az üvegfal elbújik a monumentális kő kapukeretezés és az oszlopsor mögé.
Az állomás elrendezése a funkciók szempontjából még ma is működőképesnek tűnik, ugyanakkor sok helyen az elmúlt évtizedekben történt kisebb-nagyobb beavatkozások miatt a mostani állapot nagyon távol áll az egykori eleganciától. A Fortepannak köszönhetően viszont sok korabeli belső felvételen nézhetjük meg az eredeti belsőépítészeti kialakítást.
A legtöbb bútor, világítótest mára eltűnt, csupán a kőburkolatok, nyílászárók, a fém és fa korlátok, valamint a képzőművészeti alkotások maradtak meg.
A postaszárnyra Marosán László szobrászművész kődomborműve került. A nagycsarnokban a belső falakon Konecsni György festőművész mozaikja, Pekári István festőművész alkotása és Makrisz Agamemnon szobra található.
Győri Szalon: Várostörténeti puzzle 120., 134. rész – Bedő Mónika
Modern Győr
