2024-ben Europa Nostra-díjat nyert a Kolozsvár főterén álló gótikus templom, amit több évig restauráltak nagy műgonddal és a legújabb technológiákkal, s amit a magyar, a román állam, az EU és magánszemélyek is finanszíroztak, példaértékű elkötelezettséggel.
Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen
légy oltalmunk!
Van valami időtlen abban, amikor Kolozsvár Fő terén felhangzik a mennyei hadak győztes vezéréről elnevezett templomban a védőszenthez szóló könyörgés. A hajnali hóesésből a rorátéra várakozó templom csendjébe toppanva érezni az évszázados közös történetünk erejét.
Ha van építészeti jelképe Kolozsvárnak és a helyi magyaroknak – sőt, talán az egész erdélyi magyarságnak –, az Erdély régi, kincses fővárosának Szent Mihály temploma.
Kolozsvár gótikus eredetű nagytemploma az Európa nyugati partvidékétől a Kárpátok-beli keleti végekig tartó közös középkori kultúra, ízlés – civilizáció – emléke.
Jelkép és valóság
Olyannyira szimbólum, különösen a Trianon óta eltelt jó száz év viszontagságai közepette, hogy szinte elfeledtük önmagában épületként, templomként, műemlékként nézni és értékelni. Meg is kopott az elmúlt sok-sok évtized alatt, amikor is a mindenkori román hatalomnak mindig volt fontosabb dolga Kolozsvár kapcsán, mint a magyarok középkori templomának karban tartása.
Az idők azonban változtak, az évek teltek, a hozzáállás örvendetesen javulni kezdett. Ennek eredményeként pedig mostanra megújult Kolozsvár Szent Mihály-temploma, s újra régi fényében pompázik a nagy méretű és értékes középkori épület, amely
Erdély legkorábbi csarnoktemploma és egyben a második legnagyobb alapterületű temploma
a brassói Fekete templom után.
Hosszú, fordulatos és regényes történet vezetett idáig. Kezdve onnan, hogy a Szent Mihály-templom felépítésének pontos történetét, idejét, körülményeit nem is ismerjük. Még a templomot először említő és pontosan beazonosítható irat, egy 1349 januárjából származó egyházi dokumentum sem árulja el, hogy konkrétan a ma látható Szent Mihály-templomról vagy annak elődjéről van-e szó. Az 1349-es – épp a nagy európai pestisjárvány kellős közepén kiadott – iratban Avignon érseke és más püspökök engedélyezték a búcsút azoknak, akik a kolozsvári Szent Mihály-templom és a Szent Jakab-kápolna világítására és felszerelésére adakoztak.
A születés homálya
A dokumentummal és a templom keletkezéstörténetével kapcsolatban két elmélet született. Az egyik szerint a templomot Károly Róbert király 1316-os, Kolozsvár városi kiváltságait megerősítő oklevele után kezdték építeni, amikor folyamatos növekedésben és gyarapodásban volt a város, s szükség és igény lett egy nagyobb templom építésére. A másik elmélet szerint viszont 1349-ben egy korábbi, már a 13. században is álló, román stílusú templom magasodott Kolozsvár főtere fölé. Ezt az elméletet erősíti egy 1959-ben talált oszloplábazat és oszlopfő is.
És ahogy a templom építésének megkezdése, úgy a munkálatok befejezése is a történelem homályába vész. Ezzel kapcsolatban is különböző elméletek láttak napvilágot.
Egy forrás szerint a templom több mint száz évig épült.
Biztos fogódzó mindenesetre, hogy a mai templom nyugati főkapuja fölé Zsigmond királyunk magyar királyi, cseh királyi és német császári címere került föl, így ennek elkészülte az ő uralkodásának idejére, 1437 elé eshetett. Egy a kapuzattól délre húzódó építési felirat alapján 1444-ben a város vezetősége annak állított emléket, hogy elhelyezték a főkapu felső ívmezejében a templom és a város védőszentjének, Szent Mihálynak a domborművét. Az építkezés viszont még ezután is tartott, a homlokzat és a torony felépítése még további hosszú évtizedeket vett igénybe.
Földindulás és istennyila
És miközben már állt a templom és tovább csiszolgatták külső és belső megjelenését, hamar bele-beleharapott az idő vasfoga is. Már 1489-ben tűzvész károsította; 1630-ban villám csapott a toronyba, épp harangozás közben, két harangozó halálát okozva; 1655-ben és 1697-ben pedig újabb tűzvészek történtek. Addigra Kolozsvár látképe és a város szellemisége már összeforrt az épülettel.
Az újabb századok újabb fordulatokat hoztak: az 1697-es nagy tűzvész után csak az 1740-es években épült fel az új torony, az akkor dívó barokk stílusban, hagymasisakkal, Konrad Hammer építőmester által. Ez azonban alig két évtizedig állt, 1763-ban villámcsapás és földrengés után le kellett bontani. Ezt követően jó ideig egy fa harangláb pótolta a tornyot. A következő évszázadban már a nemzeti romantika szelleme érvényesült: 1837-ben kezdték meg a ma is látható, neogótikus torony építését, amihez a városfal ősi köveit is felhasználták. Ezzel állt össze végül a templom ma is látható képe; ez az a látvány, ami a 20. és 21. században is a városlakók, a látogatók és az Erdélyről ábrándozó magyarok ismerhetnek.
Van is miért jelképnek tekinteni a templomot:
itt választották Erdély fejedelmévé Báthory Gábort és Bethlen Gábort, itt állt Bocskai István fejedelem ravatala is;
a régi időkben számos országgyűlést is tartottak falai között; 1939-ben pedig itt szentelték püspökké Márton Áront, a templom akkori plébánosát.
Fontos tény, hogy a templom 1956 és 1964 között már átesett egy, a román állam által finanszírozott, átfogó restauráláson, ennek során figyelembe vették Lux Kálmán és Rados Jenő elképzeléseit, Rátz Mihály, Moll Elemér és Debreczeni László terveit. Az ötvenes években bukaresti helyreállítási tervek alapján Bágyuj Lajos elbonttatta a szentély sérült barokk boltozatát, az eredeti gótikus boltozatot vasbetonból rekonstruálták.
Azóta viszont eltelt egy újabb fél évszázad, miközben a műemlékvédelemben is új filozófiák, s újabb és újabb építési technológiák, restaurálási lehetőségek jelentek meg. 2018-ban kezdődött meg az az újabb, teljes körű felújítás, amelyet dicséretes összefogással egyszerre finanszírozott az Európai Unió (4 millió euró), a magyar állam (2 millió euró), továbbá a román állami költségvetés, a kolozsvári önkormányzat, valamint magánszemélyek. Összesen 7 millió eurós költségvetéssel számoltak a felújítás során.
A rekonstrukciók rekonstrukciója
Az évekig tartó munkálatokkal egyrészt a templom szerkezeti problémáit és a korábbi rekonstrukciók elöregedett megoldásait kellett javítani, másrészt pedig az alapos felújítás során újabb,
eddig nem ismert részletek és titkok kerültek elő a középkori eredetű épület falaiból.
Nagy kihívást jelentett, hogy a 20. századi rekonstrukciós munkálatok során szerkezeti problémák miatt lebontották a korábbi barokk mennyezetet, aminek helyébe vasbeton mennyezet került. A sérülések kezelésére akkor cement alapú fugát használtak, miközben a templom puhább állagú mészkőből épült. Az, hogy a cement változtatja a térfogatát a nedvesség hatására, óriási károkat okozott a mészkőben, így számos elemet pótolni kellett az újabb restaurálás során.
Korábban ráadásul csatorna sem volt a templomon, az esővíz végigfolyt a támpilléreket, újabb sérüléseket okozva. További, még régebb óta fennálló problémát jelentett, hogy a 19. században elkészült neogótikus torony a hatalmas terhelésével károsította a kapcsolódó középkori falrészeket: a koszorúgerendák szintjén 20 centiméteres süllyedést mutattak ki. 2015 nyarán a boltozatból omlott le egy nagy darab vakolat.
Kapu vörösben és kékben
Szathmári Edina művészettörténész a kolozsvári Krónikának azt nyilatkozta: a feltáruló építési fázisokból
a templom egész középkori története rekonstruálható.
Az örvendetes felfedezések közé tartozott, hogy színes festéknyomokra bukkantak a déli kapunál, amelynek díszei ezek szerint vörös és kék színekben pompázhattak. Azt is megállapíthatták, hogy a templomhajónak eredetileg nyitott, gótikus előcsarnoka lehetett – ezt a barokk korban módosították. A 20. századi vakolatok eltávolításával is újabb részletekre találtak rá, például arra, hogy az északi falon, a kettős csigalépcsőnél csúcsív van, itt tehát karzat lehetett a kutatók szerint. A feltárások során megtalálták a templom korai járószintjét (amit időközben a 15. században emeltek meg), előbukkant egy hétszáz éves oltárasztal és a templom északi kápolnájának szinte eredeti állapota is.
A különleges feltárások mellett a műszaki felújításokat is el kellett végezni. A templomot borító cserepeket lecserélték, a tető tartószerkezetét megerősítették. A kőrestaurátorok kicserélték a szétmállott téglákat, javították a fugát, szükség esetén injektáltak; ahol kellett, ott pedig acél vasalásokkal is megerősítették a falakat. A templomhajó közepét, amely nem bírna ki egy földrengést, a boltozat és a tető közé beépített acélszerkezettel erősítették meg.
A felújítás lezárultával megnyitották az ikonikus templomtornyot is a látogatók előtt, akik most már a város szívéből tekinthetnek körbe Kolozsvár tetői fölött.
A felújított templom felszentelésére 2022 augusztusában, a Kolozsvári Magyar Napok alatt került sor. A négy évig tartó munkálatok után háromnapos ünnepségsorozattal emlékeztek meg a különleges alkalomról.
Márton Judit műszaki ellenőr a záró sajtótájékoztatón visszaemlékezett azokra a pillanatokra, amikor a templom egy-egy eldugott részében találtak olyan ábrázolásokat, arcokat vagy kis szobrocskákat, amiket lentről alig lehet észre venni. Szavai szerint Márton Judit számára ezek azt üzenték, hogy minden részletében próbáljanak meg úgy odafigyelni a templomra, hogy azt nemcsak a maguk számára örökítik át, hanem az utókornak, és próbálják meg úgy tovább menteni, hogy később mások is örülhessenek neki.
2024-ben végül a hatalmas, elvégzett munka méltó elismerést kapott: a Szent Mihály-templom felújítása elnyerte az Europa Nostra díjat, Európa legrangosabb örökségvédelmi díját.