A restaurálásról szóló sajtótájékoztatót tartottak a felújítás főszereplői, az angyal akár már idén visszakerülhet a helyére.
A Hősök teréről ideiglenesen hiányzó Gábriel arkangyal-szoborral kapcsolatban tartottak sajtótájékoztatót csütörtökön, a Museum Complex Jászberényi úti restaurátor-műhelyében. A Zala György-féle alkotás 1901. október 24. óta töretlenül koronázta a Hősök terét a millenniumi emlékmű tetején, ám a 2020-as évek elején végzett vizsgálatok kimutatták,
a szobor nemcsak hogy rossz állapotban van, hanem egyenesen életveszélyes.
Restaurálásához, valamint a csaknem 36 méter magas kőoszlop helyreállításához a szakemberek azonnal hozzáfogtak.
A kár jelentős
Már leemelése is hatalmas kihívás elé állította a közreműködőket: végül egy hatalmas állványrendszer kiépítésével, a bronzalkotást darabokra szedve sikerült kivitelezni a bravúrt, ám a neheze még így is csak most következett. A restaurátorok abban reménykedtek, hogy a bronzszerkezet nem szenvedett el olyan jelentős károkat, hogy azt újra kelljen önteni, és végül fellélegezhettek: állapota és a szakma legmodernebb eszközei lehetővé tették a már meglévő bronzpanelek kezelésbe vételét.
A legelső lépésnek számító dokumentációval kapcsolatban Laczik Csaba, a Museum Complex Kft. restaurátora elmondta, a mikroszkópos vizsgálatok mellett nagyfelbontású fotódokumentációt, valamint infravörös kamerás felvételeket is készítettek, de miliméterpontosságú 3D-modell is rendelkezésükre állt. Ezt követi a tényleges helyreállítási folyamat, melynek keretében lecserélik a belső acélcsavarokat, meghegesztik a sérült bronzelemeket, illetve az egységes megjelenés érdekében patinázzák a bronz felületét. A hosszú távú állagmegóvást a viaszalapú felületvédelem biztosítja.
„A feltárás során egyértelművé vált, hogy a szobor állapotában a legnagyobb kárt a repedéseken át beszivárgó csapadékvíz okozta. Ez belül párás környezetet teremtett, felgyorsította a rögzítőelemek korrózióját, és több belső kőelem meggyengült, a korinthoszi oszlopfő díszítőelemei meglazultak.
A helyszíni vizsgálatok során két, egyenként mintegy 20-25 kilogrammos bronz levéldíszt találtunk, amelyeket már csak egy alattuk lévő elem tartott”
– magyarázta az életveszélyes károsodás okait Laczik.
Egy inspiráló oszlop története
Szintén megviselt állapotban volt már a szobor tartóoszlopa is, ami érdekes módon egy máig bevett építőipari szabályozás bevezetését is megihlette. Mint azt Török Ákos geológus, a BME Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára elmesélte, az oszlopot eredetileg sóskúti kőből faragták ki, ám a terhelési próbák során két kőelem átrepedt. A faragóknak így az egészet újra kellett csinálniuk, és második körben már forrásvízi mészkővel dolgoztak, ami megfelelt az elvásároknak.
A hatóságok ennek hatására vezették be azt a máig érvényes gyakorlatot, hogy állami beruházásoknál kötelező előzetes minőségellenőrzést elvégezni.
„Ez a fajta kő jó választás volt, amit az is mutat, hogy a pannóniai római kori emlékek közül többet is ebből készítettek. Viszont hosszú évtizedek alatt ezek is tönkremennek. Vizsgálataink célja, hogy ezt az amortizációs folyamatot lemodellezzük, és ezáltal biztosítsuk, hogy az oszlop állékonysága a következő száz-százhúsz év során is megmaradjon” – fogalmazott Török.
Százhúsz éves titokra derült fény
Kónya Béla, az Országos Múzeumi Restaurálás és Raktározási Központ (OMRRK) igazgatója egy olyan érdekességet mutatott be, ami azok számára, akik jártak már a Városligeti Látogatóközpontban – ahol egyébként a szobor mása is megtekinthető –, ismerős lehet: a szobor talapzatában fellelt időkapszulát. A betongömbben a feltárást végző szakemberek egy feltekert papírdokumentumot és nyolc pénzérmét találtak. Mint kiderült, a pénzérmék nem különösebben érdekesek, ám a papír kifejezetten misztikus,
a beázás nyomán ugyanis szövege szabad szemmel láthatatlanná vált.
„A Nemzeti Levéltár restaurátorkollégái feltárták, préselték, konzerválták a papírtöredéket, de semmilyen feliratot nem találtak a felületén. Ekkor került a dokumentum OMRRK-hoz, ahol a legmodernebb technika segítésével nekiláttunk a titok feltárásának. Egy úgynevezett Phase ONE multispektrális rendszer segítéségével speciális ultraibolya-sugárzásnak vetettük alá a gondosan kiegyengetett tekercset, és a felirat végre a szemünk elé tárult” – mutatta be az összetett folyamatot egy prezentáció segítségével Kónya.
A szöveg, amelyet tehát több mint százhúsz év óta először olvashat ember, a következő üzenetet hordozta: „Ezerkilencszázegy év október hó huszon[harmadi]kán, midőn az emlékmű nagy oszlo[pát] Isten segítségével befejezik […] követ[…] az alulírottak jelenlétében.” Az aláírók a következők voltak: Romy Béla minisztertanácsos, Schickedanz Albert, az emlékmű tervezője, Aggházy Gyula festő, valamint Adriaan Willem Weissman, Amszterdam korabeli főépítésze és az ünnepség díszvendége.
Bár Zala György szobrát már 1901-ben elhelyezték a téren, a teljes emlékmű végleges formájában csak 1929-ben került átadásra. A Tanácsköztársaság során sok másik emlékművel ellentétben csak letakarták, később túlélte a háborút és 56-ot is.
Ha a munkálatok terv szerint haladnak, akár már 2026 novemberében viszontláthatjuk eredeti helyén Gábriel arkangyalt,
akinek sugallatára – a legenda szerint – II. Szilveszter pápa megküldte Istvánnak a magyar koronát.
A munkálatok a Városliget Zrt., a Nemzeti Örökség Intézete, valamint az Építési és Közlekedési Minisztérium közreműködésével valósulhattak meg.
Forrás és képek: Liget Budapest
Nyitókép: hely.hu
