Talán senkinek nem kell bemutatni az egri minaretet vagy a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámiját, mint a török kor leghíresebb, ma is fennmaradt épületeit Magyarországon. De vajon milyen emlékeket találunk Budapesten a több mint 150 éves oszmán hódoltság idejéből? Sétáljunk együtt és fedezzük fel azokat a fürdőket, kerteket és egyéb épületeket a fővárosban, amelyek ma is őrzik a török kultúra lenyomatát!
Török kori emlékek Budapesten
Budai Várnegyed
Budát először 1526-ban, a mohácsi csata után, majd 1541-ben egy csellel foglalta el I. Szulejmán, és egészen 1686-ig tartózkodott seregével a várban. Ezek az évtizedek nem múltak el nyomtalanul, és
bár hatalmas pusztítás ment végbe az országban, a megszállók olykor építkeztek is.
A várfal megerősítésekor épült fel Murád pasa tornya – mely napjainkban az Országos Levéltár mögött található –, Veli bej tornya a mai Tóth Árpád sétányon vagy Karakas pasa tornya a Palota úton.
Utóbbit a Nemzeti Hauszmann Program keretében 2023-ban újították fel: az 1618–1621 között épített, tizenkétszög alaprajzú toronyban kávézó működik, mellette egy teljesen új terasz jellegű kertet alakítottak ki szökőkúttal, rózsakerttel, ez az úgynevezett Török kert.
Karakas pasa tornyát nem régiben be is jártuk:
Gül Baba türbéje
A Margit híd budai hídfőjének közelében, a macskaköves utcák között bújik meg a főváros egyik legismertebb török kori emléke. A Gül Baba utcából akár lépcsőkön is megközelíthető Gül Baba türbe valójában egy sírkápolna, amely a XVI. században épült és egy bektasi dervisnek állít emléket. Gül Baba – magyarul a Rózsák Atyja – 1541-ben érkezett Budára I. Szulejmán seregével mint a szultán katonai és vallási tanácsadója. Halála után a város határán kívül, az egykori Lőpormalom-városrész, törökül Barutháne Mahalleszi melletti dombon temették el és állítottak neki sírhelyet. A dervist életében is nagy tisztelet övezte, a legenda szerint a temetésen maga a szultán is beállt a koporsóvivők közé.
Nevét egy utcán és a türbén kívül a Rózsadomb városrész is őrzi.
A türbe és a körülötte álló épületegyüttes 2018-ban egy magyar-török együttműködés keretében teljesen megújult. A nyolcszög alaprajzú, kupolával fedett, klasszikus oszmán stílus türbe, vagyis mauzóleum mára zarándokhely lett, a mesés rózsakert pedig a turisták, városlakók kedvelt pihenőhelye. A Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely az alagsorban kapott helyet, ahol a türbe történetét, a dervisek életmódját, valamint Gül Babát bemutató kiállítás látogatható.
Török fürdők Budapesten
Bár a török építkezések nagy része a védekezést, az erődök megerősítését szolgálta, a másfél évszázados uralom alatt a keleti fürdőkultúra is meggyökeresedett hazánkban.
Budapesten négy ma is létező fürdő őrzi a török jegyeket, közülük kettő napjainkban is látogatható.
Rudas Gyógyfürdő és Uszoda, avagy Musztafa pasa fürdője
Egyik legrégebbi budapesti termálfürdőnk már 1520 óta működik, utolsó bővítése 2014-ben történt. Török neve egykor „Zöld oszlopos fürdő” volt, amelyet azért kapott, mert a fürdőmedencéje fölötti boltozatot tartó nyolc oszlop közül az egyik zöld színű volt. Evlia Cselebi török utazó 1660–1664 közötti magyarországi tartózkodása alatt részletesen lejegyezte a Budán található török épületeket, a Zöld oszlopos fürdőről így írt:
„A Jesil direki ilidse: Bebbag-Chane külvárosban van a Duna partján nyolc boltíve fölött magas kerek kupola van, cseréppel fedett lévén, benne vízmedence van, amelynek kerülete kétszáz lépés... A nyolc boltív alatt hánefi medence van... Kupolájának négy sarkát deszkazsindely fedi. Egy zöld oszlopa van, azért nevezik zöldoszloposnak”
Irgalmasok Veli bej Fürdője
Az utcáról nézve alig látható, hiszen az évszázadok alatt teljesen körbeépítették Veli bej fürdőjét, amely megbújik a kórházépület és a klasszikus vonalú Hild udvar között. Már a rómaiak is élvezték az itteni hőforrások áldásos hatását, nem csoda, hogy a törökök is felfedezték maguknak a helyet.
1584-ben Melchior Besolt így ír róla: „Hajóink mellett volt egy török fürdő is, ahová sokan elmentek közülünk fürödni vacsora után. Ez híres volt vizének jóságáról és szépségéről, valamint számos díszes csorgókútjáról. Ezzel a vízzel való mosdás a gonosz betegségek legtöbbjére megfelelő.”
Az 1570-es években emelt épületből mára csak a főmedence maradt meg a négy sarokteremmel.
Rác Gyógyfürdő
A vártól délre található Rác fürdő a Gellérthegy és a Duna vonalában húzódó törésvonal hőforrásaira épült, helyén már a török kor előtt is állt fürdő. A török hódoltság idején a nyolcszögletű kupolacsarnokkal bővített helyet Kis fürdő néven említik,
mai nevét a környékre betelepült szerbekről, rácokról kapta.
A Rác Fürdő tulajdonosi és egyéb jogviták miatt évek óta zárva tart és nem fogad látogatókat.
Király gyógyfürdő, avagy Arszlán pasa fürdője
A török kori városfalon belül emelt Király fürdő eredetileg hamam volt, Arszlán budai pasa kezdte meg építését 1565-ben és Evlia Cselebi Kakaskapu fürdőjének nevezte el.
Érdekesség, hogy a Király Gyógyfürdőnek nem volt és ma sincs közvetlen melegvízbázisa,
vizét a Veli bej környékéről vezették oda, hogy egy esetleges ostrom idején se szűnjön meg a fürdési lehetőség a várfalon belül.
Buda visszafoglalását követően a fürdő a König család birtokába került, innen kapta mai nevét, a König magyarosított neve ugyanis Király. Utolsó nagy rekonstrukciója az 1950-es években történt, a felújítás során sikerült megőrizni az épület török jellegét, így megmaradtak a félgömb kupolák és a medence fölötti boltozat is. A fürdő jelenleg zárva tart.
Templomok és dzsámik
Tojgun pasa dzsámijának nyomai a Kapucinus templom falánál
Az Alsó-vízivárosi Szent Erzsébet-plébániatemplom helyén (Fő utca 32.) egykor dzsámi állt, amelyet Tojgun pasa építtetett 1555 körül. Az épülethez egy medresze, vagyis iskola, egy fürdő és boltok tartoztak, ezekből több falmaradvány is előkerült az 1970-es években végzett ásatások során.
Buda 1686-os felszabadítása után a dzsámi a jezsuiták birtokába került, akik miután elfedték a falakon látható török jeleket, plébániatemplomnak használták az épületet.
Belvárosi Plébániatemplom
A Duna túlpartján álló pesti Belvárosi Plébániatemplomnak is akad török vonatkozása. A XIX. században a templom belsejében egy mihráb került elő, ami az iszlám vallásban az imádkozás irányát jelölő falifülkét jelenti.
