Karácsony előtt hajlamosak vagyunk elveszni a díszek, fényfüzérek és lakberendezési trendek forgatagában. A közösségi média kifogástalanul megkomponált enteriőrökkel bombáz minket, miközben sokszor éppen azt veszítjük szem elől, amiért az ünnep igazán fontos lenne: a meghittséget, a személyes emlékeket és az otthonunk lelki dimenzióját. Bodrogi Fanni belsőépítésszel arról beszélgettünk, hogyan lehet kiszűrni a vizuális zajt, miért ér többet egy patinás sárgaréz dísz egy tucat műanyag dekorációnál, milyen szerepe van a fények színhőmérsékletének, és hogyan válhatnak a tárgyaink csendes ígéretekké.
A karácsony közeledtével hajlamosak vagyunk elveszni a vizuális káoszban. A boltok polcai roskadoznak az aktuális trendszínektől, az Instagramot elárasztják a tökéletesre komponált nappalik, mi pedig ott állunk a kérdéssel: hogyan csempésszünk valódi intimitást az otthonunkba anélkül, hogy engednénk a „tucat” csábításának? Bodrogi Fanni belsőépítésszel beszélgettünk arról, miért ér többet a patinás sárgaréz a csillogó műanyagnál, mi a titka a hívogató ablakoknak, és miért vár évek óta némán egy bizonyos ezüst csengettyű.
Amikor leültünk beszélgetni, a háttérben épp bútorokat szereltek – az építőipar és a tervezés zaja, ami Fanni mindennapjait kíséri. Mégis, ahogy a karácsonyi trendekre terelődött a szó, a technikai részleteket azonnal felülírta egyfajta megnyugtató, emberközeli szemléletmód. Fanni nem az a tervező, aki vakon követi a divatot; sokkal inkább az időtállóság és a személyes történetek őrzője.
Az óriás masni csapdája
A tervezői munka egyik legnagyobb kihívása ma a gyorsan változó, „eldobható” divat.
„Engem nagyon zavar a rossz minőségű, fröccsöntött műanyag, ami két hétig csillog, aztán a szemétben végzi”
– kezdi Fanni határozottan, amikor a fenntarthatóságról kérdezzük. Példaként az idei év egyik legnagyobb őrületét, az óriás masnikat hozza fel. Bár az alapötlet – egyetlen látványos elemmel díszíteni a fát – zseniális lehetne, a megvalósítás a tömeggyártás áldozatává vált. „Amikor elindult, azt gondoltam, ez tök jó. De mióta mindenki megrendelte ugyanazt a bordó műanyag masnit a távol-keleti webshopokból, az egész elvesztette a báját.
Tucattá vált.”
A szakember szerint a kulcs a saját ízlésvilágunk felfedezése. A vintage díszek, a nagymamától örökölt üveggömbök, vagy a piacon vadászott kincsek olyan történetet mesélnek el, amit egyetlen áruház polcán fellelhető apróság sem tud. „A kerámia és az üveg anyagszerűsége, tapintása egészen más minőséget képvisel.
Ezek a tárgyak nem egy szezonra szólnak.”
Skandináv nyugalom és a valódi fenyő illata
Bár Fanni nem szeret táborokat választani, ha kötelező lenne dönteni a maximalista színkavalkád és a letisztult formák között, a szíve a skandináv vonal felé húz. De nem a steril minimalizmus, hanem a természetesség miatt.
„Abszolút igazi fenyő-párti vagyok”
– vallja be nevetve, hozzátéve, hogy bár a tűlevelek szúrását nem kedveli, az élmény kárpótolja. „Az igazi fenyő illata, a textúrája, a tapintása... nekem ez a karácsony. Egy pár éve olvastam egy tanulmányt arról, hogy még mindig környezettudatosabbak vagyunk, ha igazi fát veszünk, mintha egy műanyagot gyártatnánk le, ami évezredekig nem bomlik le.”
Ez a természetesség köszön vissza a dekorációs tanácsaiban is:
fa, üveg, fém.
Ha pedig valaki kis lakásban él, de grandiózus hatást szeretne, a titok nem a zsúfoltságban, hanem a koncepcióban rejlik.
„Lehet valami attól dús, hogy egységes.
Ha kiválasztunk egyetlen anyagot vagy színt – például csak kockás szalagokat és fényeket –, az sokkal elegánsabb és gazdagabb hatást kelt, mintha ötszázféle színű girlandot aggatnánk egymásra.”
A titkos fegyver: a színhőmérséklet
A lakberendezés nem csupán tárgyak elhelyezése, hanem atmoszférateremtés. Amikor arról faggattuk, mi az a „titkos fegyver”, amivel bárki azonnal melegebbé varázsolhatja az otthonát, Fanni gondolkodás nélkül rávágta:
a fények. De nem mindegy, milyenek.
„Ha sétálunk az utcán, és látunk egy hívogató ablakot, az mindig a meleg fények miatt van. Egy hideg, 4000-6000 Kelvines, kékesfehér fénnyel megvilágított szoba sosem lesz otthonos, az inkább irodának hat” – magyarázza a szakmai hátteret. A karácsonyi meghittséghez a 2500-3000 Kelvin közötti izzósorokat javasolja. Ez az a tartomány, ami a gyertya lángjához hasonlít, és ami tudat alatt is megnyugvást kelt.
Anyagok, amiknek jól áll az öregedés
A beszélgetésünk egyik legérdekesebb pontja az anyaghasználat időtállósága volt. Fanni szerint érdemes olyan dekorációkba fektetni, amelyek együtt öregszenek a családdal.
„Az arany, a sárgaréz, a bronz
– ezek a meleg tónusú fémek sosem mennek ki a divatból. A valódi sárgaréz például gyönyörűen patinásodik az évek alatt, saját karaktere lesz. Ugyanez igaz a foncsorozott üvegdíszekre is: ahogy kicsit kopik, pattan, talán még szebb is, mint újkorában.”
Ezzel szemben a kék-ezüst kombinációt inkább a vállalati szférába helyezi.
„Az egy feszes, hűvös elegancia, ami tökéletes lehet egy irodaház lobbijába,
de az otthon melegét nehezebben adja vissza.”
A „Santa's Biscuits” és a néma csengettyű
De milyen Bodrogi Fanni karácsonya, amikor nem tervezőként, hanem magánemberként lép be az ajtaján?
„Nálam a gyertyák és az illatok a legfontosabbak”
– árulja el. Évek óta vadászik egy speciális illatra, amit egyszer ajándékba kapott: a „Santa's Biscuits” illatgyertyára.
„Ez egy tökéletes illat volt: édes, de nem gejl, fűszeres, mégis lágy. Sajnos két éve nem kapható, de reménykedem, hogy jövőre visszatér.”
És van még valami, ami talán a legszebb szimbóluma a várakozásnak. Egy Alessi, Marcel Wanders tervezésű, ezüstszínű csengettyű, amely évek óta ott lapul a dobozában. „Sokszor gondolkodtam, hogy elajándékozom, de aztán mindig visszateszem. Nekem gyerekkoromban a csengettyűszó jelentette a csodát, azt, hogy megérkezett az Jézuska.
Ez a kis tárgy most még csendben várakozik… egyszer talán már az én gyermekemnek fog csengeni.”
A tökéletlenség bája
Búcsúzóul Fanni nem lakberendezési tippet, hanem egy sokkal fontosabb tanácsot adott nekünk.
„Iszonyú rohanás van ilyenkor, mindenki stresszel, hogy kész legyen a dekoráció, tökéletes legyen a fa. De szerintem december 24-én meg kell állni. Ami addig nem készült el, az két hét múlva is ráér.
Nem a tökéletes dekoráció teszi az ünnepet, hanem az, hogy képesek vagyunk-e venni két nagy levegőt egy brutális év után, és csak együtt lenni azokkal, akiket szeretünk.”
És talán, ha lekapcsoljuk a nagy lámpákat, és csak a meleg fényű izzósorok világítanak, a lelkünk is hamarabb utoléri az ünnepet.
Borítókép: Bodrogi Fanni belsőépítész, készítette: Erdőháti Áron
