Az építőipar jövője nem a látványos high-tech megoldásokban, hanem az egyszerű, jól működő digitális eszközökben rejlik – vallja Grzegorz Szalewicz, a Budowa 2.0 alapítója. A lengyel szakember az Infotér ConTech konferencián beszélt arról, hogyan lehet a mesterséges intelligenciát és a digitalizációt valóban a hatékonyság szolgálatába állítani, miért van szükség minden cégnek saját digitalizációs stratégiára, és hogyan segítheti a technológia abban, hogy az építőmérnökök ne adminisztrátorok, hanem alkotók lehessenek újra.
Az Infotér ConTech konferencián – ahol az építőipar és az informatikai innovációk találkoztak – beszélgettünk Grzegorz Szalewicz-csel, a lengyelországi Budowa 2.0 cég alapítójával és a kivitelezés digitalizációjának elkötelezett szakértőjével.
Olyan gyakorlati tapasztalatokról, eszközökről és stratégiai tanulságokról kérdeztük, amelyek az építőipari vállalatok munkáját hatékonyabbá és költségtudatosabbá tehetik, a tervezéstől egészen a kivitelezésig.
Milyen kézzelfogható előnyöket hozott a digitalizáció az építőipari projektek számára a Budowa 2.0 tapasztalatai alapján? Érdekelne, hogyan változott a munkahatékonyság és a költségmenedzsment.
A hatékonyság és a költségmenedzsment jó kiindulópont. Először is: hogyan teremtünk valódi értéket? Ma már megszámlálhatatlan szoftver áll rendelkezésre, gyakorlatilag mindenre létezik valamilyen program.
Mi azonban arra törekszünk, hogy a „legalacsonyabban lógó gyümölcsökre” koncentráljunk, vagyis azokra a területekre, ahol a legkisebb erőfeszítéssel is látványos javulás érhető el.
Először rendszerezzük a problémát, majd konkrét eszközöket javaslunk, és ezeket beillesztjük egy átfogó digitalizációs stratégiába. Így a cég egyértelmű, egy-két évre szóló ütemtervet kap arra, milyen projekteket érdemes megvalósítania.
Ennek köszönhetően elkerülhetők a kapkodó vagy impulzív döntések, például olyan technológiák bevezetése, amelyekre valójában nincs is szükség, csak jól mutattak egy prezentáción, vagy valamelyik vezetőnek megtetszettek. Ez az egyik fő probléma, amit megoldunk:
strukturált digitalizációs stratégiát hozunk létre.
Ez talán unalmasan hangzik, de az építőipar valós problémái nem különösebben bonyolultak. Számos fejlett szoftver létezik – vannak például olyanok, amelyek beszédfelismerésből képesek 3D modelleket generálni.
Ezek lenyűgözőek, de drágák, miközben a terepen sokszor sokkal egyszerűbb gondokkal küzdenek.
Például Lengyelországban sok építkezésen még mindig gondot okoz az alapvető adatszervezés is. A dolgozóknak gyakran még kényelmes munkakörnyezetük sincs, ahol strukturált adatokat vihetnének be, pedig ezek később elemezhetők lennének.
Egy nagyon tipikus példa: amikor megérkezik a betonkeverő, a sofőr átadja a szállítólevelet az építésvezetőnek. Normál esetben az építésvezető később beírja az adatokat Excelbe, hogy a hónap végén ellenőrizni tudja, egyeznek-e a mennyiségek a számlákkal. Pedig van sokkal egyszerűbb megoldás: elég lefotózni a szállítólevelet, és a Microsoft környezetében, egy ingyenes mesterséges intelligencia modul segítségével az adatok automatikusan bekerülnek az Excelbe.
Ez nem új technológia – ráadásul ingyenes, biztonságos, és a meglévő rendszerek része.
Nem tudom, miért, de nagyon kevesen tudják, hogyan kell használni, pedig rengeteg oktatóvideó érhető el erről például a YouTube-on. Úgy látom, az építőipari cégeknek egyszerűen nincs idejük arra, hogy ezeket tanulmányozzák.
Ezért van szükségük egy világos ütemtervre, amely gyakorlati, bevált megoldásokat kínál. Pontosan ezt adjuk mi.
Egyszerű problémákkal foglalkozunk, ezért egyszerű megoldásokra van szükség, erre koncentrálunk. Ebben a konkrét esetben például egy építésvezető hatékonyságát már azzal is növeltük, hogy bevezettünk egy, a Microsoft rendszerébe beépített OCR AI alkalmazást.
Amit a fotózásos példával mondott, az nagyon ismerősen hangzik. Magyarországon is sok ágazatban rengeteg adminisztrációs feladat van, miközben komoly munkaerőhiánnyal küzdünk. Senkinek sincs ideje ennyi papírmunkára, ráadásul ezek az adminisztratív rendszerek többnyire nem is felhasználóbarátok. Persze értem, hogy a hatóságoknak szükségük van adatokra, de ha ezek a rendszerek valóban egyszerűek és gyorsak lennének, szerintem sokkal jobban működhetnének.
Igen, pontosan. És ezen tud igazán segíteni a mesterséges intelligencia: az adatok strukturálásával és a munkafolyamatok automatizálásával. Lengyelországban mi is hasonló kihívásokkal szembesülünk, de a geopolitikai helyzet miatt nagy segítséget kaptunk az ukrán munkavállalóktól. Őszintén szólva, csak nekik köszönhető, hogy Lengyelországban ilyen ütemben tudtuk folytatni az építkezéseket.
Úgy gondolom, a legfontosabb az ismétlődő, egyszerű feladatok csökkentése, hogy az emberek több időt tölthessenek értelmesebb, érdekesebb munkával és korábban mehessenek haza.
Ez a lényeg. Nehéz új embereket bevonzani az iparágba, különösen az építőiparba. Egyre kevesebb fiatal akar építőmérnöknek tanulni. Talán azért, mert a munkánk túlságosan adminisztratívvá és unalmassá vált számukra. Ezen mindenképp változtatnunk kell.
És hogyan alkalmazzák a mesterséges intelligenciát a mindennapi építési folyamatokban? Már említett néhány példát, de el tudná mondani, miként használják a tervezéstől a kivitelezésig – esetleg konkrét, helyszíni példákkal?
Természetesen. Először is: a mesterséges intelligencia-asszisztenseket ma már bárki használhatja, ehhez nem feltétlenül kell GPT Enterprise- vagy Gemini Enterprise-előfizetés. Ha például egy cég a Microsoft környezetében dolgozik, elegendő, ha egyetlen munkatárs rendelkezik Copilot-licenccel. Neki csupán két rövid oktatóvideót kell megnéznie arról, hogyan lehet létrehozni egy AI-asszisztenst, és máris működhet egy belső chatbot a vállalati szabályzatokhoz.
Ez azt jelenti, hogy a munkatársaknak többé nem kell egymást hívogatniuk olyan kérdésekkel, mint például hogy „Melyik űrlapot kell kitöltenem, ha bejelenteném, hogy gyermeket várok, és szülési szabadságot szeretnék igényelni?” vagy „Hogyan kérhetek plusz szabadságot?”
Ehelyett egyszerűen megkérdezhetik a már meglévő környezetbe – például a Google- vagy Microsoft-rendszerbe – beépített AI-chatbotot. Ez olcsó megoldás, és közvetlenül, biztonságosan kapcsolódik a vállalat belső adatbázisához, legyen az SharePoint, Google Drive vagy más.
Vagyis nincs szükség külső eszközökre az AI-támogatás kiépítéséhez. Ha valaki Microsoftot használ, ott van a Copilot Studio; ha Google-t, akkor a Gemini. A bevezetéshez elegendő egyetlen ember a cégnél, és neki nincs is szüksége külön képzésre, csak egy kis kíváncsiságra és lelkesedésre.
Tehát mielőtt a vállalatok újabb és újabb, divatos eszközök után kutatnának, érdemes előbb felfedezniük, milyen lehetőségek rejlenek már a meglévő környezetükben, és megszerezni ezeket a „legalacsonyabban lógó gyümölcsöket”.
Véleményem szerint a belső AI-asszisztensek létrehozása az első és legfontosabb lépés. Ami a mesterséges intelligencia egyéb alkalmazási területeit illeti – például az automatikus levél- vagy e-mail-válaszok generálását –, ott óvatosnak kell lennünk. Sokan használnak már ilyen eszközöket, de nem mindig gondolnak bele, hogy érzékeny vállalati adatokat osztanak meg külső AI-szolgáltatásokkal, ami kockázatos lehet.
Az adatvédelmi incidensek elkerülése érdekében az első lépés mindig az legyen, hogy a cég kialakít egy saját AI-használati szabályzatot.
Az emberek így is, úgy is használni fogják az AI-t, ezért alapvető fontosságú, hogy tudják, hogyan tehetik ezt biztonságosan, mi az, ami megengedett, mi az, ami tilos, és hogyan védhetik a vállalati információkat. A legtöbben nem rossz szándékkal hibáznak, egyszerűen nem ismerik a szabályokat, ezért fontos a kölcsönös oktatás és a tudatosítás.
De a mesterséges intelligencia csak egy része a kérdésnek, igaz? Például hányszor fordult elő, hogy egy Word-fájlt PDF-be kellett konvertálnom – pusztán azért, mert valaki abban a formátumban kérte? És a legtöbb ember vagy cég nem fizet elő az Adobe-ra csak ezért az egy funkcióért. Ilyenkor mit csinálunk? Megnyitjuk a Google-t, beírjuk, hogy „Word to PDF”, és feltöltjük a fájlt valamilyen véletlenszerű online konverterre. Csakhogy abban a fájlban gyakran személyes vagy munkahelyi információk vannak, amelyeket senki másnak nem lenne szabad látnia.
G. S.: Pontosan. Ezzel kapcsolatban két teljesen eltérő hozzáállás létezik. Az első csoport azt mondja: „Soha nem töltök fel semmilyen fájlt egy AI-rendszerbe, mert az gépi tanulást használ, és bármilyen kicsi is az esély – mondjuk egymillióból egy –, előfordulhat, hogy valaki másnál megjelenik az én adatom.” A másik csoport pedig épp az ellenkezője: „Feltöltök mindent, semmi kockázat nincs.”
Az igazság valahol a kettő között van.
Ha valaki attól fél, hogy bármit is megosszon egy AI-modellel, érdemes belegondolnia, hogy a banki vagy egészségügyi alkalmazásokban rendszeresen megadunk rendkívül érzékeny személyes adatokat. Bízunk ezekben a szolgáltatókban, mert erős kiberbiztonsági rendszereik és szigorú adatvédelmi szabályzataik vannak.
Ugyanígy kellene kezelnünk a mesterséges intelligenciát is. Ne legyünk vele kapcsolatban túl szigorúak és paranoiásak, de ne is legyünk teljesen gondatlanok.
Úgy bánjunk az AI-eszközökkel, ahogyan a banki vagy egészségügyi alkalmazásainkkal, esetleg az iPhone egészségügyi moduljával: adatokat ott is megosztunk, de tudatosan és körültekintően tesszük. Pontosan ez a helyes hozzáállás az AI-hoz is: maradjunk valahol középen. Mert ha túlságosan félünk tőle, egyszerűen le fogunk maradni, miközben mások – akik kevésbé aggódnak miatta – előrébb jutnak, és versenyelőnybe kerülnek.
Melyek a leggyakoribb akadályok, amelyekkel a vállalatok szembesülnek a digitális átállás során?
A legnagyobb probléma az, hogy a cégeknél gyakran nagyon fontos döntések születnek alapos kutatás vagy előkészítés nélkül. Például, amikor egy munkatárs javasol egy új alkalmazást, a vezető pedig rögtön rávágja, hogy „Rendben, próbáljuk ki.”
Ha ez évekig így megy, a vállalat végül hat vagy még több különböző alkalmazást használ majd, amelyek mind más-más problémát fednek le. Ez egyszerűen túl sok.
Gyakran hallom az ügyfelektől: „Mindenre van szoftverünk. Annyi licencet fizetünk, hogy már azt sem tudom, melyik számlát írom alá.” Az új munkatársak betanítása emiatt lassú és bonyolult, hiszen túl sok rendszert kell megtanulniuk. Így a technológia a segítség helyett inkább teherként jelenik meg.
A megoldás az, hogy csökkenteni kell az alkalmazások számát, és az integrációra kell összpontosítani.
Ez a leggyakoribb – és egyben legveszélyesebb – probléma, mert hatékonyság helyett káoszhoz vezet. Éppen ezért minden vállalatnak szüksége van tervre és stratégiára. Ehhez nem feltétlenül kell külső szervezet, mint a miénk; a stratégia akár házon belül is kidolgozható. A lényeg azonban az, hogy kell stratégia. Ha van üzleti stratégiájuk – és minden komoly vállalatnak van –, akkor ma már ugyanilyen fontos, hogy legyen digitalizációs stratégiájuk is.
Vannak esetleg olyan innovatív eszközök vagy platformok, amelyeket különösen ajánlana a mérnököknek és projektvezetőknek a mindennapi munkájukhoz?
Igen, mindenképpen. Van egy alkalmazáscsoport, amit én „operatív alkalmazásoknak” hívok – ezek segítenek rendszerezni az információkat weboldalakról, munkafolyamatokból, dokumentumokból és feladatokból. Ilyenek például a Dalux, a PlanRadar, a lengyel fejlesztésű Hastro, valamint a magyar Bauap. Mindegyik kiváló alkalmazás.
De ha kifejezetten a mesterséges intelligencia bevezetéséről beszélünk, van egy, amely különösen kiemelkedik: a Binderless, szintén Lengyelországból.
Ez egy lengyel startup, személyesen ismerem az alapítóját, és az az álmom, hogy egyszer összekapcsoljam a Binderlesst egy magyar építőipari vállalattal. A mesterséges intelligencia-funkciói, különösen az AI-asszisztens, amely képes az összes dokumentumot beolvasni és feldolgozni, nagyon jól működnek. Tud mindent, amit egy operatív alkalmazásnak tudnia kell és nagyszerűen integrálja a mesterséges intelligenciát.
Hogyan látja a jövőt? Milyen új trendek vagy technológiák formálhatják az építőipart a következő öt-tíz évben?
Úgy gondolom, a mesterséges intelligencia-alapú „ügynökök” (AI agents) kulcsszerepet fognak játszani a következő években. Hiszem, hogy ezek az AI-ügynökök képesek lesznek egyszerre több alkalmazást is működtetni, függetlenül attól, hogy a cég milyen rendszert használ. Lényegében lesz egy átfogó mesterséges intelligencia „fej”, amely mindent összehangol. Ön pedig egyszerűen csak beszélni fog hozzá – és a dolgok maguktól megtörténnek. Ennek korai példáit már most is láthatjuk, például a Perplexity által fejlesztett Comet böngészőben, vagy a GPT-ügynökök esetében.
De ezek a rendszerek még nincsenek teljesen készen. A kulcs azonban az, hogy nem szabad megvárni, amíg tökéletesek lesznek.
Hetente, havonta tesztelni kell őket, és nem szabad elszalasztani azt a pillanatot, amikor már elég jól működnek ahhoz, hogy a gyakorlatban, az építési helyszínen is használhatóak legyenek. Ha valaki ezt elmulasztja, lemarad. Éppen ezért létfontosságú, hogy mindenki proaktívan álljon hozzá a fejlődéshez.
