Bár úgy tűnhet, mindig is életünk részét képezték, az invazív poloskafajok csak az elmúlt években jelentek meg életterünkben. Az alábbiakban azt ecseteljük, hogyan szoríthatjuk vissza ezeket az irritáló állatokat, és mi jelentheti a reményt az ellenük folytatott küzdelemben.
Büdösek, ide-oda csapódnak a szobákban, beleesznek a gyümölcsösbe – egyre több ember életét keserítik meg a különböző poloskák a városokban. Normális esetben máris a nagyihoz fordulnánk segítségért: milyen népi praktikát tudnak a kártevőírtásra az öregek? Ezúttal azonban ez nem opció, az elmúlt években hatalmas számban megjelenő poloskafajok ugyanis az elmúlt 20-25 évben érkeztek meg Magyarországra, és korábban nemhogy nálunk, a kontinensen sem voltak megtalálhatók.
Egy kis entomológia
Az erkélyre kikukucskálva általában két döggel találkozhatunk: egy zölddel és egy mintással. Előbbi, a zöld vándorpoloska Afrikából érkezett a mediterráneumba, majd 2002-ben Magyarországra. Bár idén pont nem volt szerencséje, a hazánkra jellemző enyhe teleket kifejezetten szereti. A másik, az ázsiai márványospoloska általában barnás-szürkés színárnyalatú és mintás, Ázsiában őshonos, ám nálunk már nyugati közvetítéssel jelent meg 2013-ban. A folyamat egyszerű: eredeti élőhelyéről – ahol a miénkhez nagyon hasonló klimatikai viszonyok uralkodnak – konténerben érkezik valamilyen otthoni tápláléknövénynek számító mezőgazdasági terménybe kapaszkodva. Miután a küldeményt kicsomagolták, az állat kiszabadul,
és új élőhelyén természetes ellenség hiányában valósággal virul.
Hiába írta meg tehát a Hasznos Mulatságok már 1831-ben, hogy „Ezen alkalmatlan házi férgek ellen igen sokfélét javallanak, de nehéz tőlök megszabadulni, bár mennyit könnyé fénnyé is az ember nyoszolyáit’s más házi eszközeit”, a szerző még más, valamivel barátságosabb poloskafajokra gondolt. Ha esetleg az ágyi poloskákról írnánk cikket, sokkal könnyebb dolgunk lenne, ezekre ugyanis egyetlen hatásos házi praktika létezik: vegyünk egy fúvós dezodort, egy öngyújtót, és égessük porig lakóotthonunkat.
Mivel azonban a zöld vándorpoloskák és az ázsiai márványospoloskák ennél kifinomultabb eszközöket igényelnek meg, kénytelenek leszünk ezek közül szemezgetni. Megoldást jelenthez például az, ha kertünkbe, erkélyünkre olyan növényt telepítünk, ami taszítja ezeket az állatokat. A fokhagyma, a bazsalikom, a menta erős illatanyagokat bocsátanak ki magukból, és ennek köszönhetően távol tarthatják a gyávább egyedeket.
Ennek a fordítottja is opció: a poloskák szeretik a gabonát, a zöldbabot, a lóbabot, a paprikát, a paradicsomot és a körömvirágot, így ezekkel csapdát állíthatunk nekik. Ez esetben primitív módszerhez kell folyamodnunk, és kézzel leszedegetnünk apró ellenségeinket, tojásaikat a termésünkről, bár ez akkor is hatásos módszernek bizonyulhat, ha egyébként nem élünk a taktikai növénytermesztés lehetőségével.
Poloska 1, ember 0
A márványospoloskákról elmondható, hogy elsősorban valóban a városban okozzák a legtöbb kellemetlenséget, hiszen minél nagyobb egy település, annál nagyobb valószínűséggel fordulnak ott elő olyan szállítmányok, amik tartalmazhatnak egy-egy kalandvágyó egyedet. A magyarországi klíma ráadásul nemcsak megfelel az állatoknak, hanem kifejezetten kedvezőnek is számít, így évente kétszer is lepetéznek – ami még így is egészen elviselhető a természetes élőhelyükön gyakorolt évi négyhez képest. Igazán nagy számban elsősorban október tájékén találkozhatunk velük, ugyanis ekkorra „nőnek fel” az imágók, azaz a kifejlett rovarok, akik a hőmérséklet csökkenésével téli menedékhelyüket keresik.
Nemcsak a poloskák ellen hatásos, ha az ingatlanunkon található réseket betömjük, ablakainkat, szellőzőnyílásainkat behálózzuk. Így egyrészt felszámoljuk azokat a búvóhelyeket, ahol a poloskák átvészelhetik a téli hideget, másrészt pedig drasztikusan csökkentjük annak az esélyét, hogy a nemkívánatos állatok betörnek életterünkbe. Legvégső esetben ecetből, szódabikarbónából és vízből álló házi oldatot készíthetünk, vagy egy tál mosogatószeres vízzel próbálkozhatunk, igaz, ezek talán már inkább csak a mi megnyugtatásunkat szolgálják.
A piacon nagy számban érhetők el azok a különböző rovarölő készítmények, amelyeknek megvásárlása igencsak kecsegtető lehet azok számára, akiknek az életét kilátástalanul megkeserítették a poloskák. És bár a technológia fejlődésével a szakemberek mind környezeti hatásukban, mind szagukban egyre diszkrétebb készítményekkel rukkolnak elő a laboratóriumokban, ezek használata hozzá nem értő kezekben így is súlyos következményekkel járhat – nem véletlenül számítanak gyakran engedélykötelesnek. Túlzott alkalmazásuk ugyanis felboríthatja a környezet mikroökológiáját, roncsolhatja a növényzetet, és az okozott kár hamar meghaladhatja a megelőzendőt.
Ha ezt a megoldást választjuk, mindenképpen forduljunk szakemberhez.
A lehetséges megoldás
Van azonban egy olyan gyógyír, ami – ha türelmesek vagyunk – talán önmagától, beavatkozásunk nélkül megoldja a poloskaproblémát. Pár évvel ezelőtt, az addigi legnagyobb invázió idején írtak először arról, hogy ezeknek az idegenhonos poloskafajoknak márpedig van természetes ellensége, még ha nem is magyarországi illetőségű: a szamurájdarázs. Nos, laikusként mi csak annyit mondhatunk, hogy ezeknek betelepülése két egyszerű okból kifolyólag tűnik igencsak baljósnak: 1) szamuráj, 2) darázs.
Ám úgy tűnik, ennek ellenére meg kell barátkoznunk a gondolattal, a fürkészdarazsak ugyanis (amelyek csoportjába a szamurájdarázs is tartozik) Dél-Olaszország után az elmúlt években Magyarországon is megjelentek,
és ezzel együtt a szamurájdarazsak tömeges felbukkanása is elkerülhetetlennek tűnik;
az ország minden szegletéből jelentettek már egyedeket. Az emberre általában nem veszélyes darázsfaj a poloskák tojásaiba helyezi saját petéit, ami fejlődése során felfalja az ősellenség lárváját, és ebből kelnek ki később a darázsutódok. Bizakodásra adhat okot, hogy évente tíz alkalommal szaporodik, így bőven van alkalma arra, hogy a poloskapopulációt gyérítse, ám hátránya, hogy kizárólag az ázsiai márványosakra vadászik.
Mi tehát a megoldás? A legjobban minden bizonnyal akkor járunk, ha betömködjük otthonunk kisebb réseit, hálót húzunk az ablakainkra és növényeink köré, és imádkozunk, hogy jelentős mínuszokat hozzon a következő tél. Kerüljük a vegyszerek túlzott használatát, minden esetben egyeztessünk az erre szakosodott vállalkozások valamelyikével.
Végső soron egy dolog tűnik bizonyosnak: hamarosan újabb cikkel jelentkezünk, melyben azt ecseteljük majd, hogyan szállhatunk harcba a túlszaporodott szamurájdarázs-populációval.
Szintén sok embert bosszantanak mostanában a vaddisznók. Hogy erre mi a megoldás, arról alábbi cikkünkben értekeztünk bővebben:
Forrás: Hasznos Mulatságok, Magyar Hang, Békés Megyei Népújság, Somogy Megyei Hírlap, Kertészet és Szőlészet, Magyar Nemzet
Nyitókép: Alexis Lours | Wikimedia Commons
