Öt épület, öt történet, melyeket idén nagyon megszerettünk.
2024-ben a magyar építészek ismét bebizonyították, hogy képesek egyszerre tisztelni a múltat és újat teremteni. A modernista épületek érzékeny felújítása, ipari terek kreatív újragondolása és a helyi hagyományokhoz illeszkedő lakóházak tervezése mind azt mutatják, hogy az építészet nemcsak formák és funkciók, hanem történetek és értékek találkozása is. Ebben a szubjektív válogatásban az év számunkra leginspirálóbb projektjeit mutatjuk be, amelyek példát mutatnak arra, hogyan lehet a hely szellemét tiszteletben tartva, mégis kortárs eszközökkel magas építészeti minőséget létrehozni.
Liget Center Auditórium – Így bánj a modern örökséggel!
A MÉMOSZ egykori auditóriumának felújítása méltán számít a kortárs magyar építészet egyik legkiemelkedőbb példájának. A Szrogh György, Gádoros Lajos, Perényi Imre, Perczel Károly és Preisich Gábor által tervezett, 1950-ben befejezett legendás épület történeti jelentősége és modernista öröksége olyan alapot biztosított, amely kihívásokkal, de óriási lehetőségekkel is szolgált az újragondoláshoz. Az örökségvédelmi és a kortárs építészeti elvek érzékeny egyensúlya mellett a felújítás a kritikai restaurálás elveit követve megőrizte az eredeti épület értékeit, miközben új funkcióval is felruházta azt, ezzel életet lehelve a Városligetnél álló egykori auditóriumi tömbbe.
Az olyan aprólékosan kidolgozott részletek, mint a homlokzati mészkőtáblák mögé rejtett szigetelés, a műmárvány borítású oszlopok helyreállítása, vagy épp a magasfényű króm-falilámpák újragyártása, a tervezők és kivitelezők elkötelezettségéről tanúskodnak. Az egykori és a modern építészeti megoldások harmonikus együttélése példaként szolgálhat arra, hogyan lehet egy modernista műemléket a mai igényekhez igazítani úgy, hogy közben megőrizzük annak szellemiségét.
Az auditóriumi tömb átalakítása technikai bravúr, valamint az innováció és tradíció találkozásának szimbóluma is. Az átriumos megoldás, az üvegfödém alatti plexi-fátyol modernista hommage-ként emlékezik meg az épület eredeti részleteiről, miközben a funkciók újragondolása – például a stúdió és szerkesztőség elhelyezése – az épület jelenkori jelentőségét emeli ki.
A természetes fény bevezetése, a korszerű munkakörnyezet kialakítása és a bérlő speciális igényeinek kielégítése azt bizonyítja, hogy a történeti értékmentés és az újragondolás nemcsak egymás mellett megférő, de egymást erősítő folyamatok is lehetnek.
Az egykori MÉMOSZ székház felújítása így egyszerre építészeti, kulturális és örökségvédelmi diadal, amely megmutatja, hogy a múlt értékeit tisztelve is lehet korszerű és élhető jövőt teremteni.
Az auditórium felújításával a TIBA Építész Stúdió már másodjára bizonyított, az ezredfordulón ugyanis ők tervezték az irodai épülettömb revitalizációját, mely elsőként mutatta meg, hogyan is kell modern örökségünkkel bánni. Az auditórium belső tereit a LAB5 jegyzi.
Szárító Műhely – A kreativitás tere
A debreceni Szárító Műhely megújulása a város épített örökségének és kreatív közösségeinek egyik kiemelkedő tere.
A Debreceni Egyetem építészeti tanszékének álma, hogy egy elfeledett, romos műhelyépületet a kortárs kézműves esztétika jegyében közösségi alkotótérré formáljanak, a hagyomány és az innováció összefonódását tükrözi.
A Tímár negyed egykori kézműves hangulata, amely évszázadokon át meghatározta Debrecen ipartörténetét, most a Szárító Műhely tereiben születik újjá. A rusztikus téglafalak, a látható szerkezeti elemek és a rugalmasan alakítható belső terek együttese inspiráló közeget biztosít a hallgatók, oktatók és alkotók számára, újraélesztve a környék kézműves hagyományait. A tanszék két oktatója, Szentirmai Tamás és Falvai Balázs kezdeményezésére kiírt hallgatói pályázat eredménye alapján a dmb műterem készítette el a megvalósításhoz szükséges terveket.
Az épület megújítása példátlan figyelemmel őrizte meg az ipartörténeti és építészeti értékeket, miközben teret engedett az új funkcióknak és kreatív megoldásoknak. Az egykori bőrszárító tér metaforájaként értelmezhető udvar, valamint a hallgatók által készített egyedi bútorok és belsőépítészeti megoldások élettel töltik meg a teret. Az új és régi elemek harmonikus együttélése, a befejezetlenség és folytathatóság szándéka az épület múltjának tiszteletét és annak jövőbeli lehetőségeit is hangsúlyozza.
A Szárító Műhely nem csupán egy kreatív tér, hanem Debrecen kulturális örökségének élő szimbóluma is,
amely példaként áll a kortárs városfejlesztés és közösségépítés előtt.
A BGE új könyvtára – Poros terek helyett egyetemisták Paradicsoma
A Budapesti Gazdasági Egyetem új könyvtára a funkcionális terek egyesítése mellett egy olyan térkompozíció, amely a közösségi igényeket és az építészet legújabb trendjeit ötvözi.
A Gereben Marián Építészek által tervezett épület összhangot alakít ki a különben nem túl magas építészeti értéket képviselő régi kollégiumi tömb és a környező városrész között, miközben képes megfelelni annak a reprezentációs igénynek, amelyet a Pénzügyi és Számviteli Főiskola egykori épületei nem tudtak megadni az egyetemnek. Az új könyvtár úgy illeszkedik a kertvárosi környezetbe, hogy közben annak zöld parkjával és átgondolt közlekedési rendszereivel híd szerepet tölt be a diákok mindennapi életében.
A könyvtár belső tereit az átláthatóság és a flexibilitás uralja. A tágas, üvegfelületekkel gazdagított tér világos, inspiráló tanuló környezetet biztosít, miközben megteremti a szükséges intimitást is. A polcok mobilis elrendezése lehetővé teszi a tér alakíthatóságát, a könyvekkel körülvett olvasók olyan privát szegletekben találhatnak nyugodt menedéket, amelyek nem zárják ki a közösségi élményt.
A könyvtár igazi „nappaliként” funkcionál, ahol a tanulásnak és a közösségi tevékenységeknek is helye van.
Az épület tervezése során nemcsak a külső esztétikára, hanem a közösségi használatra is kiemelt figyelmet fordítottak, így a könyvtár minden szempontból egy modern, élhető és inspiráló központtá vált.
A hargitafürdői pálos monostor – Remeteség, ahová mi is elvonulnánk
A hargitafürdői pálos monostor egyedülálló szakrális építészeti alkotás, amely tökéletes harmóniában ötvözi a remeteség elmélyült szellemiségét a kortárs térszervezés és anyaghasználat innovációival. Az épület alapvető szerkezete a kápolna köré rendeződik, amely a tér centrumaként és a monostor spirituális középpontjaként is funkcionál.
A belső tér egyszerűségében rejlik a rend és rendeltetés határozott tisztasága: az oszlopokkal keretezett erős mag – a kápolna, könyvtár, konyha és tűztér – köré szerveződnek a szerzetesi cellák, míg a belső tér fonata, a spirális felépítés különleges ritmusával összeköti a helyet. A nyers betonfelületek, a finoman meszelt téglafalak és az erdélyi építészetre tett utalások, például a belsőben alkalmazott zsindely a szellemi tisztaság érzetét keltik, miközben az épület organikus egységét formálják.
Az erdélyi tájra néző kápolna és az épület tágas belső terének különleges geometriája, az ég és föld kapcsolatát megjelenítő elemek – például a kápolna opeionja – és a tájra való kitekintés érzékeltetik a tér misztikus, szakrális rendjét. Az épület különleges atmoszféráját tovább erősíti a külső színes beton burok, amely a helyi altalaj geológiai rétegződéseit idézi, mintegy az „ég-föld tükröződéseként” kifejezve a monostor időtlenségét.
Az épület szigorú formája és meghitt belső terei között feszülő ellentét egy olyan helyet eredményez, amely képes visszaadni a csönd és kontempláció erejét.
A különleges hangulatú monostort Macalik Arnold, Lázár Csaba és Szilágyi-Bartha József tervezte.
Révfülöpi családi ház – A balatoni életérzés
A révfülöpi családi ház tervezése során kiemelkedő szerepet kapott a helyi építészeti hagyományok és anyaghasználat tisztelete, így az épület a környék jellegzetes építészeti karakterét is megidézi. A ház alsó szintje vörös homokkő burkolatot kapott, amely a táj szerves részét képező, klasszikus építőanyagaként a környék templomainak és lakóházainak is meghatározó eleme. A barátságos hangulatú ház nemcsak anyaghasználatban, hanem formavilágában is illeszkedik a hely szelleméhez: a Balaton-felvidéki oromfalas lakóházakat jeleníti meg, ám ezeket a Nanavízió tervezői modern struktúrával – hófehér emelettel és tetővel – ötvözték, így a ház egyszerre őrzi a hagyományos vidéki házak formáit és alkalmazkodik a kortárs trendekhez.
Az épület tradicionális anyaghasználata mellett a kert felé való nyitottságával, a központi nappali nagy belmagasságával, és egyes belsőépítészeti elemeivel – például a ’70-es évek kerítéseit idéző rácsokkal – is illeszkedik a balatoni hagyományokhoz. A belső tér minimalista stílusa és a tiszta felületek a panorámára és a kertben álló mandulafák látványára irányítják a figyelmet, ezzel erősítve a nyugodt, tóparti életérzés hangulatát.
