Tudtad, hogy többen élnek hazánkban vályogházban, mint panellakásban? Ennek tükrében érdemes mérlegelni, hogy milyenek is ezek a vályogházak. Cikkünkben Mednyánszky Miklós városgazdasági mérnök, okleveles bánya-és geotechnikai mérnök, Kós Károly-díjas műemlékvédelmi szakértővel beszélgettünk arról mire is kell figyelni, ha vályogból építkezünk vagy éppen vályogházunk van.
Hihetetlennek tűnik, de a 2023-as népszámlálási adatok szerint Magyarországon 617 ezer vályogház áll, ennek 85 százaléka lakott. Ez azt jelenti, hogy
522 ezer vályogház nagyjából kétmillió ember otthona.
E néhány adat rávilágít: a vályogházak sorsával valóban érdemes törődni. Mednyánszky Miklós több mint húsz éve kiemelt szívügyének tekinti, hogy minél többen megismerjék a vályogházak sajátosságait, az anyagban rejlő lehetőségeket. Számos ház felújításában vett részt, tanácsaival számtalan embert segített. Miklóssal a Környezettudatos Építők Szervezetének programján, a vályogházak felújítási hibáiról tartott előadása után beszélgettünk. Így állt össze az alábbi, még mindig nem teljes lista arról, hogyan (ne) bánjunk vályogházunkkal.
Vályog-alapok, avagy a nulladik tanács
Otthonunk felújítása rendszeres, kötelező feladat. Olykor az épület adja a munkát, mert valami elöregedett, cserére érett benne, máskor a mi változó igényeink, például egy gyerek érkezése teszi szükségessé, hogy renoválásba kezdjünk. Akármilyen okból is fogunk a munkához, egy vályogház esetében ismernünk kell a falak alapját adó anyagot és annak speciális tulajdonságait, máskülönben könnyen okozhatunk nagy károkat.
A szakember „nulladik számú” tanácsa éppen ez:
ismerjük meg a házat, amiben élünk!
„Ha tisztában vagyunk vele, milyen az alapanyag, könnyen lehet, hogy az adódó hibákat mi magunk is meg tudjuk javítani. Nemcsak anyagilag kedvezőbb megoldás ez, de érzelmileg is sokat adhat: kicsit még jobban a miénk lesz az otthonunk” - fejti ki Mednyánszky Miklós.
Hat vályogház-felújítási hiba
Miklós a Vidék - Egészség- Építészet című építés-és életmódnapon tartott előadásában hat rossz felújítási módot sorolt. Ezek mindegyike az anyagismeret hiányához, illetve a rosszul alkalmazott modern technológiai megoldásokhoz köthetők. A hibák bemutatása mellett a javítási lehetőségeket, a jobb alternatívákat is megosztotta.
Első hiba: „Én nem dolgozom mészhabarccsal.”
Ha ezt a mondatot halljuk egy kőművestől vagy más szakitól, érdemes átgondolni, biztosan vele szeretnénk-e vályogházunkon dolgozni. Bár a mész az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult és használatát modernebb (legtöbbször mesterséges) anyagokkal váltottuk ki, semmi okunk mellőzni egy felújítás során. Időtlen idők óta ismert alapanyag, aminek számos előnyös tulajdonsága van. Nem véletlen, hogy
épületbiológusok is javasolják használatát.
Vályogházak esetében is jó szívvel nyúlhatunk hozzá, hiszen remek a páraáteresztő-képesség, az agyagtégláéhoz hasonló.
Mivel a vályogfalban mindig van nedvesség, olyan anyaggal szabad csak bevonni, ami jól vezeti a párát - például mésszel.
Az olyan modern anyagok használatával, mint a hungarocell, a cementhabarcs vagy egy mosható festék csak gondot okozunk magunknak, előbb utóbb megjelenhet a ház falán a penész.
MEGOLDÁS: ne féljünk a mésztől! Egyszerű, megbízható alapanyag, amit biztonsággal használhatunk ma is!
Második hiba: Kártékony „alapszellőztetés”
A szakember tapasztalatai szerint sokan javasolják, hogy az alap mellé a fal külső oldalára egy „szellőztető kavicságyat” alakítsanak ki a lakók. Ennek célja az lenne, hogy az alap tudjon szellőzni - csakhogy a gyakorlatban éppen az ilyen megoldások miatt vizesedhet el a ház alapja. „Hazánkban 350-800 milliliter eső esik évente, ezt vezeti a kavicságy az alaphoz” - hívja fel a figyelmet Miklós.
MEGOLDÁS: Építsünk hagyományos járdát az épület köré! Ha megfelelően kialakított járda veszi körül a házunkat, és jó a tetőszerkezet vízelvezetése, a ház falától elvezetjük a lehulló csapadékot, nem kerülhet az alap közelébe. Nincs szükség kavicságyra!
Harmadik hiba: „Tegyünk geotextilt, hogy ne duguljon el a dréncső”
A házak nedvesedés megelőzésének egyik fontos szabálya, hogy ne engedjük a talajban lévő nedvességet a falhoz. Erre szolgál a szivárgóépítés vagy más néven drénezés. Már a Duna és a Tisza mentét is a maihoz hasonló csövek segítségével csapolták le: ez a vízelvezető technika évszázadok óta üzembiztosan működik. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy ha folyómedrek terelésekor bevált a módszer, lakóházunk vizesedését is elkerülhetjük, ha dréncsövekkel dolgozunk.
A régi technikát „továbbfejlesztendő” terjedt el, hogy geotextíliát tesznek a dréncsőre, amin nem jutnak át a homokszemcsék. Csakhogy e szűrőfunkció okán 4-5 év alatt vastag törmelékkéreg veszi körül a csövet, ami így már nem tudja ellátni eredeti feladatát: a víz nem folyik át rajta.
MEGOLDÁS: ne használjunk geotextilt a dréncsöveknél! A legkisebb cső is 100-as vastagságú, nem tömíti el a homok és egyéb apró szemcsék. Sőt: ezekre a szemcsékre szükség van, mert azok a cső alján összeállnak, így még kedvezőbb lesz a cső vízelvezetése.
Negyedik hiba: Életidegen megoldások, avagy amerikai konyha a parasztházban
Mednyánszky szerint kockázatokkal járhat, ha nem vesszük figyelembe otthonunk eredeti felépítését, az egykori építészeti logikát, és kizárólag a modern korhoz, saját igényeinkhez igazodunk a ház felújításakor.
Jó példa erre az a helyzet, mikor „amerikai konyhát” szeretnénk beépíteni a vályogházunkba. Mivel a magyar építészeti kultúrában a konyha és a nappali külön élettér volt, a kettő közé gond nélkül tehettek harántfalat. Ezek, az épület főfalára merőleges tartófalak statikai szereppel bírtak.
Amikor egy mai felújítás során egybenyitjuk a konyhát és a nappalit, gyengítjük az épület szerkezetét.
„Úgy képzeljük ezt el, mintha a gyufás skatulya egyik oldalfalát kihúznánk: nélküle megnyeklik az egész doboz” - magyarázza Miklós.
MEGOLDÁS: ha mindenképp egybenyitnánk a tereket egy vályogházban, és ehhez egy harántfalat kell lebontanunk, dolgozzunk boltívekkel! Ha megtartjuk az eredeti falszakasz egy részét, és boltívet építünk, stabilizálni tudjuk a szerkezetet.
Ötödik hiba: felesleges betonozás
Divatja van annak, hogy „szakértői” javaslatra a lakók lebetonozzák a vályogházak padlását, vagy koszorút tesznek a házra. Ez valójában erősen ellenjavalt, mert így
méterenként másfél tonna súllyal terheljük meg az épületet.
„Egy 75 négyzetméteres ház padlásának lebetonozása 17,2 tonna extra súlyt helyez a földfalakra. Ez túl sok!” - szögezi le az építész.
MEGOLDÁS: Próbáljuk a betont kiváltani. A szakember szerint ajánlott például a vályogfalak tapasztására használatos jobb minőségű agyag használata ilyen esetben is.
Az agyaghoz pelyvát vagy szalmát kell keverni, majd nedves állapotban 8-10 centis vastagságban elteríteni és óvatosan megdöngölni. Volt, ahol ezt a tapasztást le is meszelték, így a mész védelmet nyújtott a rágcsálók ellen. Később a födémre padlásburkoló tégla is került: ezek általában 3-4 cm vastag, üreges téglák, leginkább bontásból tudjuk a beszerezni.
Hatodik hiba: felesleges fóliázás
Porhó ellen szokták javasolni, hogy a tető alá, a padlásra helyezzünk fóliát - csakhogy Magyarországon nem szokott porhó esni. Valójában egy hazai épületnek nincs szüksége arra a védelemre, amit csak a fólia tudna megadni. Miklós szerint „egy jó ács fólia nélkül is meg tud építeni egy tetőt, amin nem esik be az eső, hó. Amint fóliát teszünk a cserepek alá, mintha nejlonzacskóba zárnánk a falakat: ha nem szellőzik az épület, bevizesedik a sártapasztás.”
MEGOLDÁS: Ne használjunk fóliát! Ha extra hőszigetelést szeretnénk a tető alá, válasszuk a fent leírt padlásburkoló technikát vagy egyéb, jó légáteresztést biztosító, természetes módszert.
A vályogházak lehetséges hibái
A felújításokon kívül is sokféle hiba adódhat egy vályogházzal – ahogyan az összes, tehát nem földből épült házzal is. Építési hibák is előfordulhatnak, bár ezek a több évtizede álló vályogházaknál már jellemzően kijavították napjainkra és az is megeshet, hogy valamilyen külső hatás, például jégeső vagy földrengés miatt szorul renoválásra az épület. Vályog esetén speciálisabb hiba a vízkár: nagy baj, ha víz jut a tető, vagy éppen az alap alá. A legextrább, a vályogházakat érintő hibák a biológiai eredetű károk, azok a gondok, amelyet rovarok, rágcsálók vagy a gomba jelenléte okoz.
Bármilyen típusú hibát tapasztalunk, a szakember szerint az a legfontosabb, hogy mihamarabb megtaláljuk a gond forrását.
A tüneti kezelésnek semmi értelme - a kiváltó okokat kell megszüntetni, a lehető leggyorsabban.
Ha teljesen tanácstalanok vagyunk, merre induljunk, egy gyors Google-kereséssel jó eséllyel találhatunk megbízható szakembert (például a Környezettudatos Építők tagjai között). De ha érzünk magunkban egy kis affinitást is, könnyen lehet, hogy magunk is orvosolni tudjuk a problémát. „Mindenkit arra biztatok, ismerje meg az anyagot, amiből a háza épült. Ha ismerjük a vályog tulajdonságait, és egy kicsit olvasunk a lehetőségeinkről, lehet, mi magunk is ki tudjuk javítani a felmerülő hibát” - hangsúlyozza Mednyánszky. Honlapján összegyűjtötte a leggyakoribb problémákat, és azt, hogyan oldhatjuk meg ezeket.
Nyitókép: Kaiser Ákos
