Rétegzett városi tájként értelmezte újra Salgótarján belvárosát Kazi Zsolt, Fülöp Borbála, Gáspárdy Blanka Viktória és Pribil Ádám pályaműve, amely III. díjat nyert Salgótarján városközpont-rehabilitációs ötletpályázatán. A terv a későmodern építészeti örökség megőrzését zöld és közösségépítő beavatkozásokkal fűzi össze, új kapcsolatokat teremtve a belváros és a környező dombvidék között.
Az Építési és Közlekedési Minisztérium kezdeményezésére indult el a Salgótarján városközpontjának rehabilitációját célzó országos, nyílt ötletpályázat, amelynek célja a város belső területeinek átfogó megújítására vonatkozó építészeti és városépítészeti javaslatok összegyűjtése volt.
A pályázat olyan koncepcionális irányokat keresett, amelyek megalapozhatják a város hosszú távú fejlesztését. A kiírás a belváros több kulcsterületére fókuszált, kiemelten a Fő tér és a Kis Fő tér környezetére, a Karancs Szálló, valamint az egykori autóbusz-pályaudvar és vasútállomás térségére.
A tervezési program hangsúlyozta a salgótarjáni későmodern építészeti örökség tiszteletét, a közterek újraszervezését, a zöldfelületek arányának növelését és az élhetőbb, gyalogosbarát városközpont kialakítását.
Fontos elvárás volt az is, hogy a benyújtott munkák érzékenyen reagáljanak a város topográfiai és történeti adottságaira, valamint a közlekedési kapcsolatok újragondolására.
III. díj – Kazi Zsolt, Fülöp Borbála, Gáspárdy Blanka Viktória és Pribil Ádám
A harmadik díjjal elismert terv Salgótarján városközpontját rétegzett, egymásra épülő városi tájként értelmezi, ahol az épített örökség, a topográfia és a természeti környezet egyenrangú formáló tényezők. A koncepció alapvetése a város egyedi, főként a Kádár-korszakban kialakult építészeti karakterének megőrzése és továbbértelmezése: a terv nem radikális bontásokkal, hanem finom beavatkozásokkal, funkcióváltásokkal és új kapcsolatok létrehozásával kívánja megújítani a belvárost.
A pályamű egyik kulcseleme a Fő tér és környezetének újraszervezése, amelyben a jelenleg közlekedési tengely, a Rákóczi út forgalomcsillapított, gyalogosbarát térré alakul.
A buszmegállók délebbre kerülnek, a tér felszabadul, és lehetővé válik a Fő tér és a Kis Fő tér egységes használata. A tér alá mélygarázs kerül, amely kiváltja a felszíni parkolást, így a központi területek valódi közösségi térként működhetnek. A burkolatba süllyesztett vízjátékok, a kiemelt zöldfelületek és a rugalmas térhasználat egyaránt a rendezvények és a mindennapi városi élet igényeit szolgálják.
Meghatározó elem az északi-déli irányú városi passzázs kialakítása, amely az egykori SZMT székház bontásával jön létre, és összeköti a Kossuth Lajos utat a Fő térrel, majd tovább az Erzsébet tér irányába.
A passzázs két tematikus szakaszra tagolódik, a Fő térhez közelebb gasztrosétányként, míg délebbre történeti és „hírességek sétányaként” működik.
A sétány mentén pavilonok, időszakos kiállítási elemek és vendéglátó funkciók jelennek meg, erősítve a város identitását és a közterek élményszerű használatát.
A terv külön figyelmet fordít Salgótarján ikonikus későmodern épületeire. A Karancs Szálló esetében az építészeti karakter megőrzése mellett funkcióváltást javasol, az épület apartmanházzá vagy megújított városi szálláshellyé alakulhat, zöldtetővel és tetőkerttel kiegészítve. A József Attila Művelődési és Konferencia Központ, valamint a környező üzletházak és intézmények egységes, visszafogott arculati megújítást kapnak, amely tiszteletben tartja a korszak építészeti értékeit, ugyanakkor növeli használhatóságukat.
A városközpont megújítása a terv szerint nem áll meg a sík területeknél, a lakóterületekhez és az oktatási intézményekhez kapcsolódó hegyoldalak aktív zöldfelületi rendszerként kapcsolódnak be a városi életbe.
Új sétányok, közösségi kertek, campus jellegű terek és egy kilátóponttal záruló útvonal jön létre, amely összeköti a belvárost a környező dombvidékkel. A fenntarthatóságot esőkertek, vízvisszatartó megoldások és helyi anyaghasználat erősíti, így a terv Salgótarján jövőjét élhető, zöld és identitásában megerősített városközpontként vázolja fel.
A bírálóbizottság méltatása
„A pályaművet az épített és táji környezet mély átérzése jellemzi. A tájépítészeti koncepció a meglévő adottságokra érzékenyen reflektál. A töredező bazaltszilánkok metaforája karakteres, lírai vezérfonalként vonul végig a terven. Külön kiemelendő a Tarján-patak környékének megújítására tett kísérlet, ami gondolatébresztő felvetésként gazdagítja a tervet. A multifunkcionális közpark élettel tölti meg a kettes számú akcióterületet, új identitást adva a belváros déli részének.
Építészetileg kiemelendő az intermodális csomópontot egy egységbe foglaló nagyvonalú tető: finoman rezonál Salgótarján modernista építészetével, és egyúttal kortárs hangulatot kölcsönöz a közlekedési épületeknek.
A pályaművet a Bírálóbizottság gondolatébresztő javaslatai és lírai tájépítészeti megoldásai miatt III. díjban részesíti” – értékelt a bírálóbizottság.
Nyitókép: Kazi Zsolt, Fülöp Borbála, Gáspárdy Blanka Viktória, Pribil Ádám
