Városszélből nyüzsgő csomópont: pillanatok Újbuda-központ történetéből

Máté Enikő
Olvasási idő: 4 perc

Pillanat-kép címmel indul új sorozatunk, egy-egy régi fotográfia alapján felelevenítve egy hely történeteit és sorsfordulóit. Elsőként Újbuda-központtal!

Gondoltad volna, mennyit változott néhány évtized alatt Újbuda-központ képe?

Ahol száz éve még városszéli pusztaság terült el, majd kültelki focipályán rúgták a bőrt, végül bevásárlóközpontok kezdték el egymást váltani, most belvárosi csomópont található.

Ahogy a képen is látszik,

1914-ben, éppen 110 évvel ezelőtt a mai Móricz Zsigmond körtér és Újbuda-központ felé eső terület nagy része még sivár pusztaság volt.

A Bartók Béla úti díszes bérházai mellé aztán elkezdtek magasodni az újabb, megjelenésükben évtizedről évtizedre jellegtelenebb bérházak, hogy aztán a világháborúk és rendszerváltások megpróbáltatásait hátrahagyva megindulhasson a fejlődés.

Hatalmas és gyors növekedésnek indult a nagyváros, Dél-Buda addig üres területen. Az '56-os események azonban egy rövidebb időszakra megakasztották a fejlődést. A harcok jelentős károkat okoztak a környék házaiban.

A Kádár-korszak második felében aztán itt is nyomot hagyott a korai fogyasztói társadalom: 1974-ben megkezdődhetett a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház építése, hogy elhozza az akkori luxust a növekedés határait most már egyre inkább feszegető kerület lakosainak. A nyitás akkor esemény volt, hogy a kor ünnepelt akciósztárja, Sandokan, vagyis Kabir Bedi sem volt rest eljönni és autogramot osztogatni a Skála parkolójában.

A budai Skála egyik legnagyobb előnye az volt, hogy városszerkezetileg tökéletes helyet sikerült találni neki.

Egy addig társasházakkal körülölelt focipályát, a legendás BEAC pályáját választottak ki a célra a Fehérvári úti piac közvetlen szomszédságában.

A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club 1898. november 5-én alakult meg a Budapesti Tudományegyetem sportegyesületeként, elnöke báró Eötvös Loránd lett. 1901 szeptemberében már a főváros támogatásával nyitotta meg versenypályáját Lágymányoson, a mai Allee helyén. Az I. világháború után egy 12 ezer fős lelátóval rendelkező stadion épült, amit a harmincas években tovább fejlesztettek.

A stadion akkori felújítása Misley Sándor építész, a BEAC korábbi vívójának tervei alapján zajlott, és még teniszpályákat is kialakítottak a Fehérvári út mentén. A BEAC végül 1977-ben költözött át a Bogdánfy úti új sporttelepre.

Újbuda-központ 1944-ben, a még üres telkek egész sorával (forrás: Fortepan / Magyar Királyi Honvéd Légierő)
Újbuda-központ 2024-ben
Fotó: GoogleEarth

A helyére épült Skála a jó elhelyezkedés, megközelíthetőség, valamint a nyugatias árubőség miatt a hiánygazdaság idején rendkívül gyorsan nagy népszerűségre tett szert. A növekvő forgalom a környéken is meglátszott. Hamarosan minőségi üzletek, önkiszolgáló éttermek, illatszerboltok, vagyis a jobb életet biztosító szolgáltatások sora kezdte ellepni a dél-budai centrumot.

A 20. század végéig presztízs helyszín volt a Skála, azonban a 2000-es évek felgyorsult igényeivel, a vásárlási szokások változásaival már ez az áruház sem tudott lépést tartani. Eljárt felette az idő.

Helyén ma a fogyasztás egy újabb szentélye, a fényárban úszó üvegpalota, az Allee Bevásárlóközpont várja a népet.

Emellett a szomszédos piac brutalista betonpiramisát is beburkolták, praktikus, bár látványosnak egyáltalán nem mondható épületdobozba zárták.

A négyes metró egy évtizeddel ezelőtti megnyitása és itteni megállója pedig tényleg mozgalmas városközponttá emelte az egykori csendes külterületet.

Az igények egyre nagyobbak, ahogy a konkurencia is: kérdés, hogy az Újbudát érintő kisebb nagyobb változások, fejlesztések mennyire lesznek elegendőek a helyiek számára. Egyfajta hanyatlás már elkezdődött, és egy hajszál választja el Újbuda-központot attól, hogy egy második Blaha Lujza térré váljon. Nem kellene megvárni.