Az idei nyár egyik legizgalmasabb képzőművészeti eseményén, június 27-én nyílt meg a Vice Versa című kiállítás a Bakáts Bunker underground művészeti műhelyében. A kurátori koncepció megalkotója, Jász Borbála művészettörténész és filozófus, a megnyitón pedig Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének igazgatója helyezte értelmezési keretbe a tárlatot. A kiállítás óriási vállalás: Sebestyén Sára fotókon alapuló, geometrikus absztrakcióra épülő formanyelvének ütköztetése húsz kortárs alkotó – festők, építészek, textilművészek és formatervezők – munkáival.
A Bakáts Bunker – underground hangulatú művészeti és szellemi alkotóműhely – legújabb, Vice Versa című kiállítása radikálisan átértelmezi a fotó és a többi művészeti ág viszonyát. A kurátor, Jász Borbála művészettörténész és filozófus olyan konstellációt állított össze, ahol Sebestyén Sára strukturált fotói összeolvadnak vagy éppen kontrasztot alkotnak a kiállító művészek legkülönfélébb médiumaival.
A tárlat vezérfonalát a művész egyedi, geometrikus absztrakcióra és léptékváltásra épülő fotói adják, melyekhez a kurátor húsz kortárs alkotót hívott párbeszédre. A kiállítók betűrendben:
- Botos Péter
- Czeizel Balázs
- Forrai Ferenc
- Fülöp Tünde
- Garam Judit (Nubu)
- Horn Enikő (Enihorn)
- Horváth László
- Katona Vilmos
- Molnár Vera
- Nemes Judit
- Oster+Koezle
- Pálffy György
- Sebestyén Sára
- Simon Gellért
- Somfai Rezső
- Wolsky András (Molnár Ani Galéria képviseletében)
- Zalavári József
- Hans Karl Zeisel
Egy eredeti koncepció
Jász Borbála úgy mutatta be a tárlat alapgondolatát, mint egy szellemi térképet, ahol Sebestyén Sára fotói nem önmagukban állnak, hanem más művészeti ágak alkotásaival összefonódva bontakoznak ki. A kurátor elmagyarázta, hogy
Sára felületei egyszerre követik a szabályos, geometriára épülő logikát és engednek teret a véletlennek,
a játékos gesztusoknak. Éppen ez a kettősség – a szigorú kompozíció és az élő, texturális réteg – adja a képek mozgalmasságát: a néző szemlél és aktivizáltan kapcsolódik a műhöz, keresi a felületek közti viszonyokat, a ritmikai ismétlődéseket, a terek által megnyíló perspektívákat.
Emellett a tárlat felépítése is beszédes: minden egyes Sebestyén-műhöz olyan alkotót jelölt ki társulásra, akinek választott műfaja jelentősen eltér a fotográfiától, legyen az festmény, szobor, textil, installáció vagy formatervezés.
Nem kölcsönös illusztrációról, hanem valós dialógusról van szó:
A festmények anyagában gyökerező tapinthatóság, a plasztikus formák térbeli követelése, a textíliák belső szerkezete és a fotók síkja egymásra rezonál, hol ellenpontozva, hol megerősítve Sebestyén Sára világát.
Izgalmas párhuzamok
A megnyitón Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének igazgatója emelte ki a puritán kiállítótérbe elhelyezett műtárgyak legmélyebb elméleti tétjét: a fotó anyagtalanságának áttörését, a tapintható felület újrateremtését és ezzel a kép erotikájának felidézését. Itt a művészi találkozások feszültsége nemcsak a formák és színek ütköztetéséből, hanem a különböző médiumok, munkamódszerek és gondolkodásmódok közti átjárásokból is táplálkozik. A kiállítás merész vállalás, hiszen
azt akarja feltárni, miként teremthetünk anyagi valóságot egy alapvetően immateriális művészet számára.
Rényi András szerint a rendhagyó tárlat éppen azáltal válik izgalmassá, hogy a fotográfia virtuális jellegét hívja ellenpontba a síkokat rétegező, matériához kötött művészi formákkal. A fotó természeténél fogva elveszíti a többdimenziós, plasztikus testiséget – ezzel szemben a kiállítás olyan, az anyagi valósággal dolgozó kortárs alkotóművészeket vonultat fel, akiknél a kép vagy test lényegi részét képezi a hordozó felület, a tapintható struktúra. Így az egész tárlat arra ösztönzi a látogatót, hogy a fotográfiát is a materiális művészet részeként fogja fel, ne csupán képként, hanem érintésre vágyó tárgyként.
Rényi kitért arra is, hogy ez a szemlélet válaszlépés a digitális fotózás gyakran steril, „hideg” természetére: Sebestyén Sára képei rávilágítanak az anyagába visszafoglalt textúra révén emberi mivoltunkra, és lehetővé teszik a néző számára, hogy újra átélje a fénykép fizikai jelenlétét.
A Vice Versa – Párbeszéd Sebestyén Sárával nem pusztán egy kiállítás – intellektuális kaland, amelyben a fotográfia és a hagyományos művészeti ágak élénk, spontán és mégis rendezett dialógusba kezdenek egymással. Jász Borbála kurátori ötletét és Rényi András elméleti felvezetését a helyszíni tapasztalatok is megerősítik:
a tárlat átrajzolja a felület és a tér, a sík és a plasztika, az absztrakció és az anyag közti határokat.
A Bakáts Bunkerben megnyílt rendezvény június 27-étől július végéig látogatható, és minden olyan érdeklődőt vár, akit foglalkoztat, miként gazdagíthatja a fotó a materiális művészetek világát, és fordítva…
A szerző az MMA-MMKI kutatója
Nyitókép: Sebestyén Sára fotói Le Corbusier műtermének idézetével (Fotó: Spingár Anita)
