Viczián Szilvia építész sokáig élt Dubaiban és számos magasépületet is tervezett az Emirátusokban. Azt mondja, ma már ott is fontos szempont a fenntarthatóság. Itt pedig ha felhőkarcolókat szeretnénk, legyen azoknak egy helye, és több épüljön egymás mellett. Interjúnkban az Emirátusokban működő munkamódszerekről, európai okosságról, hazai vertikális építészetről és arról is kérdeztük, mit gondol a MOL-toronyról vagy a rákosrendezői tervekről.
Lassan két évtizede dolgozik az arab világban, hatalmas épületeket tervez a csapatával. Most éppen mivel foglalkoznak?
A legizgalmasabb munka, amiben benne vagyunk, egy hat négyzetkilométernyi területen fekvő, nők és gyerekek számára készülő VIP-resort megálmodása. A feladatunk, hogy a világon létező összes kikapcsolódást, regenerációt biztosító szolgáltatásnak helyet adjunk, szépség- és masszázsszalonok, spa, sportolási lehetőségek, sőt vidámpark is lesz a komplexumban, de még mindig keressük, milyen más komplex kikapcsolódási lehetőséget építhetnénk bele. Le kell nyűgöznünk a megrendelőt. Ha a prezentációnk után csak azt tudja mondja: „wow”, nyert ügyünk van. Közel végtelen pénz áll egy-egy befektető rendelkezésére, de ahhoz, hogy az épület ne maradjon a tervezőasztalon, el kell érnünk, hogy az ingatlanfejlesztő beleszeressen a munkánkba.
Úgy feltételezem, a wow-faktort egyre nehezebb elérni.
Így van. Én tizennégy évig éltem az Emirátusokban, majd öt évre hazaköltöztem. Idén nyáron mentünk vissza, és megdöbbentett az a változás, fejlődés, ami azóta kint végbement. Sivatagok települtek be, háromszintes autópályák épültek városrészek között. Olyan sebességgel és olyan építészeti megoldásokkal dolgoznak, amiken naponta elcsodálkozom. 2005-ben ott álltam az asztal felett, mikor bemutatták, milyen lesz a Dubai Academic City: akkor csak vonalak voltak egy sivatagot jelölő városrészen. Mára ez a negyed felépült.
Élvezettel figyelem a változást, és megtiszteltetés a folyamatok részesének lenni.
Talán ezért is érzem magam otthon Dubaiban. Azzal, hogy sok épületem megépült, a város sajátommá vált.
Sokféle területen dolgozik. Minek tartja igazán magát: cégvezetőnek, építésznek, projektmenedzsernek?
Éppen húsz éve végeztem az Iparművészeti Egyetemen építésztervező-művészként és annak is tartom magam a mai napig. A mindennapokban cégvezetőként, projektmenedzserként is dolgozom, de minden szakmai munkafolyamatban részt veszek. A csapat, amit irányítok, nulláról kezd dolgozni, vagyis üres telkek paramétereit kapjuk, és kulcsrakész épületet adunk át. Sokféle feladatot kell a kettő közt elvégezni, és mindegyiket szeretem. Izgalmasnak találom a téralkotás folyamatát, szeretek belsőépítészeti megoldásokon gondolkodni és a bútortervezés sem áll távol tőlem. És azt hiszem, mára megtanultam jól tárgyalni, tudom kezelni a megrendelők aggodalmait, kérdéseit, örömömet lelem az egyeztetésben is. Kifejezetten szeretek a munkafolyamatok mozgatórugójaként működni. A megrendeléseknek hála folyamatosan tanulom az újdonságokat, cserébe adni is tudok, érzem, hogy szükségük van a tudásomra.
Milyen trendek uralkodnak kint, amiket együtt tanulnak?
Évek óta fontos hívószó a fenntarthatóság.
Mindenki másképp értelmezi, mit jelent a fenntartható építkezés, sokan félre is értelmezik, illetve előszeretettel elkenik a témát.
Ezt mutatja például a megannyi elsárgult, hervadó vagy éppen már kiszáradt zöldfal világszerte. Trendi ilyeneket tervezni egy épületbe, de ha nincs valós akarat a fenntartásukra, hiába. Erre vezet, ha csak szólamok szintjén jelenik meg a téma és valójában nem koncentrálunk a környezetre, az energiahatékonyságra, a napfényvédelemre. Szeretnék ezekről minél többet tudni, olyan épületeket alkotni, amelyekben jó élni, és amelyek összhangban állhatnak a környezetükkel.
Van, aki azt mondja, a magasház-építés ellentétben áll a fenntarthatósággal.
Szerintem ha a várostervezés során figyelnek arra, hol legyenek a lakótömbök, hol a magas irodaházak, hol a gyárak és a többi, modern élethez szükséges helyszín, akkor mindenki számára élhető környezetet lehet létrehozni. Olyan városokban, mint Abu-Dhabi vagy Szingapúr, nincs is hely másfelé építkezni, csak felfelé. Az emberi használat szempontjából kényelmesebb egy háromemeletes, percek alatt befutható épületben élni, mint egy liftre alapozott hetvenemeletesben, ahol ki vagyunk szolgáltatva a gépészetnek. Viszont
városszinten nézve már nem egyértelmű a válasz arra a kérdésre, hogy a kertes ház vagy a felhőkarcoló a fenntarthatóbb.
Ahhoz, hogy sokak számára élhető legyen egy környék, szükség van elérhető távolságban lévő játszótérre, kutyasétáltatásra alkalmas helyre, zöldövezeti kocogópályára. Ha minden magasház aljába tervezünk ilyen rekreációs zónát, nem érzik úgy az emberek, hogy egy dobozban élnek. Sokkal használhatóbb lesz számukra a környezetük, mint annak a villanegyedben élő embernek, akinek autóba kell szállnia, hogy bármilyen pihenőzónát elérjen. Magam is tizennégy évig éltem családos emberként felhőkarcolókban, jól éreztük ott magunkat. Összességében úgy látom, minden fél jól jár a vertikális építészettel. A megrendelők adott területen több lakást tudnak építeni, így több pénzt keresnek, a lakók pedig alacsonyabb bérleti díjért kapnak ugyanolyan szolgáltatásokat, mint a villában élők.
Környezeti szempontból hogyan értékelhető egy felhőkarcoló?
Mivel nagyon jó homlokzati elemeket lehet már beépíteni, nem rosszabb egy felhőkarcoló klímalábnyoma, mint egy villáé. A fenntarthatóság a gépészeten és az építészeti arányokon múlik. Például a falak és nyílászárók arányán, a tájoláson. Ha a tulajdonos számára fontos, hogy környezettudatosan építkezzen, nagyon jó lehetőségei vannak.
Az Emirátusokban fontos?
Bár harminc éve nem feltétlenül gondolkodtak még a fenntarthatóságon, ma már ez máshogy van. Nagy a nyomás világszinten, és a pénzembereken még nagyobb, mert nagy a felelősségük, sokan figyelnek rájuk. Évek óta csatákat vívok a megrendelőkkel, hogy megértsék a klímavédelem fontosságát, és azt tapasztalom, hogy a befektetők egyre tájékozottabbak. Emellett pedig a szabályok is egyre szigorúbbak.
Mit lehet tudni a kinti szabályokról?
Az Emirátusokban a városépítészet egy kézben van, az állami hatóságok irányítják a világ legnagyobb sztártervezői és mérnökcégei bevonásával. Néhány ember találja ki, milyen legyen a város. Kijelölnek zónákat, meghatározva, hol milyen típusú objektum épülhet. A tervezett városszerkezet adja meg az épülendő részek tömegét, vízióját. Meghatározzák a magasságokat, a beépíthetőséget és a homlokzatot is. Például hogy legyen-e üvegfalú az épület, vagy az arab stílust képviselje. Kötöttebb szabályrendszer ez, mint a világ más tájain, ráadásul gigaléptékben kell gondolkodni, mert a folyamatos fejlődés miatt a tereknek egyre több embert kell kiszolgálniuk.
Mondják, a magasházak hatalmi szimbólumokként is működnek, a beruházók térfoglalásai. Egyetért ezzel?
Igen. Ezek az épületek masszívak, ráadásul a város összképét nagyban befolyásolják. Nem lehet őket nem észrevenni és ezt a megrendelők többsége élvezi.
Milyennek képzeljük a megrendelőket, akik ilyen épületeket szeretnének?
Nagyon nagy hatalommal bíró közel-keleti emberekről van szó, akik jellemzően úgy érzik, ők irányítják a világot… És ez talán így is van. A rengeteg sikeres projekt és megvalósult álomberuházás alapján biztosan rendelkeznek profi ingatlanfejlesztési sikertörténetekkel, ami megalapozza a büszkeségüket. Hatalmas tisztelettel és alázattal bánok velük, így tudunk együtt dolgozni.
Ekkora alázatot tanúsítva meg lehet nekik mondani, ha esetleg nem jó, amit akarnak?
Taktikusan, de igen. Volt például egy ügyfél, aki háromszög formájú toronyházat szeretett volna. Nem mondhattam neki, hogy ez egy statikai katasztrófa, inkább azt kérdeztem, miért? Kiderült, hogy A-betűt formáló épületre vágyott, mert Ahmednak hívják. Akkor elkezdtünk közösen gondolkodni. Egy szalvétára skicceket rajzoltam. Kérdeztem, mi lenne, ha négy háromszöget tennénk egymás mellé, amik kört formálnak. Aztán egy másik terven egy háromszögből indultunk ki, ami köré ívet formáltunk. Alakítgattuk kicsit, míg nagyjából kocka alakú nem lett. Amikor megmagyaráztam, mit miért csináltam, elfogadta, hogy végül négyzet lett a háromszögből, az A-betűt meg a homlokzaton jelenítettük meg.
Számít ezeken a tárgyalásokon, hogy nő?
Azt hiszem, igen. Mivel ezek a férfiak abban szocializálódtak, hogy övék a hatalom, elképzelhetetlen számukra, hogy szembemenjek velük. Mint üzletasszony és mint nő sem tehetem meg.
Finoman kell tudnom lavírozni a tradicionális, vallási, társadalmi és szakmai szempontok között.
Viszont ez talán jobban megy nekem, mint egy-egy férfinak. Hiszek abban, hogy egy párkapcsolatba a férfinak kell hoznia az erőt, a stabilitást, a nőnek pedig a finomságot, a lelket. A megbeszéléseken is ennek mentén, női finomsággal és európai okossággal vezetem rá őket, hogy miért lenne jobb úgy, ahogy én gondolom.
Mit ért európai okosság alatt?
Bizonyos projektekben húsz nemzetiség embereivel dolgozom együtt, így sokféle kollégát ismerek. Azt tapasztalom, hogy a magyar építészek kiválóak. Egyrészt remek a szaktudásunk.
Az az oktatás, amit itthon kapunk, nem mindennapi.
Ráadásul érzékelek a magyarokban egy egyedi problémamegoldó- és túlélőképességet, ami a tőlünk nyugatabbra lévő nemzetek tagjaiban már nem feltétlenül van meg.
Sok szempontból más közeg az arab világ. Abban, hogyan lehet sikeres egy tervező ott vagy itt, van különbség?
Egyrészt kint fokozottan kell figyelni a kommunikációra. Sokan hiszik, hogy ismerik az arabokat, de ahhoz, hogy magyar aggyal egy üzletileg sikeres projektet lehessen végigvinni, sok időt kell velük tölteni. Másrészt az építésznek a hozzáállására is figyelnie kell. Az építészet egy kiszolgálóművészet. Nem azt építjük meg, amit szeretnénk, mert az alkotói akaraton kívül más erők is hatnak.
Magyarországon mintha azt hinnék az építészek, hogy ők egy-egy épületükben minden vágyukat megvalósíthatják.
Kint azt valósítjuk meg, amit a szabályok megengednek, amit a kivitelező szeretne, lehetőleg úgy, ahogy szerintünk szakmailag jó is, szép is legyen.
Mitől lesz neked szép egy épület?
Sokat tanultam művészettörténetet, ötödikes koromtól rajztagozatos iskolába jártam. Tanultam, értem és érzem a formanyelvet, felismerem, milyen a jó arányrendszer. Ha egy épület nem akar más lenni, mint ami, van tartalma, és jó arányérzékkel, jó anyagokból rakták össze, akkor tud szép lenni. Egy százemeletesnek olyan ereje van, hogy alatta állva nem lehet nem rácsodálkozni, milyen kicsik vagyunk, és mégis milyen szerkezeti csodákat tudunk építeni. A magasházak, a többemeletes autópályák által teret annak 3D-s valóságában tudjuk birtokba venni. Olyan formában, ahogyan eddig nem. Ez szerintem varázslatos. Ezzel szemben nem tudok szépnek látni például egy olyan alacsony épületet, amin a régiek iránti tiszteletből nádtetőt imitáló fedést használnak, de rárakják az üvegkorlátot is, mert a modern építészetből az tetszik nekik.
Egy százemeletes háznál lehet jó arányokról beszélni?
Szerintem lehet. Hatalmas szoborként is felfoghatunk egy-egy felhőkarcolót. A várostervezők jellemzően kritikusak a felhőkarcolókkal, mert azok szerintük rondák és agyonnyomnak minden mást. Ezzel szemben szerintem egy-egy itthon is látható, kevert ízlésvilágú, eklektikus ház sokkal károsabb a felnövekvő nemzedék vizuális kultúrájára, mint egy jól megtervezett felhőkarcoló.
Mi a véleménye a MOL-toronyról?
Nem ellenzem azt, hogy Budapesten is legyenek felhőkarcolók. Azoknak szerintem helye lehet minden nagyvárosban. Ugyanakkor nem érzem a városi környezet tervezettséget, átgondoltságot a MOL-torony esetében. Szerintem nem jó megoldás, hogy egyedül áll a budai Duna-parton, köré pedig lakóházakat tesznek. Ha felhőkarcolókat szeretne a város, legyen azoknak egy helye, és több épüljön egymás mellett szigetként, mert együtt szépek és látványosak lenni, illetve akkor nem rontják el a város összképét.
A rákosrendezői Mini-Dubaj lenne akkor jó megoldás?
Érdekes, mekkora port kavar ez a projekt.
Én látnám értelmét, hogy tömbösítsük az ilyen épületeket, de még nagyon sok kérdést jó volna tisztázni, mielőtt egy ekkora építkezésbe belekezdenek.
Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy ilyen projekt?
Elsődlegesen olyan szemléletű várostervezők, akik értik a pénzvilágot, értik a szereplők motivációit. Tárgyalóképes, széles látókörű ügyfelekre is szükség van. És persze olyan tervező szakemberekre, akik tudják úgy vezetni a beruházókat, hogy közös munkával vizuálisan megfelelő, élhető környezetet teremtsenek. Senkinek nem célja, hogy óriási gyufásskatulyákat helyezzünk a térbe, de egy felhőkarcoló élhető is, szép is, jó is lehet. Aki vett már részt felhőkarcoló építésében, tudja, mekkora szabadságot ad a vertikális építkezés. Nem tudok mit kezdeni sem a kategorikus elzárkózással, sem a valós tudást nélkülöző rajongással. Inkább abban hiszek, hogy tanuljunk egymástól, ismerjük meg a távoli kultúrák építészetét is, és azután próbáljuk kitalálni, nekünk mi és hogyan lehetne jó.