Fények, vízcseppek és lebegő testek – a Fővárosi Nagycirkusz most futó Splash – vízcirkusz előadása olyan, mintha egyetlen, szívdobbanásnyi pillanatban találkozna a múlt eleganciája és a jelen látványvilága. Mi nemcsak a manézsban gyönyörködtünk, hanem a kulisszák mögé is belestünk, hogy megtapasztaljuk: a varázslat a porondon túl, a színfalak mögött is él – és ezt most nemcsak képekben, de videón is megmutatjuk!
A cirkusz mindig is a varázslat, a látvány és a kőkemény munka szinonimája volt. Van benne valami, ami egyszerre idézi a gyermeki rácsodálkozást és az emberi teljesítőképesség végső határainak keresését.
A Fővárosi Nagycirkuszban ez a varázslat ma is él, sőt, olyan intenzitással ragad magával, hogy az ember percek alatt megfeledkezik a külvilágról.
És mi nemcsak nézőként érkeztünk, hanem a kulisszák mögé is betekinthettünk – láttuk a bemelegítő artistákat, a jelmeztár titkos kincseit, sőt, még a lovakkal és papagájokkal is kokettáltunk, mint azt a cikk végén található videóban is láthatjuk.
Elefántok a Váci úton – Nem is volt olyan ritka, mint hinnénk!
1990-ben a Váci úton sétáló elefántok kisebb szenzációt keltettek – de nem ők voltak az elsők, akik így közlekedtek a fővárosban.
A manézs története
A Fővárosi Nagycirkusz története 1866-ra nyúlik vissza, amikor megnyitotta kapuit az Állatkert, melyben a szenzációra éhes látogatók kedvéért a „fenevadak” mellett mutatványosok és komédiások is nagy szerephez jutottak. Az első állandó épület egy szétszerelhető szerkezet volt, melyet Wuld Ede holland származású cirkuszigazgató hozott a brüsszeli világkiállításról.
A jelenlegi, jól ismert épületet, ahonnan gyermekkori emlékeink származnak, 1971-ben adták át.
A kifejezetten cirkuszművészetre tervezett épület különlegessége, hogy állandó kőcirkusz az egész világon ritkaságszámba megy.
Az épület funkcionális kialakítása – a kör alaprajzú nézőtér, a porond, a speciális világítás és hangtechnika – mind azt szolgálja, hogy bármilyen produkciót, a klasszikus állatszámoktól a legmodernebb kortárs előadásokig, a lehető legjobb körülmények között lehessen bemutatni.
A legújabb fejlesztéseknek köszönhetően egy különleges, vízzel feltölthető medence is kialakítható a porondon, amely a jelenlegi műsor egyik főszereplője.
Splash – Swing a víz fölött: a jelen varázsa
A most futó előadás, a Splash – vízcirkusz egyszerre idézi a '30-as évek eleganciáját és hozza közel a kortárs cirkuszművészet látványvilágát.
A víz a porondon, a fölé emelkedő díszletek és a légtornászok fényben csillogó mozdulatai olyan atmoszférát teremtenek, mintha egyszerre lennénk revüszínházban és mesevilágban.
Fekete Péter, az intézmény főigazgatója szerint
„a cirkusz az a hely, ahol az álmok testet öltenek, és ahol a lehetetlen nem létezik”.
Ezt a gondolatot a Splash minden egyes perce igazolja: artisták lélegzetelállító bátorsággal lendülnek a víz fölött, bohócok hoznak minket vissza a könnyedebb hangulatba, táncosok és zenészek idézik meg a swing aranykorát – mindeközben pedig együtt idézzük fel a magyar vízisportok legszebb sikereit.
A kulisszák mögött
A mi utunk azonban nem állt meg a nézőtéren. Bekukkantottunk a jelmeztárba, ahol Martonosi Sándor jelmeztervező mesélt a ruhák születéséről.
„Egy jó cirkuszi jelmez nemcsak szép, hanem funkcionális is. Bírnia kell a terhelést, nem akadályozhatja a mozgást, és a színpad fényében is életre kell kelnie.”
A színes, csillogó anyagok, a kézzel varrt díszítések és a különleges kiegészítők látványa önmagában is lenyűgöző volt, hát még a színpadon.
A színfalak mögött artisták melegítettek: a ruganyos mozdulatok, a koncentrált tekintetek és a feszült csend olyan intenzív atmoszférát teremtett, mintha máris a fellépés közepébe csöppentünk volna.
Különösen megható volt hallani, hogy bár a művészek nagyrésze orosz és ukrán, ellenségeskedésnek nyoma sincs.
Hiába a háború, ha az ukrán artista ugrik, az orosz elkapja és fordítva, mindenki biztonságban van.
Egy másik élet ritmusa
Ahogy végigjártuk az épületet, egyre világosabbá vált: a cirkusz világa teljesen más, mint a hétköznapok megszokott ritmusa.
Itt minden a műsor köré szerveződik – a próbák, az állatok gondozása, a díszletek beállítása, a jelmezek karbantartása.
Ez egy életforma, amelybe többnyire beleszületnek a művészek, és amely szoros közösséget teremt.
A nézőtérre visszatérve már más szemmel néztük az előadást. Tudtuk, mi zajlik a háttérben, láttuk a feszült pillanatokat, a gyors átöltözéseket, a technikai stáb összehangolt mozdulatait.
Mégis, a varázslat ott volt, töretlenül.
Egy örökérvényű pillanat
A Fővárosi Nagycirkusz egyszerre őriz hagyományt és újít. Az épület falai között több mint egy évszázad története, művészek generációinak emlékei és a jelen vibráló energiája találkozik.
Mi pedig egy délután erejéig részesei lehettünk ennek a különleges világnak – nézőként, de kicsit a háttérből is.
És talán ez a cirkusz legnagyobb ajándéka: nemcsak szórakoztat, hanem bevon, elvarázsol, és a távozás után is magunkkal visszük a csillogást, az izgalmat és a varázslatot.
