Víz, fény, varázslat – A Fővárosi Nagycirkusz kulisszái mögött jártunk

Fények, vízcseppek és lebegő testek – a Fővárosi Nagycirkusz most futó Splash – vízcirkusz előadása olyan, mintha egyetlen, szívdobbanásnyi pillanatban találkozna a múlt eleganciája és a jelen látványvilága. Mi nemcsak a manézsban gyönyörködtünk, hanem a kulisszák mögé is belestünk, hogy megtapasztaljuk: a varázslat a porondon túl, a színfalak mögött is él – és ezt most nemcsak képekben, de videón is megmutatjuk!

A cirkusz mindig is a varázslat, a látvány és a kőkemény munka szinonimája volt. Van benne valami, ami egyszerre idézi a gyermeki rácsodálkozást és az emberi teljesítőképesség végső határainak keresését.

A Fővárosi Nagycirkuszban ez a varázslat ma is él, sőt, olyan intenzitással ragad magával, hogy az ember percek alatt megfeledkezik a külvilágról.

És mi nemcsak nézőként érkeztünk, hanem a kulisszák mögé is betekinthettünk – láttuk a bemelegítő artistákat, a jelmeztár titkos kincseit, sőt, még a lovakkal és papagájokkal is kokettáltunk, mint azt a cikk végén található videóban is láthatjuk.

A Városliget már a 19. században is tele volt mutatványosokkal, ezért kaptak helyet akrobaták és bohócok az Állatkertben is. Az első, bádoglemezből készült és szétszerelhető épületet Wulff Edének köszönhetjük, akitől a cirkusz vezetését Beketow Mátyás vette át
Fotó: fnc.hu/tortenetunk

A manézs története

A Fővárosi Nagycirkusz története 1866-ra nyúlik vissza, amikor megnyitotta kapuit az Állatkert, melyben a szenzációra éhes látogatók kedvéért a „fenevadak” mellett mutatványosok és komédiások is nagy szerephez jutottak. Az első állandó épület egy szétszerelhető szerkezet volt, melyet Wuld Ede holland származású cirkuszigazgató hozott a brüsszeli világkiállításról.

A jelenlegi, jól ismert épületet, ahonnan gyermekkori emlékeink származnak, 1971-ben adták át.

A kifejezetten cirkuszművészetre tervezett épület különlegessége, hogy állandó kőcirkusz az egész világon ritkaságszámba megy.

A Városliget 1919-ben nemcsak a cirkusznak, de a Feszty-körképnek is otthont adott, a cirkuszéhoz hasonló, ideiglenes épületben. A ma is álló épület 1971-ben épült
Fotó: fnc.hu/tortenetunk

Az épület funkcionális kialakítása – a kör alaprajzú nézőtér, a porond, a speciális világítás és hangtechnika – mind azt szolgálja, hogy bármilyen produkciót, a klasszikus állatszámoktól a legmodernebb kortárs előadásokig, a lehető legjobb körülmények között lehessen bemutatni.

A legújabb fejlesztéseknek köszönhetően egy különleges, vízzel feltölthető medence is kialakítható a porondon, amely a jelenlegi műsor egyik főszereplője.
A Fővárosi Nagycirkusz porondja még vizes számok előadására is alkalmas
Fotó: Mátrai Dávid

Splash – Swing a víz fölött: a jelen varázsa

A most futó előadás, a Splash – vízcirkusz egyszerre idézi a '30-as évek eleganciáját és hozza közel a kortárs cirkuszművészet látványvilágát.

A víz a porondon, a fölé emelkedő díszletek és a légtornászok fényben csillogó mozdulatai olyan atmoszférát teremtenek, mintha egyszerre lennénk revüszínházban és mesevilágban.

A Splash című előadás képi világa az 1930-as éveket idézi
Fotó: Mátrai Dávid

Fekete Péter, az intézmény főigazgatója szerint

„a cirkusz az a hely, ahol az álmok testet öltenek, és ahol a lehetetlen nem létezik”.

Ezt a gondolatot a Splash minden egyes perce igazolja: artisták lélegzetelállító bátorsággal lendülnek a víz fölött, bohócok hoznak minket vissza a könnyedebb hangulatba, táncosok és zenészek idézik meg a swing aranykorát – mindeközben pedig együtt idézzük fel a magyar vízisportok legszebb sikereit.

A bohócok és artisták munkája nemcsak látványos, hanem kőkemény fizikai igénybevételt is jelent
Fotó: Mátrai Dávid

A kulisszák mögött

A mi utunk azonban nem állt meg a nézőtéren. Bekukkantottunk a jelmeztárba, ahol Martonosi Sándor jelmeztervező mesélt a ruhák születéséről.

„Egy jó cirkuszi jelmez nemcsak szép, hanem funkcionális is. Bírnia kell a terhelést, nem akadályozhatja a mozgást, és a színpad fényében is életre kell kelnie.”

A színes, csillogó anyagok, a kézzel varrt díszítések és a különleges kiegészítők látványa önmagában is lenyűgöző volt, hát még a színpadon.

A Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója, a Jászai Mari-díjas Fekete Péter büszkén mutatta meg nekünk a profi fény- és hangtechnikát, Martonosi Sándor jelmeztervező pedig a művészek által viselt ruhákról mesélt

A színfalak mögött artisták melegítettek: a ruganyos mozdulatok, a koncentrált tekintetek és a feszült csend olyan intenzív atmoszférát teremtett, mintha máris a fellépés közepébe csöppentünk volna.

Különösen megható volt hallani, hogy bár a művészek nagyrésze orosz és ukrán, ellenségeskedésnek nyoma sincs.

Hiába a háború, ha az ukrán artista ugrik, az orosz elkapja és fordítva, mindenki biztonságban van.

A különleges jelmezek mind a cirkusz saját műhelyében készülnek, a munkában Ludmilla, a cirkusz macskája segít
Fotó: Mátrai Dávid

Egy másik élet ritmusa

Ahogy végigjártuk az épületet, egyre világosabbá vált: a cirkusz világa teljesen más, mint a hétköznapok megszokott ritmusa.

Itt minden a műsor köré szerveződik – a próbák, az állatok gondozása, a díszletek beállítása, a jelmezek karbantartása.

Ez egy életforma, amelybe többnyire beleszületnek a művészek, és amely szoros közösséget teremt.

A színfalak mögött társalogtunk Cleóval, az olaszul beszélő papagájjal, és bár lovak a jelenlegi előadásban nem szerepelnek, még ezzel a szépséggel is összebarátkoztunk
Fotó: Mátrai Dávid

A nézőtérre visszatérve már más szemmel néztük az előadást. Tudtuk, mi zajlik a háttérben, láttuk a feszült pillanatokat, a gyors átöltözéseket, a technikai stáb összehangolt mozdulatait.

Mégis, a varázslat ott volt, töretlenül.

Egy örökérvényű pillanat

A Fővárosi Nagycirkusz egyszerre őriz hagyományt és újít. Az épület falai között több mint egy évszázad története, művészek generációinak emlékei és a jelen vibráló energiája találkozik.

Mi pedig egy délután erejéig részesei lehettünk ennek a különleges világnak – nézőként, de kicsit a háttérből is.

És talán ez a cirkusz legnagyobb ajándéka: nemcsak szórakoztat, hanem bevon, elvarázsol, és a távozás után is magunkkal visszük a csillogást, az izgalmat és a varázslatot.