Budapest látképét ma is két, kupolás épület uralja: nagyjából egy időszakban épültek és pontosan egyforma magasak!
Az Országház és a Szent István Bazilika sziluettje minden magyar (és sok külföldi) számára jól ismert. A két épület kupolái uralják a városképet, és erről jogszabály is gondoskodott: egészen a közelmúltig nem emelhettek magasabb épületet a fővárosban. Ez sok európai és amerikai városban így volt (szintén a közelmúltig): Kölnben a Dóm, Bécsben a Stephansdom, Rómában a Szent Péter Bazilika, Washingtonban a Capitolium volt az etalon, aminek uralnia kellett a városképet - a várostervezők és jogalkotók szerint is.
A külföldi példák mutatják, hogy egy-egy épület meghatározó, szabályozási eszközökkel is védett városképi szerepe sokszor magától értetődő. Ami igazán különleges, hogy Budapesten két ilyen uralkodó épület van, amik ráadásul egy történelmi korban épültek és méterre pontosan azonos magasságúak
96 méter magasak a környező padlószinttől a csúcsig számolva.
Ez a 96 méter nem véletlen: mindkét épület, illetve kupola az 1896-os Millenium előtt tiszteleg így, vagyis a 896-os honfoglalás ezredik évfordulójának állít emléket.
Noha egyik épületet sem fejezték be a nevezetes alkalomra (az Országház 1904-ben, a Bazilika 1905-ben lett kész), a nagyszabású ünnepségsorozat idején már használatba vették azokat.
Már a kortársak is észrevették, hogy a két épület meghatározó mivolta nem csak emiatt jelképes, hiszen a világi és az egyházi hatalom egyenrangúságát is kifejezi. A kupolákat építészetünk két óriása, Ybl Miklós és Steindl Imre tervezte, amik így egy egész történelmi korszakot, hazánk egyik aranykorát is szimbolizálják. A két kupola ráadásul építésmódját tekintve is különleges, hiszen mindkettő úgynevezett kettős kupola, vagyis a belső térből is látható kupolaszerkezetet egy külső, könnyed fémszerkezetű külső "hártya" védi - ezt láthatjuk szerte a városban járva. Ezt jól mutatják a népszerű meseíró (nem mellesleg építészmérnök) Bartos Erika kedves, egyúttal műszakilag korrekt rajzai is.
A kettős kupolák köztes terei már önmagukban felérnek egy látványossággal. A Bazilika "kupolái között" egyedülálló látványban lehet részünk, mintha egy sci-fi forgatásán járnánk, ahol épp rakétát készülnek kilőni.
A két kupola stílusát tekintve viszont teljesen eltérő: Ybl műve olasz ízű neoreneszánsz, míg Steindl alkotása neogótikus. Utóbbi voltaképpen egy paradoxon, hiszen a gótika nem alkalmazta a kupolákat (a firenzei dóm 1471-ben elkészült kupolája tulajdonképpen kora reneszánsz alkotás). A neogótikus stílusban alkotó építészeknek így tulajdonképpen egy komoly újítást kellett alkalmazniuk, egy másik építészeti formára alkalmazni a gótika elemeit. Ezt nagyon sikeresen oldotta meg Steindl tanítványa, Friedrich von Schmidt a bécsi Maria vom Siege, vagyis Győzedelmes Mária-templomon. A Parlamenthez való hasonlóság azonnal feltűnik, a templom Országházunk közvetlen, kevéssé ismert előképe.
Ha kupolákról van szó, mindenképpen meg kell említeni azok gyönyörű belső tereit. A már említett firenzei kupola óta ezen terek megformálása az építészek és művészek jutalomjátéka volt évszázadokon át. A Bazilika kupolája a liturgikus tér közepső mezeje felett emelkedik, Lotz Károly mozaikjai díszítik.
Steindl Imre kupolája az épület közepén található külön kupolacsarnokot koronázza (a csarnok kiképzése is hasonlít a bécsi templomra). A neogótikus boltozat közepén a zárókő helyén csillár lóg, csomópontjaiban pedig az uralkodóházak címerei láthatók.
Mikor egy városban meghatározták, hogy egy épületnek kell uralnia a látképet jól érezték, hogy nem csak építészeti-városépítészeti kérdésről van szó. Az adott épület szellemisége így vizuálisan is uralja a városképet, elég a bécsi utcákba lépten nyomon "bekukkantó" Steffl tornyára, vagy a képekről, filmekről jól ismert washingtoni sugárutakra gondolni. Budapesten is hasonlóan alakult a látkép, a Parlament és a Bazilika harmonikus kettőse határozza meg fővárosunk képét. Néha egyik, néha másik bukkan fel, bizonyos szögből pedig mindkettő látható.
