Nagy port kavart az elmúlt hónapokban az az Országgyűlés által júniusban elfogadott, a helyi önazonosság védelméről szóló törvényjavaslat, melynek értelmében az önkormányzatok meghatározhatják, hogy kik költözhessenek be a településükre. Soha nem látott sajtónyilvánosságnak örvendhetett ezáltal Újlengyel is, az első Pest megyei település, ami a törvény nyomán ilyen rendelkezést hozott. Petrányi Tamással, a falu polgármesterével beszélgettünk arról, milyen okból és milyen célból éltek a lehetőséggel.
A magyarországi vidéki települések általánosságban folyamatosan veszítenek a népességükből, Újlengyel viszont gyarapodott az elmúlt években. Miért lehet ez? Szerepet játszik ebben Budapest közelsége?
Igen, egyrészt van egy minimális agglomerációs hatás is, hiszen gyakorlatilag az agglomeráció szélén vagyunk. Ugyanakkor az is nyom a latba, hogy nem arról vagyunk híresek, hogy stadionunk, uszodánk van, vagy hogy minden adódó alkalommal bulikat tartunk, hanem pont ennek az ellenkezőjéről.
Beszéljünk konkrétan a rendeletről: ez inkább egy megelőző intézkedés vagy konkrét rossz tapasztalat miatt élnek a lehetőséggel?
Nagyon sok olyan esetet tudnék felsorolni, amikor valaki Újlengyelben vett egy ingatlant, és utána elégedetlenkedett.
Ezzel a rendelettel nem is csak a települést védjük, hanem azt a betelepülőt is, aki közénk jön:
meg akarjuk óvni attól, hogy egy számára nem megfelelő ingatlant vásároljon meg.
Eklatáns példa azé az úriemberé, aki a családjával 5-6 éve a kultúrházzal szemben vett ingatlant, és azóta mindent elkövet azért, hogy ott ne lehessen zenés-táncos rendezvényeket tartani. Mi nem örülnénk, ha a kultúrházunkban csak a nemzeti ünnepeket lehetne megünnepelni, hiszen azt az 50-es években a nagyszüleink azért húzták fel, hogy lehessen itt lakodalmakat, jótékonysági bálokat rendezni. Mi lett volna régen, amikora készítős lagzik alkalmával hétfőtől vasárnap reggelig folyamatosan hangzavar volt? Benne mindenesetre kialakult, hogy a település vezetése ellene van, pedig nekünk nem személyesen vele van bajunk, hanem a közösséget és a 70 éve fennálló szokást védjük.
De van tovább is. Régen a település központjánál működött az állattartás, innen három házzal arrébb volt például egy nagy szarvasmarha-állomány. A gazda megtette azt, hogy a településhatártól 300-400 méterre vásárolt egy telket, épített egy istállót, és kivitte oda az állatokat. Aztán jött valaki, megvásárolta a szomszédos ingatlant, és a létező összes hatóságnál feljelentette az állattartót, mert az állatok nem hagyták őt nyugodni. Még minket is megkeresett azzal, hogy tiltsuk be ott az állattartást, azt viszont már nem értette meg, hogy ezzel azt üzennénk, hogy senki se vigye ki az állattartást a település központjából, mert jön majd valaki, aki korábban még sosem járt Újlengyelben, és bezáratja az istállóját.
Ezek alapján látható, hogy a rendelkezés mindkét felet szolgálja: a jelentkezőnek is jó, mert közel kerül a településhez, tudhatja, milyen közegbe kell beilleszkednie, és a településnek is jó, mert a képviselő-testület nagyobb biztonságban tudhatja a települést. Láttuk, hogy más települések milyen feltételeket hoztak; nálunk szándékosan nincsenek ilyenek.
Mi nem akarunk senkit hátrányosan megkülönböztetni, nem akarjuk kvázi diszkriminatív ismérvek alapján valakinek a jelentkezését elutasítani.
Okosan fogalmaz a jogszabály: az egyéni jog csakis minimálisan, a közösség érdekében sérül, hogy a település megőrizhesse az önazonosságát, ha van – nekünk márpedig van. Mi ezt eddig is védtük, csak eggyel kevesebb eszközünk volt erre.
A településnek különben érdekében áll, hogy minél többeket csalogassanak ide – nyilván olyanokat, akik tudnak azonosulni a felvázolt értékrenddel?
Nekünk kizárólag egy célunk van: hogy ezt a települést megőrizzük olyannak, amilyen. Az, hogy minden intézményünket felújítottuk és immár minden út le van aszfaltozva, fontos, de még ennél is fontosabb a közösség értékeinek megőrzése, mert ezzel lehet magát a közösséget is megőrizni. Ha most megcélozzuk azt, hogy tíz év alatt megduplázzuk Újlengyel népességét, akkor el is feledkezhetünk az önazonosságunkról. Én azt látom más településeken, akár a környéken is, hogy ahol jelentős létszámnövekedés volt, ott ezzel együtt megváltozik a közösség is, és a régi hagyományok, értékek gyakran nem tudtak fennmaradni.
A beköltözés egyik feltétele egy személyes meghallgatás megejtése. Ki vesz részt ezen a személyes meghallgatáson?
Én, illetve a teljes képviselő-testület, összesen 7 fő. Azt a jogszabály sem engedi, hogy az önazonossággal kapcsolatban egy személyben csak a polgármester döntsön, de nálunk ez szóba sem került. A falunkban nagyjából 1800-an élnek, az értékrend tekintetében egy nagyjából homogén közösségről beszélünk, így könnyű őket képviselni. És nemcsak azokról van szó, akiknek a szülei, nagyszülei is már Újlengyelben éltek, hanem azokról is, akik az elmúlt öt évben költöztek ide – egy-ketten persze akadnak, akik célt tévesztettek.
Erre a két példára visszatérve: ezen a meghallgatáson kiderülhet egyáltalán, hogy valakinek az elképzelései nem egyeznek a település mindennapjaival?
Mi annyit tudunk tenni, hogy elmondjuk a jelentkezőnek, hogy az ingatlan, amit vásárolni szeretne, hol van. El tudjuk neki árulni, hogy azzal szemben a kultúrház van, vagy van tőle egy kocsma 300 méterre, esetleg 15 juhot tartanak egy házzal arrébb. Minden ingatlant ismerünk a településen, így pontos képet tudunk arról adni, milyen mikrokörnyezetbe költözne az adott érdeklődő, így ha ezt később nehezményezni, nem lesz meg az erkölcsi alapja arra, hogy az önkormányzathoz forduljon az ügyben.
A személyes meghallgatás mellett feltétele még a beköltözésnek, egészen pontosan a lakcímlétesítésnek többek között a meghallgatást megelőző 2 éves időszakban 365 nap biztosított jogviszony és a kérelem benyújtásakor munkavégzésre irányuló jogviszony. Miért ezeket a feltételeket szabták meg?
Mert tulajdonképpen ezt tartjuk normalitásnak:
hogy egy felnőtt embernek van munkája, egy iskoláskorú gyermek pedig igazolni tudja, hogy iskolába jár.
Ha nem ez lenne a normalitás nemcsak Újlengyelben, hanem egész Magyarországon, akkor nagyon meglepődnék. Nem azt várjuk el a betelepülőtől, hogy sebész legyen. Ráadásul, ahogyan a rendeletben is fogalmaztunk, a képviselő-testület fenntartja a jogát, hogy méltányossági alapon az előírttól eltérő döntést hozzon. Bárkivel előfordulhat az, hogy éppen nincsen munkája, de ha hasonló értékrendet vall, mint mi, akkor nem fogunk akadályt gördíteni az idetelepülése elé.
Nagy visszhangja volt a rendeletnek?
Július 18-án, pénteken alkottuk meg a rendeletet, hétfőtől volt hatályos, mi pedig pont akkor mentünk el kirándulni. A Telex szerda este vette észre a dolgot, akkor kezdett terjedni a hír, én pedig másnap reggel már a Bács-Kiskun vármegyei Korona 100 FM-mel kezdtem élőben. Rá egy órára jött az RTL. Sokan pártpolitikailag közelíti meg az önazonosság kérdéskörét, ráadásul keresik is a szenzációt. Én mindenkinek ugyanazt mondom el, mint ami ebben az interjúban is, de az egyik helyen kétszer három másodpercet vágnak ki belőle, a másikon kétszer tizenötöt, és a végén mindenhol teljesen más a közölt részletek mondanivalója – más, mint amit egyébként mondani szándékoztam.
Azt is tudni kell, hogyha Magyarországon bármelyik országos sajtóorgánum kimegy az utcára és szóba elegyedik az emberekkel, fel tud tenni olyan kérdéseket, amik elviszik a beszélgetést a kívánt irányba. Ezt itt is megtették, és ebből a híradóban a rasszizmustól kezdve mindenféle tévképzetet sikerült kihozniuk. Nem értik, hogy nálunk nem erről, hanem az egyénről van szó. Tökéletesen mindegy, hogy ki milyen vallású, melyik nemzetiségnek a tagja, mi a neme – semmiféle ilyen diszkriminációval nem lehet vádolni a képviselő-testületet. Sikerült ráadásul egyfajta Budapest-ellenes hangulatot is közvetíteni a híradásokban, pedig amióta mi ketten beszélgetünk, én ki sem mondtam azt, hogy Budapest. Az itt lakók viszont pozitívan fogadták a rendelkezést, még alapvetően az a pár ember is, akik a többségtől különböző értékrendet vallanak.
Megtörtént már az első beszélgetés?
Igen, egy hölgy jött el, aki édesanyját és édesapját hozta el magával. Egyrészt tudta, milyen faluba akar jönni, másrészt el tudtam neki mondani, hogy pontosan hol vásárol ingatlant, és az mivel jár, így megbizonyosodhattunk arról, hogy nem fogja zavarni. Az első alkalom tehát nagyon pozitív volt.
Az hogy a település az intézkedés révén ilyen jelentős sajtónyilvánosságot élvez, hatással van Újlengyelre?
Amióta minden sajtóorgánum lehozta, hogy éltünk ezzel a lehetőséggel, folyamatosan jönnek a telefonok, az érdeklődők, hogy ez tényleg így van-e. Nem akarjuk, hogy ennek árfelhajtó hatása legyen, de az ingatlanárak hosszabb távon valószínűleg mégis minimálisan emelkedni fognak, hiszen túl sok önazonossággal rendelkező település nincs az országban. Újlengyel mindenesetre 100 éve vár egy ilyen jogszabályra. Vannak az egyéni jogok, van a szabad tartózkodáshoz való jog, de most már az alkotmányban is benne van, hogy
ezeknek a gyakorlása nem járhat egy helyi közösség önazonosságának csorbításával,
mi pedig ezt érvényesítjük, de csakis a szükséges és arányos mértékben. A képviselő-testülettel újra és újra felül fogjuk vizsgálni a rendeletet, és ha úgy van, alakítunk rajta, hogy a jogszabály azt a célt szolgálhassa, amit itt, Újlengyelben már évtizedekkel ezelőtt kitűztünk magunk elé.
