Húsz év várakozás után új korszak kezdődött Egyiptom számára: megnyílt a Gízai-fennsík szélén a Nagy Egyiptomi Múzeum, a világ legnagyobb, ókori civilizációnak szentelt múzeuma. A piramisokkal egy tengelyre komponált épület egyszerre idézi fel a fáraók örökségét és a jövőbe tekintő nemzeti büszkeséget – miközben végleg lezár egy fejezetet, amelyben a múlt kincsei méltatlan körülmények között porosodtak.
Több mint húsz év várakozás után, 2025. november 1-jén végre megnyitotta kapuit a Grand Egyptian Museum, vagyis a Nagy Egyiptomi Múzeum.
A szellemesen csak GEM, vagyis „drágakő” néven emlegetett új épület Egyiptom nemzeti önképének és kulturális örökségének egyik legfontosabb szimbóluma lett
– méreteiben, látványában és jelentőségében is az ókori világ méltó folytatása.
A régi múzeum árnyékában
Aki valaha járt a kairói Tahrír téren álló Egyiptomi Múzeumban, tudja, milyen lenyűgöző, de egyben szívszorító hely volt.
A 1901-ben megnyílt, klasszicizáló épületben több mint 120 ezer műtárgy zsúfolódott össze, köztük Tutankhamon aranymaszkja, Rahotep és Noferet szobra, vagy a híres Írnok.
A gyűjtemény azonban messze kinőtte a helyét: a vitrinek párásak és porosak voltak, a raktárakban és a mosdókban helyenként megállt a víz, a klíma és a biztonsági körülmények sem feleltek meg a nemzetközi előírásoknak.
A világ egyik leggazdagabb régészeti kollekciója így méltatlan körülmények között várt egy új korszakra – és ezzel Egyiptom is régóta adós volt önmagának.
A sivatag peremén
Az új múzeum helyszínéül nem véletlenül választották a Gízai-fennsíkot: a Nagy Egyiptomi Múzeum a piramisok közelében áll, mintha az ókori és a modern Egyiptom kézfogását testesítené meg. Az 1 milliárd dolláros beruházás terveit az ír Heneghan Peng Architects irodája készítette, akik 2003-ban nyerték el a nemzetközi tervpályázatot.
Ez volt egyébként a világ egyik legnagyobb tervpályázata, 82 országból összesen 1557 pályamű érkezett. Ebből a hatalmas mezőnyből emelkedett ki az ír-kínai házaspár, Róisín Heneghan és Shi-Fu Peng.
Az épület formavilága és térszerkezete a piramisok geometriájára és tengelyeire reflektál. A főhomlokzat áttetsző kőburkolata és háromszögmotívumai a napfény játékától változnak, a belső terek pedig finoman engedik be a természetes fényt – épp annyira, hogy a tárgyakat ne károsítsa, mégis érzékelhető legyen a sivatag fénye.
A látogatók egy monumentális „Nagy Lépcsőn” haladnak felfelé, amely kronologikus rendben vezeti végig őket Egyiptom történetén.
A terek egyszerre idézik a templomok monumentalitását és a 21. századi múzeumok letisztultságát – a homokszínű beton, az üveg és a fényáteresztő alabástrom együttese időtlen eleganciát sugároz.
A világ legnagyobb egyiptológiai gyűjteménye
A 470 000 négyzetméteren elterülő Nagy Egyiptomi Múzeum több mint százezer tárgyat mutat be, köztük olyanokat is, amelyeket korábban soha nem láthatott a nagyközönség.
A legnagyobb szenzáció kétségkívül Tutankhamon teljes sírlelete: több mint 5000 tárgy, amelyek most először szerepelnek együtt.
A főcsarnokban egyetlen tárgy uralja a teret: II. Ramszesz hatalmas, 80 tonnás szobra, amelyet a látogatók már a bejáratnál megpillanthatnak. (Ez a szobor az előző épületben is előkelő helyet foglalt el, a központi csarnokban, de az elhelyezésében nem volt különösebb koncepció, csak itt fért el.)
A kiállítás tizenkét galériába rendezve meséli el az ókori Egyiptom történetét, a vallási hiedelmektől a hétköznapi életig, a fáraók hatalmától a kézművesek mindennapjaiig.
A múzeum nemcsak látványos, hanem tudományos központ is: restaurátorműhelyei, kutatólaborjai és digitális archívumai a legmodernebb technológiával segítik az egyiptológiai munkát.
A visszavárt kincsek
Az ünnepélyes, tűzijátékkal, drón show-val és koncerttel kísért megnyitó még az olimpiai nyitóünnepségeket is felülmúlta.
Az eseményen Abdel Fattah el-Sisi elnök mellett olyan előkelőségek vettek részt, mint Fülöp belga király, VI. Fülöp spanyol király és Letícia királyné, Ránija jordán királyné, Kyriakos Mitsotakis görög miniszterelnök, Frank-Walter Steinmeier német államfő, valamint Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
A nagyszabású megnyitó azonban nem egyszerűen egy várva várt múzeumot ünnepelt: Egyiptom az egész világnak üzent, hogy már nemcsak lélekben, hanem technikailag is készen áll elrabolt műkincseinek hazaérkezésére.
Dr. Zahi Hawass, a világhírű régész online petíciót indított, hogy a külföldre került műkincsek – köztük Nofertiti királyné berlini Neues Museumban őrzött mellszobra, a londoni British Museum tulajdonában lévő Rosette-i kő, valamint a párizsi Louvre-ban található Denderai Zodiákus – visszatérhessenek hazájukba.
Ezeket ugyanis mint jogtalanul vitték ki az országból. A múzeumok a visszaszolgáltatás elkerülése érdekében a rossz egyiptomi körülményekre szoktak hivatkozni, az új, korszerű múzeummal azonban megszűntek a rossz körülmények, valamint a várható látogatószám is nagyon magas, 4 millió fő évente, így már arra sem érdemes hivatkozni, hogy a nagy európai múzeumokban többen láthatják a tárgyakat.
Zahi Hawass törekvése emlékeztet a görögök küzdelmére, akik az Akropolisz Múzeum 2009-es megnyitása óta a Parthenón-fríz és az Erekhtheion hiányzó kariatidája visszaszolgáltatásáért lobbiznak
– a British Museum az ő esetükben is a rossz körülményekre és a kevés látogatóra hivatkozott korábban, ám ez az érvelés egyre kevésbé tartható, reméljük, a kincsek hamarosan hazatérhetnek.
Márványba zárt mítoszok – 5 tény, amit nem tudtál az Akropoliszról
Az Akropolisz nem csupán romok halmaza, hanem a nyugati kultúra márványba zárt önarcképe.
A méltó folytatás
A Nagy Egyiptomi Múzeum nem csupán új épület, hanem szimbolikus gesztus: Egyiptom végre méltó otthont teremtett örökségének.
Az ország ezzel nemcsak a turizmusban, hanem a kulturális önreprezentációban is új korszakot nyitott.
A Tahrír téri múzeum múltja, a benne szenvedő kincsek és a sivatag peremén született új épület együtt azt üzenik: Egyiptom múltja nem poros vitrinekben, hanem élő történelemként akar tovább élni, ott, ahol minden kezdődött, a piramisok árnyékában.
Nyitókép: MTI/Mohamed Hosszam
