Lisszabon szeptember 3-án este elveszítette egyik leghíresebb építményét és tizenhét életet.
Szeptember 3-án, helyi idő szerint 18:05-kor borzalmas baleset történt Lisszabon ikonikus Glória-siklóján (Elevador da Glória). A sikló egyik kocsija, amely több mint egy évszázada szállítja utasait a nyüzsgő belvárosból a Bairro Alto meredek dombjára, kisiklott, majd nagy erővel egy épületnek csapódott.
Az áldozatok száma elérte a 17 főt és további 21 ember pedig súlyos sérüléseket szenvedett.
Margarida Martins, a város mentőszolgálatának vezetője tájékoztatójában elmondta, hogy a sérültek között négy portugál, két német, két spanyol, egy koreai, egy zöld-foki-szigeteki, egy kanadai, egy olasz, egy francia, egy svájci és egy marokkói volt.
A hatóságok szerint a katasztrófát valószínűleg egy korábban meglazult, aztán elszakadt kábel okozta, amelynek következtében a sikló teljesen elveszítette a fékrendszer feletti uralmát. A vizsgálatok folytatódnak, Portugália pedig gyásznapot hirdetett, és a többi lisszaboni siklót is leállították a biztonsági ellenőrzések idejére.
Egy valódi ikon
A Glória vonal siklója nem egyszerű közlekedési eszköz, hanem a város egyik szimbóluma. Minden lisszaboni lakos ismeri a nyikorgó, sárgára festett kocsikat, amelyek reggeltől estig ingáznak a 275 méteres, szinte függőlegesnek tűnő pályán.
A turisták számára a sikló maga a belépő a bohém Bairro Altóba, ahol kávézók, bárok és szűk macskaköves utcák, illetve élénk éjszakai élet várta őket. A helyiek számára viszont a sikló a mindennapok része volt: egy praktikus, szerethető „jármű”, amely összekötötte Lisszabon belvárosát a Felső Negyeddel.
Amikor 1885-ben megnyílt, Lisszabon egyik modern csodájának számított.
Raoul Mesnier du Ponsard, portói mérnök tervei nyomán épült, akinek nevéhez a város több ismert közlekedési eszköze is köthető. A sikló kezdetben még úgynevezett víz-ellensúlyos rendszerrel, aztán gőzerővel működött, éjszaka pedig gyertyák világították meg a pályákat.
Az első utasok arról számoltak be, hogy a sikló kocsijaiban éjszaka gyertyafénnyel utazni olyan volt, mintha a modernitás és a romantika találkozott volna a város meredek lejtőin. A következő nagy váltás 1915-ben történt, amikor villamosüzeművé alakították a siklót.
Manapság a vonalon körülbelül 3 millió embert szállítottak évente.
A Glória-sikló a Carris városi tömegközlekedési vállalat által üzemeltetett siklóvasútvonal egyike, amelyet turisták és lakosok egyaránt használtak. A sikló két kocsijában 40-40 ember fért el. A kocsik a vontatókábel két végéhez rögzítve egy-egy elektromos motor segítségével haladtak, lényegében „siklottak” a kábelen.
Mi vezethetett a tragédiához?
A mostani baleset azért is sokkoló, mert a sikló évszázadok óta üzembiztosan működött, legfeljebb kisebb technikai fennakadásokkal. A mérnöki elv, amelyre épült, egyszerű, de nagyszerű volt: két kocsi mozgott egymással ellentétes irányban, egy kábellel összekötve, így egyik mindig ellensúlyt adott a másiknak. Ha a kábel feszessége megszűnt vagy elszakadt, a fékrendszernek kellett volna megfognia a szerelvényt. Csakhogy most úgy tűnik, ez nem történt meg.
A karbantartás az utóbbi években kiszervezett formában zajlott, és szakszervezeti beszámolók szerint időről időre jelezték is a kábel feszültségével kapcsolatos problémákat. Ennek ellenére a Carris úgy nyilatkozott, hogy „minden karbantartási protokollt végrehajtottak”, beleértve a havi és heti karbantartási programokat és a napi ellenőrzéseket is. Egy több mint 140 éves szerkezet esetében persze mindig ott a legelemibb kérdés: mennyire lehet a múlt mérnöki megoldásait a 21. századi, megnövekedett terheléshez igazítani?
A város emlékezete
A Glória vonal az évek során nemcsak forgalmas közlekedési útvonal , hanem bizonyos szempontból kulturális csomópont is lett. Egyértelműen a város egyik kiemelt turisztikai látványosságai közé tartozik és ezen kívül a helyiek különböző eseményeket is szerveztek már a dombon a múltban. A pályát időnként lezárták, hogy helyet adjanak az úgynevezett „Subida à Glória” hegyi futamnak, ahol kerékpárosok tekertek végig a meredek úton, a sikló helyén.
A terület különlegességének számít még, hogy a falfelületeken, amelyek mellett elhalad a sikló, színes street art alkotások virítanak, amik szintén vonzó attrakciójává váltak a negyednek.
Sokan nosztalgiával emlékeznek arra, milyen érzés volt először belépni a nyikorgó kocsiba. A padló enyhén lejtett, az ablakokon keresztül pedig egyre szélesebb panoráma tárult a városra. A felső megállóhoz érve hirtelen teljes lett a kép: a Tejo folyó, a vörös tetők és a felfelé kapaszkodó utcák mind ott feküdtek az utasok előtt.
A baleset megrendítette Lisszabont és mindenki a válaszokat keresi, ami egyelőre nem ismert, ám annyi biztos, hogy az Elevador da Glória a jövő kérdőjelei és a tragédia ellenére is a város történetének kitörölhetetlen része marad.
