Tovább építenék a Harsány-hegyi csata emlékhelyét.
2026-ban emlékezik meg a nemzet az 1526-os mohácsi csata 500. évfordulójáról. Kevesebben tudják, de volt egy magyar szempontból győztes mohácsi csata is, igaz, jóval később: 1687-ben győzték le, már a kiűzésük során a török hadakat a keresztény seregek.
Ez volt a Harsány-hegyi csata, amelynek emlékhelyét most tovább építenék egy pályázat keretében.
A kiírás szerint a mohácsi csata 500 éves évfordulójáról történő méltó megemlékezéshez, valamint az ahhoz kapcsolódó fejlesztések előkészítéséhez szükséges intézkedésekről szóló kormányhatározat rendelkezik arról is, hogy a „Mohács 500” Program fejlesztései körébe tartozik Villány-Nagyharsány térségében a II. mohácsi csata, az 1687. évi győztes Harsány-hegyi csata emlékhelyének továbbépítése.
A pályázat kiírója a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, a fejlesztés megvalósítója Nagyharsány község önkormányzata.
A kiírt pályázat célja Villány-Nagyharsány térségében az 1687. évi csata emlékhelyének vonatkozásában olyan pályamű kiválasztása, amely lehetővé teszi, hogy a nemzet megfelelő módon emlékezzen meg e történelmi eseményről; a közép-európai népek összefogása, a hősies helytállás eszmeiségének, a kiürült Dél-Magyarország területére a keresztény népesség betelepedésének máig ható jelentőségének és fontosságának megfelelő, magas művészi színvonalat képviselő építészeti-tájépítészeti mű tervének és alkotójának kiválasztása.
A pályázat nyílt, névaláírásos alkotói pályázat, melyen a Magyar Építész Kamara építész tagjai vehetnek részt. A Kiíró ugyanakkor biztatja az építészeket, hogy a lehető legszélesebb körben keressenek együttműködő partnereket a társművészetek területein.
A pályaművek benyújtásának határideje: 2025. február 28. 12:00 óra
A pályázati kiírások, és mellékleteik az alábbi linken érhetőek el.
A második mohácsi csata
A nagyharsányi csata vagy Harsány-hegyi csata (más nevein második mohácsi csata, villányi csata) 1687. augusztus 12-én Villány határában, a Szársomlyó (Harsányi-hegy) lejtőin ment végbe Károly lotaringiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos badeni őrgróf és Savoyai Jenő herceg egyesült 50 ezer fős osztrák–magyar–bajor–horvát hadserege és Szari Szulejmán pasa oszmán nagyvezír serege között.
Az ötvenezres keresztény és a hatvanezres török sereg összecsapása az utóbbi teljes vereségével végződött. A keresztény haderő tapasztalt, kiképzett csapatokat vetett be, a törökök zöme azonban frissen összeszedett irreguláris erő volt. A többi hadtest is csak kisebb részben állt janicsárokból vagy szpáhikból, a többi, bár rendelkezett harci tapasztalatokkal, de a nyugati katonákhoz nem volt hasonlítható. Nyolcezer török elesett, sokan menekülés közben a Karasicába és a Drávába fulladtak, körülbelül hétezer törököt pedig a mozgékony magyar csapatok fogtak el.
A győztesek nagy zsákmányt szereztek. A diadal teljes kiaknázását (Nándorfehérvár visszaszerzését) csak a keresztény vezérek közti viszálykodás akadályozta meg.
