Mesteriskolája a hagyományos értelemben véve ugyan nem volt, mégis igazi mester volt. Lechner munkájával számos építészt inspirált, ezáltal olyan tanítványokat, követőket köthetünk a nevéhez, mint Lajta Béla vagy akár Medgyaszay István.
Lechner nem csupán átformálta a magyar építészetet, hanem iskolateremtő is volt. Az elképzelt mesteriskolája sosem valósult meg, de irodájában dolgozva közvetlenül, valamint közvetett módon számos tanítvány, követő bújt ki "Lechner köpönyegéből". Tehetségükhöz egyik esetben sem férhet kétség, életútjuk azonban eltérő: volt, aki élete végéig ragaszkodott a lechneri formanyelvhez, más idővel alapvetően eltávolodott a magyaros szecessziótól, új inspirációkat keresve.
Lajta Béla
Lajta Béla már a Műegyetemen kitűnt tehetségével, évfolyamelsőként Hauszmann-ösztöndíjat nyert, majd a szinte kötelező európai tanulmányút után a névadó mester irodájában helyezkedett el. Ennek ellenére teljesen Lechner építészeti hatása alá került,
első munkáit szinte alig lehet megkülönböztetni a mesterétől
- nem csak a formaképzést, hanem a színvonalat tekintve sem! Az 1902-ben elkészült tűzoltólaktanya Zentán mintha csak Lechner rajzasztaláról került volna a délvidéki városba.
Az ekkor már önálló irodát alapító Lajta több munkájába bevonta Lechnert: a Miskolc melletti Szirma kastélyát (1944-ben elpusztult) és a Kozma utcai temetőben álló Schmidl-sírboltot tervezték közösen. Utóbbi kiemelkedően fontos Lajta életművében, ez volt az általa tervezett mintegy harminc sírépítmény közül az első, ami utat nyitott a későbbi hasonló megbízásoknak.
Lajta az elkövetkezendő években hirtelen eltávolodott Lechner formanyelvétől, pontosabban rátalált saját stílusára: a zuglói Malonyai-ház még követi a magyaros szecesszió formavilágát, azonban már határozottan egyéni, az 1908-ban tervezett Parisiana Mulató (a mai Új Színház), vagy az 1913-ban átadott Pesti Izaelita Hitközség Gimnáziuma (ma Radnóti Gimnázium) azonban már a korai art deco egyik legjelentősebb magyar, sőt európai példái.
Komor Marcell, Jakab Dezső
A Komor-Jakab építészpáros kétségtelenül Lechner leghűségesebb követői közé tartozik.
Mindketten Lechner irodájában dolgoztak,
bár Komor hosszabb ideig, az Iparművészeti Múzeum és a Földtani Intézet tervezésében részt vállalva. Sok részlet esetén nehéz is szétválasztani, hogy Lechnerhez, vagy tehetséges munkatársához köthető-e (ez máig sok építésziroda esetében így van). Önállósodva, illetve társulva 1897-ben nyitottak irodát, ami rendkívül sikeresen működött 1923-ig. Ekkor Jakab Dezső vejével társult, Komor pedig önálló irodát nyitott, ekkor már fokozatosan eltávolodtak a lechneri formavilágtól, illetve a szecessziótól. Jakab Dezső 1932-ben halt meg viszonylag fiatalon, Komor Marcell 1944-ben a holokauszt áldozata lett.
Komor és Jakab legsikeresebb korszaka, és egyben a lechneri időszakuk tehát 1897 és nagyjából az első világháború közé tehető. Ekkor szinte folyamatosan nyerték az építészeti pályázatokat és jutottak elsőrangú megbízásokhoz. Így épült fel a szabadkai városháza, egy Szegedre szánt pályázati terv alapján szintén Szabadkán a zsinagóga, valamint Marosvásárhely nagyszabású, de félbemaradt új városközpontja a Kultúrpalotával és a Városházával (a tervezett Vármegyeháza és a színház a háború kitörése miatt nem épült meg). Mindezek mellett számos a városképet nagyban meghatározó villát, bérházat terveztek Nagyváradon, Temesváron és a Szabadka melletti Palicson is.
Medgyaszay István
A magyar vasbetonépítészt úttörője, Medgyaszay István is Lechner-követőnek tekinthető, noha sosem dolgoztak közösen. Medgyaszay édesapja volt az első magyar cementgyár alapítója, maga is építőmester, így nem csoda, hogy szinte belenőtt a szakmába
- és a vasbetonba, kis képzavarral.
Az Állami Ipariskola építészeti szakosztályán tanult, közben a nyári szünetekben kőművesmunkát vállalt, így a kivitelezésben is nagy jártasságot szerzett. Ezt követően Bécsben és a Monarchia egyik különlegesen élénk városában, Csernovicban dolgozott. Ekkor gyökeres fordulat állt be az életében, egy tervével elnyerte az uralkodó ösztöndíját, majd felvették a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti mesteriskolájára, amelyet akkor Otto Wagner vezetett.
Ezzel egy időben a bécsi Műszaki Főiskola magasépítési szakára is beiratkozott, majd 1902-ben átiratkozott a budapesti Műegyetem építész szakának harmadik évfolyamára. Ebből látható, hogy Medgyaszay a legjobban képzett és legtapasztaltabb építészek közé tartozott - minden adott volt egy nagyszabású életműhöz.
Az életmű igencsak egyedi, azonnal beazonosítható épületekből áll: a tömegek viszonylag tagoltak, az egyszerű, vakolt homlokzatokat sajátos nyílások tagolják, ezekre felfűzve koncentrálódnak a gyakori társművészeti alkotások, leginkább népies sgrafitto-k, és az sajátos formálású vasbeton korlátok, mellvédek.
Medgyaszay épületein a lechneri hatás mellett számos egyéb irányzat is kimutatható: a Rárosmúlyadon épült templomon mestere, Otto Wagner hatása érzékelhető, a Baár-Madas Gimnáziumon a két háború közötti indiai gyűjtőutak hatása, míg a mátraházi Pagodán a japán előképek érhetők tetten. Mindezt áthatja az építész nagyon erőteljes egyéni stílusa, anyaghasználata.
Medgyaszay és Lechner sosem voltak közvetlen munkakapcsolatban, de sokan őt tekintik Lechner munkásságának, elveinek folytatójának. Nem véletlen, hogy egyik alapítója volt az 1928-ban létrejött Lechner Ödön Társaságnak.
Bálint Zoltán, Jámbor Lajos
Bálint és Jámbor Lechner hű követőinek tekinthetők - első ránézésre, épületeik azonban számos egyedi megoldást, formát tartalmaznak. Jámbor Lajos a Műegyetem elvégzése után Hauszmann Alajos irodájában helyezkedett el, azonban hamarosan már Lechner mellett dolgozik. 1897-ben társult Bálint Zoltánnal, aki szintén nagy tisztelője volt a mesternek.
Sikeresen működő irodájuk elsősorban bérházakat és szállodákat tervezett, Lechnert követve, fokozatosan határozottan egyéni stílust kialakítva.
A Szatmárnémeti főterét meghatározó épületük, ennek a folyamatnak szép példája. Lechner művének is gondolhatnánk a napokban átadott csodálatos, a Földtani Intézethez hasonlító kéktetős palotát.
A tíz évvel később elkészült debreceni Vármegyeháza, a közös életmű legfontosabb középülete már határozottan egyéni: a közös ornamentikával összefogott hosszúkás ablakok, a körülöttük húzódó szabad falfelületek, már sajátos formálású tetőzet mutatja, hogy Bálint Zoltán és Jámbor Lajos megtalálták saját hangjukat.
Márkus Géza
A fiatalon, 41 évesen elhunyt építész elsősorban dekoratőrként, díszlettervezőként dolgozott, jelentős munkásságot hátrahagyva. Több itt bemutatott építészhez hasonlóan Hauszmann Alajos irodájában kezdte pályáját, majd önálló irodát nyitott. A díszlettervezés mellett színházépítészetre kezdett specializálódni, sajnos ezen munkái már nem lelhetők fel: a Király Színházat elbontották, a kolozsvári nyári színházat, és a Népoperát (ma Erkel Színház) teljesen átépítették.
Fennmaradt viszont legfontosabb műve a kecskeméti Cifrapalota.
A városi bérháznak és kaszinónak (vagyis társaskörnek, nem játékteremnek) épült ház az ekkor megnyitott Rákóczi út főtéri torkolatán áll, vagyis városképileg kiemelkedő helyen (ennek az útnak a lezárásaként tervezte Lechner a sorozatunkban már bemutatott víztornyot). Az épület maga olyan, mint egy óriási díszlet, jól mutatja Márkus vonzódását a színházhoz, a dekorációhoz. A síkban tartott falat óriási, népi ihletésű Zsolnay kerámia lapokból összeállított mintázat tagolja, amit a Lechnerhez méltóan megformált tető zár le.
A dekoratív homlokzat "függönye" mögött, hasonlóan pazarul formált az épület két szintet átfogó nagyterme, az óriási, Lechner hatását mutató ablakok mögött díszletszerű, pávás ornamentika látható a boltozaton.