A napokban elhunyt Wachsler Tamásra legfontosabb alkotásával, az elmúlt bő évtizedben lenyűgözően átalakult Kossuth térrel és környékével emlékezünk.
Wachsler Tamás 2011-ben lett a Steindl Imre Program vezérigazgatója. Ekkor – erre már alig emlékszünk, hiszen a jót könnyű megszokni –a nagyrészt még befeketedett falú Parlament körül töredezett burkolatú parkoló, tervszerűtlenül ültetett, elburjánzott növények kókadoztak, a teret pedig megcsonkított kupolájú, vagy éppen emeletráépítésekkel elcsúfított épületek övezték.
A Kossuth térre még 2007-ben írtak ki szabadtérépítészeti tervpályázatot, amit az S73 Tájépítész Iroda, illetve vezetője, a közelmúltban sajnos elhunyt Balogh Péter István nyert meg. A tervezés elhúzódott – utólag mondhatni, hogy szerencsére, hiszen 2010-ben az új kormány egy sokkal komplexebb és ráadásul folyamatosan fejlődő programról döntött.
Kimondott cél volt a tér második világháború előtti jellegének visszaállítása, de a megvalósítás hangsúlyosan mai és nagyon magas színvonalú.
A projekt folyamatosan fejlődött, a térfelújítás kiegészült az országgyűlési képviselők számára kialakított mélygarázzsal és egy látogatóközponttal, aminek megtervezésére a KÖZTI, illetve Tima Zoltán kapott megbízást.
A hatalmas építkezés 2012-ben indult. A munkákat rendkívül érdekes közjáték zavarta meg. Azév nyarán rekordot döntő árvíz volt a Dunán, viszont a vízparthoz közeli mélygarázs munkagödrét már kiemelték. A megemelkedett hatalmas víztömeg komoly veszélyt jelentett, így tervezett módon elárasztották vízzel a gödröt, hogy kiegyenlítsék a hatalmas nyomást.
A tér átépítését a fakivágások miatt övezte (meglehetősen politikai színezetű) vita. Noha ezen cikk írója tájépítész és favizsgáló mérnök, vagyis igazán barátja a fáknak, de máig emlékszik a „hogy tudtunk eddig így élni?!” érzésre, mikor az építés előrehaladása után kiért a Kossuth térre, ahol teljes pompájában feltárult az Országház látványa.
A kivágott fákat előnevelt példányokkal pótolták, amik az egységes koncepcióba illeszkedtek,
felnőve sem takarják majd az épületet.
A megújított teret 2014. március 15-én adták át, de ez még csak az első, bár igen látványos ütem volt. A városlakók, turisták pillanat alatt birtokba vették a gyalogosövezetté alakult területet. A tér felújításával párhuzamosan a Parlamenttel is haladtak, szintén ebben az évben készült el az épület új díszvilágítási rendszere, a téma egyik legnagyobb hazai szakértője, Deme László tervezésében.
A tér felújítása mellett rendkívül fontos eredmény volt az új látogatóközpont megnyitása. Addig a turisták a téren, a parkoló autók között, az ütött-kopott járdán várakoztak bebocsátásra, hőségben, esőben, mosdók nélkül. Ezt oldotta meg az új létesítmény, ahol egy hatalmas és színvonalas termékeket árusító boltot is kialakítottak. A tágas létesítményt a föld alá helyezték, ahova széles szabadtéri lépcsősoron, illetve egy teresedésen át lehet bejutni, így a Parlament látványát semmi sem zavarja.
A bejárat az épület, illetve az egyik udvar alá vezet, ami felülvilágítókon keresztül kap természetes megvilágítást. Itt alakították ki az épület történetét bemutató látványos kiállítást.
A Parlament szerkezetét, alaprajzi rendszerét egy részletes makett mutatja be, amiből egy szeletet kivágtak a szemléltetés kedvéért. A makett kedves érdekessége, hogy a látogatóközpont és az ott elhelyezkedő makett makettje is látható.
A tér, valamint a látogatóközpont és mélygarázs mellett megkezdték a környező épületek helyreállítását, részleges rekonstrukcióját is.
Ezek közül talán leglátványosabb volt a déli térfalat alkotó Wellisch-ház eredeti formájának visszaállítása.
A munkák előtt a hatalmas szecessziós ház, amit a századforduló egyik legjelentősebb építési vállalkozója tervezett saját részére, meglehetősen jellegtelen állapotban volt. Annál nagyobb volt a kontraszt a helyreállítás után, lebontották a ráépített emeletet és visszaállították a németes hatást tükröző oromzatot, valamint a sarokkupolákat.
A háború előtti állapot visszaállításának fontos eleme volt az eredeti szobrászati program rekonstrukciója. Így újraöntötték, illetve újrafaragták Andrássy Gyula, Tisza István szobrát, a Horvay János-féle "szomorú" Kossuth-szoborcsoportot, valamint a Vértanúk terén álló Nemzeti Vértanúk-emlékművét. Ezeket a helyreállítás elő üteme után folyamatosan avatták a rákövetkező években.
A fákhoz hasonló politikai hátszéllel megtámogatott vita övezte József Attila szobrának áthelyezését.
A vitát maga az eredmény zárta le, Marton László alkotása a korábbinál sokkal jobb helyre került.
Korábban a költő nem a Dunát, hanem egy bokrot „nézett”, ráadásul a szobrászati kompozíció részét képező lépcsők önmagukban álltak. Új helyén viszont valóban a folyópartra került, a Feszl Frigyes tervezte neogótikus korlátot igényesen megszakították és az így kialakuló szabadtéri lépcsőről szemlélheti József Attila a Dunát, illetve a dinnyehéjat.
A történeti szobrok mellett kortárs alkotásként készült el a Nemzeti Összetartozás Emlékműve, ami a trianoni diktátumra emlékeztet. A háborús emlékmű, amelyet többek között a híres washingtoni Vietnám-emlékmű ihletett, nem a háborús elesettek neveit, hanem a történelmi
Magyarország összes településnevét tartalmazza, véletlenszerű betűnagyságban.
A látogató egy szűk szurdokba lehaladva merülhet egyre mélyebbre fizikailag és lelkileg, ahogy a számtalan nevet olvassa. De az emlékmű azt is mutatja, hogy van visszaút, hiszen a rámpán felhaladva lehet elhagyni a területet, visszaemelkedve a felszínre, a fényre.
A Steindl Imre Program keretében egy igen különleges épület is visszanyerte eredeti formáját. A Parlament kiszolgálóépülete a Balassi utcában, a Tisza István-emlékmű mögött látható. Az udvarán gépházat rejtő, a főépület kiszolgáló műhelyeinek, irodáinak helyt adót házat szintén a program névadója tervezte, és részleteiben is nagyon hasonlít az Országházra. A szocialista évtizedekben a ház oromzatait lebontották és egy meglehetősen otromba új szinttel toldották meg. Ezt bontották vissza és állították helyre az eredeti tetőformát – követendő példaként megannyi budapesti épület számára.
Különösen érdekesen alakult a déli térfal helyzete. Az egységes hatás érdekében Hültl Dezső a bérházegyüttest azonos homlokzattal tervezte meg (ez bevett szokás volt a 19. század közepétől, az Andrássy úton héttagú bérházegyüttes is épült). A történelem azonban közbeszólt, a térfal ebben a formában sosem készült el, a hiányzó telken 1972-ben adták át a Magyar Kereskedelmi Kamara székházát, közismertebb nevén az MTESZ-házat. A Pintér Béla által tervezett épület, bár bizonyos megoldásait tekintve magas színvonalú volt, nem illeszkedett a környezetbe, a közvélemény mindig idegenkedett tőle.
Végül, több sikertelen ötletpályázat és az épület állapota és természetesen a Hültl-féle koncepció miatt úgy döntöttek, hogy lebontják az székházat, helyén pedig befejezik a térfalat. Így felépült a Szabad György Irodaház, aminek csak homlokzata historizáló, belül egy modern irodaházat alakítottak ki, az Országgyűlés hivatalai számára.
A főépülettel való összeköttetést földalatti folyosóval oldották meg.
A munkák máig folytatódnak, most a tér keleti térfalát alkotó két épület, az Igazságügyi Palota (vagyis a Kúria) és a Földművelési Minisztérium épületén van a sor. Előbbi eredeti funkcióját is visszakapja, hiszen itt sokáig a Néprajzi Múzeum működött. Ezzel helyreáll a tér eredeti eszmei koncepciója, hiszen
egy téren lesz a törvényhozás, a bíráskodás és a minisztérium képviseletében a kormányzás épülete.
A Kúria felújításának egyik leglátványosabb eleme az oromzatot uraló Triga leemelése, majd annak restaurálása után visszahelyezése volt. A látványos mű nevét a háromlovas szekérről kapta, amit az Igazság istennője hajt.
A Steinl Imre Program még nem fejeződött be, javában zajlik a Kúria és a Földművelési Minisztérium felújítása, de tervben van a csatlakozó utcákon álló bérpaloták hiányzó tetődíszeinek pótlása is.
A veszteség hatalmas, Wachsler Tamás hatalmas űrt hagy maga után. De talán rá is érvényes Christopher Wren, a londoni Szent Pál-székesegyház tervezőjének példája. Mikor a nagy építészt eltemették templomban, sírjára a következő latin felirat került
„Vándor, az emlékművét keresed? Nézz körül!”