Mór Fejér vármegye egyik legnépesebb települése, a móri borvidék központja, a hazai sváb tradíciók egyik fellegvára. A helyi műemlékek nyomába eredtünk!
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozatot indított az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
Ezekben a napokban Fejér vármegyébe látogatunk el!
Mór újkori története a török kiűzése után, 1698-ban kezdődött, amikor az új földesúr, a német Hochburgok megkezdték a jellemzően a Dunán érkező svábok betelepítését, mivel a magyar népességet a török uralom megtizedelte.
A földesurak 1758. évben kérték Mária Teréziától Mór mezővárossá nyilvánítását. A királynő Bécsben 1758. március 16-án kiadott kiváltságlevele kimondja: „A jövőben Mór község ne csak a mezőváros névnek örvendjen, hanem évi négy vásárt is megtarthat”.
A 20. századig folyamatosan gyarapodott a város és népessége, miközben szervesült kapcsolata a környékkel és a lakosság is elkezdte fölvenni magyar identitását. Az előző század közepi nemzeti sorstragédiák azonban Mórt sem kerülhették el: a világháború után, 1945. december 29-én kezdetét vette a németek kitelepítése, amely több mint 1700 főt érintett.
A helyi svábság azonban a történelmi megpróbáltatások után is őrzi hagyományait – és értékes építészeti örökségét is.
A bortermelés már évszázadokkal korábban megindult a Vértes és a Bakony közötti Móri-árok környékén: ma jellemzően a magas savtartalmú fehérborok jellemzőek itt, köszönhetően a 19. századi filoxérajárvány utáni újratelepítésnek. Egy vidám mondás szerint
„a móri bor meszes, aki issza eszes”,
ezzel nehéz is vitatkozni. A település lakóinak életében évszázadok óta nagy szerep jutott a borászatnak, minden októberben szüreti mulatságot tartanak a hagyományaikat őrizve.
A szőlészet-borászat számos műemlék épületet hagyott örökül Móron.
Ez a monumentális, szerénynek éppenséggel nem nevezhető klasszicista stílusú borpince a 19.században épült, 1840 körül a szőlőhegy oldalában, a szőlőtermesztés fénykorában, még jóval a filoxéra járvány kitörése előtt. A 17-18. századi sváb betelepülőknek köszönhetően épültek errefelé a kis présházak, jellegzetesen középen nagy ajtóval, mellette kétoldalt szimmetrikusan egy-egy ablakkal.
A présházak mellett érdemes megnézni Mór népi jellegű lakóházait is, amelyek konzerválták a múlt egy darabkáját. Elég ehhez végigsétálni a fésűs beépítésű Arany János utcán, ahol
szebbnél szebb régi épületek váltják egymást, némelyik tökéletesen megőrzött, felújított formában.
A központi helyen álló, Wekerle-utcára néző nagyobb, alápincézett lakóépület, ami Malom Áruházként ismert, 1732-ből maradt ránk, felújított formában ma is lenyűgöző látványt nyújt közvetlenül a templom szomszédságában.
A templom mögött áll egy másik, felújításra váró, jelentőségteljesebb lakóépület a 18. századból, amely Mór gazdagabb státuszára utal abból az időszakból, amikor Mária Teréziának köszönhetően a település mezővárosi rangot kapott.
A Szent István téren álló Lamberg-kastély pedig 1762-66 között épült Fellner Jakab tervei szerint.
Cour d'honour elrendezesű, díszudvarral ellátott épületként egykor a Lamberg család tulajdonában állt.
Tárlatvezetéssel a kastély jelenleg is látogatható.
A kastélytól nem messze a tér túlsó oldalán található a Luzsénszky-Trauttenberg kastély gyönyörűen felújított épülete. 1790 körül épült és a köznyelvben „Láncos-kastélynak” is nevezik a főhomlokzat előtt húzódó lánckerítés miatt.
Egyik legszebb ékessége
a vörös márványból készült erkélye. Ma Mór város önkormányzata és polgármesteri hivatala működik az egykori nemesi lak falai között.
Ha még több műemlék szeretnél látni Móron, látogass el az E-örökség oldalára!
Fotók: E-Örökség; nyitókép forrása: Mór önkormányzata
