Elképesztő gazdagsága rögtön elakasztja a betérő szavát. A szinte befogadhatatlan ragyogás és részletgazdagság párját ritkító. A 2021-ben rekonstruált Szent István-terem új terveit elkészítő Angyal Tibort arra kértük, hogy a teljes terem bemutatása helyett irányítsa most néhány rejtett érdekességre a figyelmünket.
A Budavári Palota Szent István-terme 1902-ben készült el. A kor iparművészeti csúcsremekének számító alkotás Budapest II. világháborús ostromában azonban gyakorlatilag teljesen megsemmisült, és nem maradt más utána, mint töredékek: fényképek, tervrészletek és a korabeli díszítés néhány darabja. A Nemzeti Hauszmann Program egyik elemeként a palota déli összekötő szárnyában elhelyezkedő terem is újjáépülhetett. Ám egy ilyen rekonstrukció, ahol minden az apró részletekben rejlik, nem mindennapi folyamat, sőt fogalmazhatnánk úgy is, hogy egy állandóan újabb fejezettel bővülő történelemkönyvhöz hasonlatos. A terem 2021 óta látogatható, de ahogy a projekten dolgozó, az új tervek elkészítésével foglalkozó építész, Angyal Tibor is említette, ez nem egy olyan munka, ami egyszer csak kész lesz.
Ez a történet talán soha nem ér véget, de ettől is szép.
„A dr. Rostás Péter művészettörténész, az újjáépítés kezdeményezője által összegyűjtött adatmozaikokból kellett a teljes képet, minden részletgazdagságával megrajzolnom. A hatéves közös munkánk eredménye pedig az az alig 70 m2 szoba, amelybe belépve ma újra megtapasztalható az egykori Szent István-terem hangulata” – mesélte a terembe érve Angyal Tibor.
Körbenézve nehéz betelni a már említett apró részletekkel. Olyan a terem, mintha minden alkotó a lehető legjobbat szerette volna létrehozni a lehető legkevesebb négyzetméterre tömörítve. Ebben az esetben minden túlzás nélkül használható az ékszerdoboz kifejezés. Angyal Tibor szerint ez nem véletlen, hiszen a művészi kiképzés abban az időben főleg a díszítésben, az aprólékos részletek kimunkálásában nyilvánult meg. Ezért
a terem eredeti hangulatának visszaadásában nagyon fontos szerepe van a csak közelről látható apróságoknak.
Például a csillárok egymáshoz képest különböző mértékben vannak a rúdjuk körül elfordítva, a faburkolat faragott fogainak száma nem egyforma – még az egyező hosszúságú elemeket összevetve sem, illetve a festmények arannyal festett háttérmustrája sem azonos helyzetből indul az egyes királyalakok mögött – mondta az építész, akit arra kértünk, mutasson meg néhányat a kedvenc elemeiből. „Akik építették, a maguk korának legkiemelkedőbb mesterei voltak, mégis emberek.
Az ő egykori esetlegességeik tették ezt a fenséges szobát egyben emberivé, s csak ezekkel együtt érezhetjük ma is annak.
Számos korabeli változtatás, sőt apró tévedés nyomát őrzik ezek a részletek – magyarázta, és ami az építéskor véletlen eredménye volt, azt ma tudatosan meg kellett terveznem, hogy éppen olyan legyen most is, mint azelőtt.”
Tovább szemlélődve olyan századfordulós megoldásokra hívta fel a figyelmet a tervező, amelyek az akkori gondolkodásmódot tükrözik: hová helyezték a kapcsolókat, hogyan toldották a parketta bordűrjét, mennyire volt világos a teremben. „Ezért legfőképpen azt a szemléletet kellett magamévá tenni, amivel elődeink tanultak, éltek, alkottak százhúsz évvel ezelőtt. Semmit hozzá nem tenni, elvenni, kijavítani – teljes kreativitásomat alárendelve az eredetinek” – tette hozzá Angyal Tibor, aki látogatásunkkor hat különleges részletre hívta fel a figyelmet.
Kapcsolók
A kandalló melletti zugban felszerelt, öt forgócsapos kapcsoló egykor a három csillárt és a két pár falikart működtette. Ezeket a százéves darabokat Amerikából rendeltem az eBayen. Porcelán az aljzatuk, kadmiumozott réz a burkolatuk, és bakelit a fogantyújuk. Ezeket elcsavarva, hangos kattanással kapcsolták a 105 voltos egyenáramot a lámpákra.
Izzók
96 darab szórja magából a világosságot a teremben, 16 gyertyányi fényt árasztott mindegyikük. Az eredetivel azonos megvilágítás erősségét a korabeli elektrotechnikai szakcikkekből számoltam ki. A maiakat a Tungsram-gyár egyedileg állította elő a terem számára. Opál üveggömbjük tetején a régi izzók sajátossága, a melegen elcsípett üvegcső csúcsos maradványa látható, amin keresztül egykor a levegőt szívták ki a búrákból – ezt most egy üvegművész formázta meg. Porcelángyűrűs rézfoglalatukat ötvösművész készítette el.
Rács
Az aranyozott rézből készült rácsot 32 virág díszíti. A diófa burkolatba egy Zsolnay-kerámiabetét helyére volt beillesztve. A krisztinavárosi szárny mélyén levő fűtőkamrából áramlott ide a meleg levegő, amit villamos ventilátor fújt be a terembe. Most is így működik. A rács mögötti perforált lemez lyukainak mérete, száma és elrendezése az eredetivel azonos. A terem túlvégében, a lábazati lambériába vágták bele a rács párját minden díszkeret nélkül, azon át a gravitációs rendszerű elszívás működött.
A parketta szegése
Az intarziás parkettamezőket a terem széleinél széles bordűr szegélyezte, amelyet váltakozó irányú háromszögek alkottak. Ezeket folyóméterre készítették, majd szabták be a helyükre. A sarkok fordulásainál figyeltek a háromszögek szabályos helyzetére, de a közbenső toldásoknál nem volt ez fontos. A kandalló bal széle előtt egy archív fotón is megörökített, korabeli esetlegesség látható, ahol épp úgy jöttek ki a háromszögek a vágás után, hogy két egyforma állású került belőlük egymás mellé. Akkor is, és most is.
Kandalló
Az Árpád-házi címer körüli, nyolc kockafejezetes törpeoszlop törzsén a festett minta felfelé mutató V alakot formáz a függőleges szimmetriatengelyekben. Az 1900-ban Thék Endre asztalosműhelyében ideiglenesen felállított berendezés Zsolnay-kandallóján még mindegyik oszlopot így láthatta a király a látogatásakor. Két évvel később, a végleges helyére beépítve már a bal oldali sarokoszlop mintája lefelé mutatott, csak ez az egy. Talán megsérült szétszedés közben ez a csempe, és újragyártották – kicsit másként. Így látható ma is.
Ajtózár
Az egyik ajtószárny úgy nyílt a kilincs lenyomására, mint bármelyik ajtó. Viszont a másik szárnyon is volt kilincs, ami szokatlanul, függőlegesen felfelé fordítva oldotta a padlóba letűződő rúdzárat. Ezzel egyszerre lehetett szélesre tárni az ajtó mindkét szárnyát. A zár lemezei az eredetivel megegyező alakúak, a zárnyelvek nyílásait rugós takarólemez fedi el kinyitott állapotában. Ezt a különleges zárat fémrestaurátor művész készítette.
+1 Györgyi Géza (1851–1934)
A Szent István-terem eredeti tervezője, építész és festőművész. A részletek mestere. A rajzolás és a díszítő formák virtuóza. Hauszmann Alajos helyettese, és egyetlen munkatársa, akinek név szerint is a köszönetét fejezte ki a Királyi Vár századfordulós megtervezésében játszott szerepéért, ahol csaknem az összes részletrajzot ő készítette. Tíz éve tanulom az ő jellegzetes indáit, virágait, leveleit, szívecskéit, amik már ismerősként köszönnek vissza az azóta végigrajzolt egyéb művein: a Királyi Palota Szent György téri kovácsoltvas főkapuzatán, vagy az előtte állt hatalmas kandelábereken. Ebben a bensőséges lelki kapcsolatban talán a legfőbb tanulság tőle: a részletek fontosságának tisztelete.
