Az Archiko Építőipari és Tervező Kft. egy szabad tömegformálású, szoborszerű épülettel indult a debreceni Magyar Közlekedési Múzeum ötletpályázatán, mely helyi identitásformáló erővel is bírhat. Az I. díjjal jutalmazott művet a tervezők szavaival, illetve a bírálóbizottság véleményével mutatjuk be.
A tervezési alapgondolat a közlekedés mint áramlás hasonlatára épül. Besűrűsödött világunk nagymértékben függ az áramlás folyamatos fenntarthatóságától, mely már csak matematikai módszerekkel és számítógépes rendszerekkel szervezhető. Ez ijesztő, de egyben szép kihívás is.
A korábbi, erősen a raktározással összefüggő múzeumfilozófiákat a felgyorsult és mindig új ingereket igénylő szemlélői magatartás megváltoztatta.
Egy közlekedési múzeumnak is akkor lesz tehát fenntartható látogatottsága, ha mindig új ingert kínál. Ezt digitális technológiákkal és bevonódást segítő kiállítási módszerekkel lehet biztosítani – vallják a tervezők.
Építészeti koncepció
Mint a tervezők kifejtik: „a két alapgondolat érvényesítéséhez kialakítottunk egy olyan épületet, melynek áramló térrendszerében az idő és a közlekedési eszközök általános, téri elhelyezkedése áramlóan horizontálisan és egyben vertikálisan is a jövő felé halad. A helyszín vonalas architektúrájához, az autópálya íveihez térbeli áramló vonalakat rajzoltunk. A vonalakból görbült falakat alakítva építészeti téralakzatot hoztunk létre, a falak között áramló terek születnek, melyek nagysága a funkciócsoportoknak megfelelő födémosztásokkal tagolt. A téralakzat a telek alakjára is reflektál. A központi magastér szándékoltan egy görbült koordinátarendszerben elhelyezett múltból a jövő felé haladó kiállítás koncepcióhoz tervezett, ahol alulról fölfelé, bentről kifelé haladunk az időben. A jövő az épület fölötti SPACELAB”.
Illeszkedés
„Az autópályával összeszőtt indusztriális és agrárkultúrájú táj egy cseppformájú területe a tervezési terület. Nincs kötelező illeszkedési motiváció, így az épület főleg az áramlás bemutatását kívülről is prezentáló táji markerként lett kialakítva, mely az autópályáról is figyelemfelkeltő módon látszik, a BMW gyárral, az autógyártás dinamikus formáival kerül viszonyrendszerbe” – fogalmaznak az Archiko tervezői.
Környezetalakítás
A szakemberek kitérnek az épületet körülvevő tóra és a múzeum tervezett környezetére is Mint írják: „az elhelyezett épület 20-40 cm magas vízfelülettel körbevett, a hajók területén a vízmélység a hajókhoz igazított. A vízfelület síkja szabályozott. A vízfelület parcellákra van osztva, az elválasztó elemek laposacél keskenységűek, így az osztás nem látszik. Egyes kültéri akcióprogram (pl. kinetikus szobor mozgatás vagy autókiállítás) esetén a kívánt parcellából a víz leengedhető, így betonozott felületű ideiglenes szabadtéri kiállító felület jön létre.
A tájépítészeti koncepció megalkotásakor fontos volt az ökológikus növényalkalmazás alapelveinek követése.
Elsődleges szempont előnyben részesíteni az őshonos növények használatát, illetve ezek megfelelő kombinálását a biológiai sokféleség növelésének érdekében, továbbá a fenntarthatóságot. Mindezek mellett különös figyelmet kell fordítani a növények szintezettségére is. Továbbá fontos szempont a különböző gyökérmélységű növények alkalmazása, mert ez összességében javítja a talaj vízvisszatartó képességét. Ezen elvek követése révén elérhető az optimális ökológiai egyensúly fenntartása és a különböző fajok közötti szinergia biztosítása.
Az M35-ös autópálya és az autópálya lehajtó mentén védőfásítás telepítését javasoljuk. A tervezett védőfásítás elsődleges célja a zaj- és légszennyezettség mérséklése, az esztétikai értéknövelés, továbbá a terület biológiai sokféleségének növelésének elősegítése. Mindezek mellett tájképvédelemi szempontból kiemelkedő fontosságú téralkotó elem.
Az épület negyedik, egyben legfelső szintjén egy intenzív tetőkert kapott helyet, melyre kilépve egy »dzsungelszerű szürreális erdő« fogadja a látogatókat. A tetőtéren kialakított zöldfelület körbejárhatóságát egy látszóbetonból álló tipegő ösvény adja, helyenként keresztirányú átjárhatóságot biztosítva az épület végpontjában találkozó ösvények között. A tipegősorokkal párhuzamosan látszóbeton ülőfelületek kerültek kihelyezésre. A természethez való közelség érzetét háromszintű növényállomány segíti elő.”
Építészeti formálás és anyaghasználat
„Az áramlásra épített koncepció az épület tömegformálását is meghatározza – magyarázzák a tervezők. Az áramló vonalak szalagszerű falakká fejlődnek, a szalagok között létrehozott födémek zárják le a belső tereket. A tartószerkezet vasbeton, mely belső térben látszóbetonként jelenik meg. A homlokzati falszerkezetek többhéjúak. A homlokzati kéregszerkezet és a hőszigetelt vb fal között minden esetben légrés van. A külső héj néhány helyen a főfalaktól jobban eltávolodik, van olyan terület, ahol a kettős héj között menekülőlépcső lett elhelyezve. A homlokzatképzés anyaga fehér szálerősítésű cementlapokból áll, a lapok a görbült felületek által megkívánt szegmensekre osztottak, illetve az irodasáv előtt perforáltak. A zárófödém alatt egy acélgerendás harántrendszerhez csatlakozó íves sínrendszer van felszerelve, melyről a függesztések történnek.”
Funkcionális rendszer
„A földszint a megérkezés tere, kapcsolata gyalogos hídon és a bejárati zónán keresztül teremtődik. Az aula maga is egy híd, fontos, hogy a belső térre olyan rálátás jöjjön létre, mely azonnal érthetővé teszi az áramló térrendszert. Innen nyílnak a megérkezéshez szükséges kiszolgálóhelyiségek és a multifunkcionális előadótér. A látogatókat a galérián körbe vezetve rácsatlakozunk az immerzív technológiájú kiállítóterekre, ahol interaktív elemek is vannak, illetve a másik oldalon beléphetünk a magas műtárgyraktár galériaszintjére. Visszaérkezve az aulatérhez ott étterem és ajándékbolt található. A legtöbb tárgyi elemet tartalmazó szint a -1-es szint, ahová mozgólépcsős kapcsolat is van.
A -1 szint, amire a központi térben rálátunk, tartalmazza az összes nehéz járművet. A járművek be és kiszállítása térhez kapcsolódó rámpán történik, ahol eleve sínek vannak, ezeken keresztül lehet a járműveket mozgatni. A tér két oldalán a műtárgyraktárak és az időszakos kiállítótér található, ezek bevonhatóak a térrendszerbe.
Az első emeleten ismét körbejárható galéria található, illetve nyugati oldalon az irodák és a gépészeti helyiségek vannak elhelyezve. A központi tér felfelé szűkül, de mivel ebben a magassági zónában már repülőgépek vannak, még mindig szükség van pl. 18 m fesztávú vitorlázó repülő bármilyen vezérsíkú elhelyezésére alkalmas térre. A repülők pozicionálása a tér magasságát is indokolja. A galériáról közelíthető meg a keleti oldali szabadtéri kiállítótér, ahol többek között egy léghajó váza található, melybe be lehet mászni.
A második emeleten galériaszint található, de fontos, hogy innen lehet eljutni az immerzív látványprogramot legjobban élvezhető belső teraszhoz.
A galéria szinteket két üveglift köti össze, ezek 16-18 főre méretezettek. A liftek a legfelső szintre is felmennek, ahol a SPACELAB, tárgyaló és egy dzsungelszerű szürreális erdő található. A SPACELAB kettős funkciót tölt be. Egyrészt tényleg szimulálható az űrutazás téri élménye, másrészt a látogatók csoportokra osztva teljes programot élvezhetnek, a virtuális ablakokra vetítve az az illúziót kapják, hogy repülnek az űrben” – derül ki a pályázati anyagból.
Belsőépítészet és kulturális koncepció
Ahogy a tervezők mondják, „az épület üzenete kettős: a magyar közlekedési tárgykultúra és a közlekedéshez kapcsolódó tudomány, feltalálói múlt bemutatása, és a közlekedés, azaz áramlás jövőbe ívelő folyamatos változásának szuggesztív digitális művészeti ábrázolástechnikával, immerzív téralkotással történő bemutatása egyaránt feladat. Ennek érdekében
a tér önmagában is áramló tér,
melyre horizontálisan és vertikálisan rá vannak fűzve az idő múlását is lekövető tárgyi és különböző technikákkal vizuálisan előidézett elemek.
A térben felfüggesztésre kerül egy két oldalról látható óramutatós óra, a jövő felé nézve előre mozog, visszafelé pedig hátra. A közlekedés történeti és tárgyi megjelenése a magyar kultúrából származó elemekkel indul. Bemutatásra kerülnek az első eszközök. A magyar kocsi, melynek története van. Japán korai vasútvonalain Ganz típusú gőzmotorral mozgatták a szerelvényeket. Megjelennek a vonatok, a 424-es, a NOHAB. Bemutatásra kerülnek az Ikarus karosszéria és járműgyár termékei, a gyönyörű formai design, az Ikarus 66 „faros”. A Császári és Királyi Hadiflottánk az első világháború előtt a tengeri flották közül a hatodik legnagyobb volt. Az elsüllyedt 80 m hosszú Zenta cirkáló alaprajza a vízfelület alatti betonba van belerajzolva még átlátszó vízmagasságnál. A külső vízfelületeken a balatoni vitorlásokból lehet pár példányt kiállítani. Müller Méter Madárember című könyve inspirálja a Rákosmezőn levegőbe emelkedő Szitakötőt, megjelenik a legendás 14 m szárnyfesztávú R-26 S Góbé vitorlázó repülőgép, később Besenyei Péter repülője. A kültéri teraszon Schwarz Dávid feltalálóra emlékezve egy léghajó váz lesz felépítve. Az aeronautikai és asztronautikai magyar tudósai, Kármán Tódor, Hoff Miklós, Springer György, Őry Huba vezetnek el minket a következő stációhoz, az űrutazáshoz. Őry Hubától kölcsönözzük az épület legmagasabb pontján létrehozott SPACELAB projektet. A központi tér a két üvegezett, kapszula formájú felvonóból mozgás közben is átlátható. A kapszula kivisz a földi térből a legfelső szinten található SPACELAB helyiséghez, ahol egy űrhajó parancsnoki hidja van berendezve. A belső tér virtuális ablakain azután egy űrbe történő kilövés filmje jelenik meg, időben felgyorsítva, a végén egy űrállomáshoz dokkol be az űrhajó.
A nagy áramló tér alapvetően két alapműködésre tervezett. A végfalakon megjelenő üvegezés okosfóliával felszerelt, azaz a végfalak sötétíthetőek és képernyőként is működnek. A kiállítási időszakban pl. félóránként 5 perces időintervallumban a vetített immerzív látványvilág jelenik meg, megváltoztatva a jól látható, tárgyakat megvilágító alaphelyzetet. A három földszinti immerzív kiállítótérben viszont folyamatosan működő digitális látványvilág vagy interaktív program működtetett. Ezek sötétített terek. Az interaktív programok folyamatosan változtathatók.”
A bírálóbizottság véleménye
„A pályaművek sorából szabad tömegformálásával, professzionális feldolgozottságával kiemelkedő alkotás
az egyik legbátrabb és legkifinomultabb építészeti válasz a kiírás ikonikussággal kapcsolatban megfogalmazott kritériumainak teljesítésére.
A vasbeton héjszerkezet formanyelve és, mint technológia – tekintettel a hasonló építészeti előképek sokaságára - nem hoz újszerűséget, megvalósíthatóság és üzemeltetés szempontjából is számtalan kérdést vet fel, mégis, összességében harmonikus és elegáns, landmark- szerű, a pályaművek között más alkotással össze nem téveszthető az építészeti imidzs” – értékelte a tervet a bírálóbizottság.
Szerkesztette: Dr. Paár Eszter Szilvia
