Egy közel százéves városrészi jelkép bontása néhány óra alatt megtörtént. A tisztviselőtelepi Vajda Péter utcai templomtorony esete nemcsak egy építészeti érték elvesztéséről szól, hanem arról is, hogyan csúszhat félre a helyi védelem, a beruházói érdek és az önkormányzati kontroll viszonya.
A Vajda Péter utca környéke az elmúlt években folyamatos konfliktuszónává vált Józsefváros egyik legnyugodtabb kertvárosi részén, a Tisztviselőtelepen. Már korábban is sorra jelentek meg hírek az óvodakert rovására zajló előkészítésekről, eltűnő zöldfelületekről, ideiglenesnek mondott, majd mégis hosszan fennmaradó kerítésekről, elfoglalt járdákról és egyre terebélyesedő építési területről.
Cikksorozatunkban részletesen mutattuk be, miként szorult háttérbe a környék közösségi és zöld jellege egy tervezett társasház érdekében, valamint hogyan vált mindez a helyiek mindennapi életét terhelő problémák forrásává.
A beruházás középpontjában a már említett új társasház áll, amelynek építése önmagában is komoly vitákat váltott ki a környék léptékéhez, beépítettségéhez és a zöldfelületek csökkenéséhez való viszonya miatt. A fejlesztés területén azonban állt egy különálló, történeti értékkel bíró építmény is, így a lokáció választásával a projekt fogalmazhatunk úgy, még egy negatív pontot zsebelhetett be. A tisztviselőtelep Golgota tértől, egészen a Népligetig húzódó utcája, a Vajda Péter utca, ahol a 33-as szám alatti telken egy magányosnak tűnő templomtorony áll, vagyis állt a cikk témáját adó eseményekig.
A látszólag funkciótlan, nem túl jó állapotú torony története azonban egészen izgalmassá teszi a külső szemlélődő számára is a szürke vasbeton építményt. A telek 1931-ben került a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezet és Hitközösség tulajdonában és így nem meglepő módon egy evangélikus templom épült a területen Lux Kálmán tervei alapján, aki egyébként a lillafüredi Palotaszállót és a Gellért-hegyi sziklakápolnát is megálmodta. Az 1934-es felszentelést követően 2 évvel később, 1936-ban készült el a torony. A templom alig 30 év után állami tulajdonba került és egy felújítást követően Traubisoda raktárként működött tovább. Mivel az üdítő raktározáshoz többé már nem volt szükség harangszóra, ezért a toronyból a harangot 1974-ben a boldogkőváraljai katolikus templomba szállították.
Egy kisebb ugrással: az épületegyüttes 2009-ben „műemléki jelentőségű terület” megjelöléssel kapott védelmet, majd 2023-ban az akkor már magányosan álló torony helyi védelem alá került. A védelem pedig több volt névleges titulusnál, hiszen
a torony sokak szerint a városrész identitásának része, jól látható tájékozódási pont és a telep történetének kézzelfogható emléke volt.
A torony formavilágában a 20. század eleji egyházi építészet visszafogott, de karakteres jegyeit hordozta. A helyi védettség elvileg éppen azt a célt szolgálja, hogy az ilyen, országos műemléki rangot ugyan nem viselő, de a helyi közösség számára kiemelten fontos építészeti értékek megmaradjanak. A védelem nem pusztán egy tábla a falon: azt jelentené, hogy bontás csak kivételesen, szigorú eljárásrendben, az önkormányzat tudtával és jóváhagyásával történhet, mérlegelve a megőrzés minden lehetséges módját.
Ennek ellenére 2025 decemberében a torony bontása váratlanul, gyakorlatilag egyik napról a másikra megkezdődött. A helyszínen megjelenő munkagépek és a gyors ütemű pusztítás sokkolta a környék lakóit. A sajtó beszámolói szerint a munkálatok pillanatok alatt eljutottak addig a pontig, ahonnan már látszólag nem volt visszaút. Többen arról írtak a közösségi oldalakon, hogy
a torony szerkezete eltűnt, mielőtt érdemi társadalmi vagy szakmai vita kibontakozhatott volna.
A bontás hírére Józsefváros önkormányzata közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a torony elbontásáról előzetesen nem volt tudomása, és nem adott ki engedélyt a helyi védettség alatt álló építmény megszüntetésére. A közlemény szerint az önkormányzat vizsgálja, milyen jogi és hatósági lépések történtek, illetve történhetnek az ügyben, és hogyan sérülhetett a helyi védelem intézménye.
Azonban kiemelték azt is, hogy az érintett telken, ahol a 27 lakásos társasház épül a tervezéskor a beruházó vállalta a torony megtartását. Utóbbi tájékoztatásuk szerint egy statikai szakvélemény viszont életveszélyes állapotúnak nyilvánította az építményt, ezért az építéshatóságtól kértek és kaptak engedélyt a bontásra. A bontás során a beruházó elmondása alapján a statikai problémák megerősítést nyertek, ám leszögezték azt is, hogy
nem terveznek teljes bontást és a megmaradó szerkezetet megőrizve 2026 januárjában megkezdik a visszaépítést.
Az önkormányzat kitért arra is, hogy a közterület használata nem felelt meg a szabályoknak, ezért a Józsefvárosi Közterület-felügyelet eljárást indított a kivitelezővel szemben és a torony sorsát és a visszaépítést nyomon követik.
Az eset így végül nem egy épület elvesztéséről szól.
De számtalan kérdést felvet. Például hogy, miként fordulhat elő, hogy egy helyi védelem alatt álló építményt ilyen gyorsan és láthatóan kontroll nélkül kezdenek el bontani. Pontosan hogyan történhetett az engedélyezési folyamat és milyen indokkal, illetve miért nem lépett életbe időben az a védelmi mechanizmus, amelynek éppen az ilyen helyzeteket kellene megelőznie?
És hogy, hogyan is illeszkedik mindez abba a hosszabb folyamatba, amelyben a Vajda Péter utcai beruházás lépésről lépésre alakította át a környéket, gyakran a lakók tiltakozása ellenére? A tisztviselőtelepi templomtorony eltűnésével és visszaépítésének módjával, kérdésességével nemcsak egy építészeti elem veszett el, hanem a helyi védelem hitelessége is megingott. Az ügy rávilágít arra, hogy a városrészi értékek megőrzése több mint csupasz jogszabályi kérdés. Átláthatóságot, felelősségvállalást és valódi párbeszédet igényel. Enélkül a „védett” státusz könnyen kiüresedhet és mire a közösség észbe kap, már csak a hiány marad utána.
Források: Józsefváros Újság, Facebook, Józsefvárosi Önkormányzat