Sétálóutcaként működő fedett előcsarnok, vártemplomok falazatát idéző lábazat és védelmező öblök.
A ZDA hegyvidéki tájkaraktert és Erdély kulturális elevenségét tükröző tervével nyert II. helyet a sepsiszentgyörgyi Új Magyar Művészeti Központ ötletpályázatán. A művet a tervezők szavaival mutatjuk be.
Építészeti koncepció
A kulturális épületek a 18. század derekától egy-egy közösség művészeti életét segítették, művészetük kibontakozásának helyszínei voltak – katalizátorként működtek a közösségek számára. Esetünkben a közösség összetartó erejének és identitásának megőrzése a cél. Feladatunk, hogy az új Művészeti Központ egész Erdély összművészeti találkozóhelyeként jöjjön létre, a különböző funkcionális egységek egyidejű használatával nagyobb fesztiválok befogadására is alkalmas legyen.
Épületünk a központi – „piazza-szerűen” kialakított, fedett – előcsarnokával nyitottságot teremt a város felé, szervesen kapcsolódik a város közösségi tereinek rendszerébe.
Az erdélyi magyar művészet bemutatásán túl az épület emberléptékű teret hoz létre a személyes találkozásoknak is,
a helyi közösség és az idelátogatók számára egyaránt. Az együtt töltött idő ugyanolyan fontos eleme a kultúrának, az identitásnak, mint a magas művészet.
Az összeköltöző intézmények összehangolásával új lehetőségek nyílnak meg és az intézmények egymást is erősítik. A központ lehetőséget teremt közös, vagy egymást kiegészítő események szervezésére és lebonyolítására, az intézményi erőforrások összekapcsolására. A találkozóhelyként is működő közös előcsarnok kiváló színtere lehet ennek, ahol különböző szolgáltatások, programok, a városra és a kultúrára vonatkozó információk várják az érdeklődőket. Mindezek lehetőséget adnak arra, hogy az új Művészeti Központ egy erős magyar közösség szimbólumává váljon.
Környezetalakítás
Annak érdekében, hogy az új Művészeti Központ várossal való kapcsolata a lehető legintenzívebb legyen, javasoljuk a főtér és az épület közötti területet autómentes, kizárólag gyalogos városi felületként, sétálóutcaként kialakítani.
A Művészeti Központ földszinti terei mind a gyalogos utcák, mind a Szabadság tér, mind pedig az épület belső előcsarnoka felé funkciókkal tekintenek. Az épület úgy „ül bele” a városi gyalogos szövetbe, hogy annak részévé válik. Kiemelten kezeltük az épület Szabadság tér felőli oldalát, de építészeti hangsúlyt adtunk a Kőrösi Csoma Sándor utca és Kossuth Lajos utca találkozásánál kialakult városi tér felöli bejáratra is. A két bejárat között létrejövő fedett előcsarnok kvázi passzázsként, újabb sétálóutcaként működik majd. A földszinti funkciók – gasztronómia, információs és recepciós terek, a könyvtár folyóirat olvasója illetve az EMÜK időszaki kiállításának földszinti terei élettel telítik a gyalogos utcahálózatot.
Építészeti formálás
Székelyföld építészeti hangulatát kell visszaidézzük. A népi építészeti elemekre és a 20. század első felének legnagyobb magyar építészeti alkotója, Kós Károly építészeti világára reflektálunk. Az épület hármas tagozódása, nevezetesen a rusztikus, természetes elemekből épített várfalszerű lábazatra könnyű fa-fém-üveg szakipari falakat építünk, melyeket a tetők hagyományos, különböző fesztávú épületrészekre szerkesztett expresszív világa jellemez.
A formavilág és az anyaghasználat méltón képviselheti Székelyföld kultúráját
azáltal is, hogy a „Vártemplomok” falait idéző képzőművészeti igénnyel megformált, vegyes falazatú lábazati zóna befogadhatja azokat a történeti házakból megmaradt emlékeket is, melyek az utcai járókelőket és az épülethez közeledőket Székelyföld ősi, sokrétű kultúrájára emlékeztetik. A városépítészeti karakter belvárosi, zártsorú, 10-12 méteres utcai homlokzatokkal. Törekedtünk arra, hogy ennek kontinuitását megtartsuk. Némi zártság csak az épület földszintjén jelentkezik. A felsőbb szinteken az erdélyi városi építészetet parafrazeáló, de a tömör-ablakos homlokzatokat is megidéző, fa-lamellás transzparens homlokzatot alkalmaztunk – a funkciók igényeinek megfelelő megnyitásokkal. A Művészeti Központ magassági problematikáját ferde síkú tetőkkel kezeljük, így az épület magas pontjai a város magastetős karakterének meghosszabbításai, annak folyománya, amelyből csak a két főbejáratot erősítő torony emelkedik ki.
Az épület jelentős kiterjedését az épülettömeg felosztásával oldottuk, azaz a városban jelenleg is fellelhető méretű épülettömegekkel komponáltunk. Ez egy olyan sok elemből álló struktúrát ad, amely képes az épület hat intézményét olyan egyedi módon kezelni, hogy mégis az egység érzete dominál. Hiszen minden intézmény egyéniség, viszont a központban való koncentrációjuk mégiscsak egy – a szó jó értelmében – egységgé olvasztja őket, ezt a kettősséget tudtuk jól kezelni a javasolt oldott épületformálással.
Belsőépítészet, kulturális koncepció
Az épületünk szíve a fedett, de a város felé több irányba nyitott központi előcsarnok („piazza”), mely önmagában is lehetőséget teremt művészeti tevékenységre, zenélésre, táncháztalálkozókra, kiállításokra, nagyobb léptékű rendezvényekre. A nyitottságot a lábazati kőfal „felszakadásainál” megjelenő, üvegfalakkal határolt transzparens tér jelképezi, amely a városi terek fedett-zárt meghosszabbításaiként működnek. Ugyanolyan szabadon bejárható a tér, mint a város bármely köztere.
Ez az alapvetően előcsarnoki zóna az épület központi eleme, a közösséget szimbolizáló „piazza”. Erre a központi előcsarnokra szerveződnek rá a művészeti intézmények helyiségcsopotjai. Minden reprezentált intézmény közvetlenül elérhető az előcsarnokból. Minden intézmény zárható ajtóval kapcsolódik a központi előcsarnokhoz így azok együtt és függetlenül is képesek üzemelni. A földszinti zóna nyitottsága mellett nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a tér ne csak nyitott legyen, hanem védelmező öblöket is tartalmazzon. Ez alapvetően az emberi pszichével hozható kapcsolatba, nevezetesen az emberek olyan terekben szeretnek tartózkodni, amelyek intimek és védelmezők. E mentén alakítottunk ki öblöket a foyer zónájában, annak érdekében, hogy a központi terünk egy mindig élő, nyüzsgő, emberekkel teli hely legyen.
A két legnagyobb befogadóképességű terem, a Székelyföldi Filharmónia Nagyterme és a Tamási Áron Színház termének zsöllyéje, valamint az M stúdió nézőtere is a földszintről nyílik. Ugyancsak a földszinten kapcsolódik a központi előcsarnokhoz a Képtár, a Könyvtár és az M-Stúdió recepciója míg a Bábszínház az előcsarnok első emeletéről nyílik. A gazdasági bejáratokat az új, most kialakítandó utakról javasoljuk megoldani.
A nagyobb közösségek számára épített új művészeti központok szerepe, hogy minél több művészeti műfaj befogadására alkalmasak legyenek. Az előadóművészeti terek közül kettőre, a Filharmónia termére és a Tamási Áron Színház kamaratermére mutatunk megoldást. A programkiírás megfelelő, mivel 60 és 600 fő között, különböző befogadóképességű előadóművészeti tereket javasol. Minden termet hangolni kell zenei- és beszédhangra, azaz a termek akusztikai és színháztechnológiai megoldásai a „változtathatóság (adjustability)” szempontjait kell előtérbe helyezzék. Mindkét nagyterem akusztikai hangolhatóságát a mennyezeti függesztett elemek és az oldalfalakat alkalmanként beborító háromrétegű bársonyfüggönyözés segíti. A színpadon emelőket kell használjunk a díszlet- és hangszerszállításhoz, a zenekarok különböző elhelyezéséhez valamint a zenekari árkok kialakításához. A prózai színházban a forgódob használata, a Filharmóniában legalább egy „barokk-méretű” orgona kialakítása nélkülözhetetlen.
A bírálóbizottság véleménye
„Az elegáns pályamű karakteres, helyi építészeti hagyományokkal rokonságot mutató építészeti megoldásokkal hitelesen közvetíti a középület funkciót és Erdély kulturális elevenségét. A tömegformálásban arányosan tükröződik a hegyvidéki tájkarakter. Külső megjelenésében az épület első olvasatra a rurális építészeti nyelvezethez kapcsolódik, azonban a merész szemléletből eredő léptékváltással a homlokzatképzés és maga az anyag is új értelmet nyerve impozáns kísérlet az urbánus környezetbe illesztésre és a tradicionális erdélyi építészet folytonosságának erősítésére.
A komplex program egy épületbe szervezéséből nagy, ugyanakkor jól tagolt tömeg adódik. A teljes rendelkezésre álló területek beépítésével, a dinamikusan és jó aránnyal gyűrődő tetősíkok, illetve a hasonlóan viselkedő homlokzatok játékából következik, hogy méretei ellenére az épület befogadható, ember léptékű.
A közösségi terek és kapcsolatok átgondoltak, a logikus térszervezés magabiztos kéz munkáját dicséri.
Az épület megközelítése minden irányból megoldott. A fedett előcsarnok egyértelművé és átláthatóvá teszi az egyes funkció egységek közötti közlekedést. A jól formált torony motívum a komplexum kiemelt városi pozícióját és jelentőségét hangsúlyozza.”
Szerkesztette: Paár Eszter Szilvia
