Az utolsó adventi hétvégéhez közeledve egy olyan kirándulást ajánlunk, amely az építészet iránt érdeklődőknek és az egyedi, kliséktől mentes karácsonyi élményekre vágyóknak is igazi csemege lehet. Az adventi túránk Szécsény és Hollókő között tökéletes családi kirándulás, ahol a karácsonyi hangulat és a gyerekek számára is érthető építészeti történetek egyszerre válnak élménnyé.
Van valami különös varázsa annak, amikor az adventi időszak nem a tömeges városi forgatagról, hanem a valódi felfedezésről szól. Amikor nem egy újabb puncsos bódé vagy a tizedik kézműves szappan miatt indul útnak a család, hanem azért, hogy együtt éljen át egy olyan napot, amelyről évekkel később is ugyanazzal a meghitt mosollyal beszél majd mindenki.
A Szécsény–Hollókő adventi kirándulás pont ilyen program lehet: egyszerre tanít, szórakoztat, lelassít és felráz. Szécsényben a barokk kastély és ünnepi főtér, Hollókőn a mesebeli palóc parasztházak és a mécsesekkel díszített faluszerkezet várnak. A gyerekek szemében ez egy mesés időutazás, a felnőttek számára pedig gyönyörűen kirajzolja, hogyan mesél a tér, az anyag és az építés maga az emberről.
1. állomás: Szécsény, ahol a gyerekek is érzik, hogy a kastélynak lelke van
A történet Szécsényben indul, ahol a barokk kastély már messziről tekintélyt parancsolóan húzza ki magát. A kicsik szinte automatikusan lassítanak, amikor belépnek a térre — mintha éreznék, hogy itt minden vonalnak szerepe van. És tényleg: a kastély homlokzatain végigfutó ritmus, az oszlopok játéka és a tér szimmetriája olyan, mint egy hatalmas, szabályosra fésült adventi díszlet.
A karácsonyi fények alól ilyenkor szinte kiemelkednek a részletek.
A gyerekek rácsodálkoznak, hogy „mekkora ez az épület”, a felnőttek pedig — ha még soha nem foglalkoztak építészettel — egyszer csak megértik: a barokk nem egyszerűen túlzás vagy pompa, hanem egy tudatos játék a tekintettel. Irányít, vezet, keretez. Ahogy végigsétálunk a téren, a kastély mintha minden lépésnél kommunikálna: figyelj rám, nézd a részleteimet.
A tér szervezettsége egyébként titokban nagyon is családbarát. A gyerekek elférnek, lehetőségük van futkározni, a forralt bor illata sem lepi el a levegőt, és a fénysorok úgy kanyarodnak végig a téren, mintha aranyvonalzóval húzták volna meg őket. Minden átgondolt, rendezett, ünneplőbe öltözött.
Szécsényben az adventi időszak minden vasárnapja egy-egy apró ünnep, amelyben a város közössége és az ide érkező családok egyszerre találják meg a meghitt pillanatokat és az élményekkel teli programokat. A sétálóutca ilyenkor megtelik hangulattal: faházakban árusított kézműves ajándékok, sült gesztenye illata, forró tea a gyerekeknek, és persze az elmaradhatatlan adventi fények, amelyek a barokk tér architektúráját még inkább kiemelik.
A város különlegessége az úgynevezett „Család Adventi Ablaka” kezdeményezés, amelyben minden évben más és más szécsényi család készíti el saját, tematikus adventi ablakdíszét. A dekorációk este igazi felfedezőjátékká válnak: a gyerekek imádják megtalálni a következő ragyogó ablakot, miközben a felnőttek a kastély és a tér építészeti részleteit figyelhetik meg a fények alatt. Ez a program egyszerre játék, helytörténeti séta és közösségépítő élmény.
2. állomás: Hollókő, ahol a kicsik rájönnek, hogy a történelem nem csak a tankönyvben él
Ha Szécsény a tér, a rend és a monumentalitás iskolája, akkor Hollókő a meghittségé, a részleteké és az emberléptékű világé. Ahogy a kanyargó úton megérkezünk a faluba, már az első pillanatban érezni, hogy itt minden ház mesél. A gyerekeknek külön fel sem kell hívni a figyelmét arra, hogy ezek a parasztházak mások, mint a mai épületek. Látszik rajtuk: fából vannak, a tetejük szalmaszínű és meredek, az ablakok pedig aprók, szinte huncutul kukucskálnak ki a világra.
Az adventi fények Hollókőn egészen másként működnek, mint Szécsényben. Nem kiemelnek, hanem barátságosan ölelnek. A mécsesek, gyertyák, kis fényfüzérek inkább kérdeznek, mint állítanak. Közelebb vonzzák a tekintetet, befelé hívnak. A kicsik észre sem veszik, hogy közben tanulnak: a faluszerkezet szabálytalansága, az utcák organikus kanyarodása, a házak ritmusa mind-mind olyan építészeti jellegzetesség, amely évszázadokon át természetes úton alakult ki. És talán ez az egyik legszebb része a kirándulásnak, amikor a gyerek megkérdezi:
„Miért ilyen kicsi ez a ház?”,
és te mesélni kezdesz a régi idők életéről. A falu ilyenkor olyan, mint egy élő néprajzi múzeum, ahol a karácsonyi hagyományok nem bemutatók, hanem természetes részei a mindennapoknak. A házak ablakaiban meleg fények, a porták előtt kézművesek, a templomban ének hangja.
Hollókő adventi időszaka különösen gazdag programokban, hiszen a falu nemcsak a házak történetét mutatja meg, ezen túlmenően ízekkel, játékokkal és élő hagyományokkal is megtölti a kanyargó utcákat. Például November 28–30. között megrendezett Adventi gasztro hétvége már messziről illatozott: ünnepi ételek, helyi finomságok és természetesen a forralt bor fűszeres melege várja a látogatókat. A gyerekek számára igazi kedvenc a kincskereső holló-játék, ahol egy külön erre készült falu-kártyával indulhatnak nyomozásra.
Minden megtalált holló egy újabb apró titkot mutat meg számukra Hollókőről. Közben a porták között kézműves vásárok csalogatják a látogatókat, tele helyi termékekkel és egyedi karácsonyi ajándékokkal. A napot gyakran a népművészeti előadások és kisebb koncertek teszik teljessé, amelyeket a faluban működő szálloda programkínálata színesít. Hollókő ilyenkor valóban él, lélegzik, ünnepel és hagyja, hogy az érkező családok ennek minden pillanatát együtt élhessék át.
Miért ajánljuk ezt a kirándulást az utolsó adventi hétvégére?
Ez a kirándulás nem a rohanásról, nem is a vásárlásról szól. A Szécsény–Hollókő adventi útvonal legnagyobb erénye nem az, hogy szép. Hanem az, hogy érzékennyé tesz.
Megmutatja, mennyire más élmény egy barokk tér tágassága és egy palóc falu közelsége.
Milyen a monumentalitás és milyen az intimitás. Mit jelent, ha egy épület reprezentálni akar, és mit jelent, ha egy ház csak annyit vállal: egyszerűen élhető legyen.
A családok számára ez azért különleges, mert mindenki megtalálhatja benne a saját felfedezését. A felnőttek a történetet, a gyerekek a mesevilágot, a nagyszülők pedig a nosztalgiát. Az út két állomása így végül egyetlen közös élménnyé áll össze, ami után még napokig beszélgettek arról, milyen sokféleképpen lehet szépen élni.
Borítókép: DAll-e, Készítette: Nyerges Viktória
