Adventi sorozatunkban híres építészek képzeletbeli karácsonyfáit alkottuk meg, hogy az ünnep fényét összekapcsoljuk a világ legszebb épületeivel. A kalendárium negyedik ablakában Makovecz Imre jól ismert organikus stílusát ültettük át az ünnepi díszítés világába, így született meg a magyar hagyományokat a traszdendenciával ötvöző karácsonyfa és egy hozzá illő dísz.
A karácsonyfa sokszor többet árul el rólunk, mint hinnénk. Megmutatja, hogyan viszonyulunk az ünnephez: hogy a hagyományos, ismerős megoldások állnak-e közel hozzánk, vagy épp ellenkezőleg, kísérletezni szeretnénk a formákkal és a színekkel.
Van, aki a nyugodt, letisztult összhatást keresi, mások szerint ilyenkor minden emléknek, motívumnak és színnek helye van a fa ágain. E gondolat mentén szerkesztőségünk felvetette a kérdést, vajon milyen karácsonyfát állítottak volna a neves hazai és külföldi építészek. A válasz kereséséhez ezúttal a mesterséges intelligenciát hívtuk segítségül. Hogy sikerült-e ráéreznie az alkotók ízlésére, azt az olvasók dönthetik el.
Építészeti adventi kalendáriumunk azonban nem játék csupán, egyben tisztelgés is azok előtt a nagy mesterek előtt, akik munkájukkal hosszú időre meghatározták környezetünk arculatát.
4. nap: Makovecz Imre
Makovecz Imre 1935-ben született Budapesten, és 1959-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pályája során – különösen az 1980-as évektől – sajátos építészeti nyelvet hozott létre: a természetes környezetre, a népi hagyományokra és az organikus formanyelvre épülő, élő struktúrákat álmodott meg.
Munkássága nem pusztán technikai alkotás, hanem egyfajta kulturális forradalom, egy világkép, amelybe beépül a természet, a történelem és a közösség eszméje.
Az 1992-es sevillai világkiállításon bemutatott magyar pavilon a legismertebb munkái közé tartozik, ikonikus épület, amely a formai bravúr szimbolikus jelentésével is hatott. De Makovecz életművéhez száz feletti épület tartozik, templomok, közösségi házak, művelődési központok, vidéki vendéglátóhelyek, mind az ő jellegzetes, a természethez és magyar hagyományhoz illeszkedő stílusában fogantak.
Mélyen hitt abban, hogy az építészet – ha szeretettel és felelősséggel csinálják – túlmutat a téglán és betonon, közösségformáló erő, amely teret ad identitásnak, harmóniának és gyökereknek.
Mi sem példázza ezt jobban, mint saját szavai:
„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.”
Makovecz Imre karácsonyfája
