Lübeckben, a Hanza királynőjének becézett városban végéhez közeledik az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb és legérdekesebb városrekonstrukciós projektje. Rekonstrukciós sorozatunk következő epizódjában ezt az érdekes példát mutatjuk be!
A második világháborúban pusztult el Lübeck történelmi városnegyede
A Hansa királynőjeként is emlegetett Lübeck Európa legnagyobb összefüggő és ép középkori városa - volt, ugyanis 1942 március 29-én a brit légierő lebombázta, elsőként a német nagyvárosok közül. Az újjáépítés, főleg német viszonylatban, konzervatívnak számított, a legtöbb épületet, köztük az öt középkori nagytemplomot ami a "hét torony városának" sziluettjét adta, gondosan rekonstruálták, a belváros szerkezete megmaradt, nem vezettek át rajta gyorsforgalmi utat sem, mint több német nagyvárosban.
A Trave-folyó szigetén elterülő óriási belváros így nagyrészt máig megőrizte jellegzetes középkori arculatát. Nagyrészt, hiszen épp az egyik legértékesebb és legrégibb negyed, a Gründerviertel pusztult el legjobban. Helyén két nagy iskolaközpontot építettek modernista, de a helyi építészeti hagyományokat követve (klinkertégla homlokzatú, magastetős formában). A városnegyed száz éven belül harmadszor esik át teljes átalakuláson. Egy kompromisszum-jellegű városátépítés történt, úgy is mondhatnánk, hogy "hangulatrekonstrukció".
Középkori telekszerkezet, kortárs építészet: így épül újjá a Gründerviertel
A rekonstrukció tervezése 2009-ben indult el, az országszerte tapasztalható nagy kultúrharc közepette: a városvédők a régi negyedet akarták viszontlátni, a "modernisták" ragaszkodtak a háború utáni épületállományhoz (ami, ahogy a fenti kép is mutatja, igyekezett tiszteletben tartani a város építészeti hagyományait). Az eredmény egyfajta kompromisszum lett, ami valójában egyik tábornak sem volt megfelelő: a konzervatív csoportok teljes rekonstrukciót akartak volna, a modernisták viszont elvesztették kedvenc épületeiket. Ugyanis az a döntés született, hogy a régi telekstruktúrát állítják vissza, de csupán egy-két épületet rekonstruáltak, a többi "hangulatrekonstrukció", vagyis a régi épületformák, oromzatok, anyagok visszaidézése kortárs módon. Ami, ahogy a friss képekből látszik, ízléses és szép, vagyis, aki nem teljesen klisékben gondolkodik, elégedett lehet.
A mestertervet a Lübeckben és Hamburgban működő ppp architekten dolgozta ki. Ez tartalmazta régi-új telekstruktúrát, a beépítés kontúrjait, és lefordíthatatlan német szakkifejezéssel a "tetőtájat", ami egy ilyen város esetében rendkívül fontos. Ez a munka 2012-ben záródott, ezt követte az iskola és a modern lakóházak lebontása, majd a régészeti feltárás, aminek eredményeit be kellett dolgozni az épületek terveibe. Ezzel párhuzamosan folyt az egyes épületek tervezése is. Így maga az építési munka, a kivitelezés csak 2017-ben indulhatott el, és 2027-2028 körül készül el az utolsó épület is.
Teljes rekonstrukció vagy modern építészet? Évtizedes vita Lübeckben
Mint minden nagyobb építési munka kapcsán, itt sem volt mindenki elégedett: a hagyományos városvédők teljes rekonstrukciót szerettek volna elérni. El is készítettek egy ellentervet, ami mutatja a végül megvalósult "hangulatrekonstrukció" és a teljes újjáépítés közötti különbséget.
A legtöbb épület kivitelezése 2018 körül indult, 2022-2023-ra már látható volt, hogy milyen városnegyed jön létre a sokat látott területen. A hanzavárosi hangulat valóban visszaállt, ugyanakkor első pillantásra látszik, hogy kortárs épületekről van szó.
Az újjáépítés körüli vita még a kivitelezés idején sem jutott nyugvópontra, a teljes rekonstrukciót kívánó civil egyesület további ellen-látványterveket készített. A fenti képen látható utcaszakaszra készült is bemutattak rekonstrukciós javaslatokat.
Visszatér a Hanza-város hangulata
Minden vita ellenére az elkészült negyedbe beköltözött az élet, ami annyira hiányzik a modernista városokból: megnyiltak az első üzletek az épületek földszintjein, miközben az emeletekre beköltöztek az első lakók. Így a hangulat mellett az eredeti, vegyes városi funkció is visszaállt.
A projekt során fontos szempont volt a "tetőtáj", vagyis jellegzetes német szakkifejezéssel a Dachlandschaft helyreállítása. Ennek jelentőségét egy rendkívül kompakt, világörökségi védelem alatt álló óváros esetén nem is kell hangsúlyozni.
A városnegyed a háború előtt rendkívül zsúfolt volt, a telkek mélyére benyúló melléképületekkel, műhelyekkel. Ezeket természetesen nem állították vissza, a zártsorú utcák mögötti tömbbelsőkben kerteket alakítottak ki.
A részleges-teljes rekonstrukció kérdése az egyes telkek, illetve épületek esetében is változhat. Utóbbit a városvédők több helyen úgy érték el, ahogy más német példáknál is: egyszerűen meggyőzték a fejlesztőt, hogy ne kortárs-illeszkedő módon, hanem az eredetit követve valósítsa meg az új épületet. Így a városnegyed a különböző megközelítések élő laboratóriumá vált.
A még alakulóban lévő városnegyed a világháborúban elpusztult területek újjáépítésének köztes útját képviselik. A skála a teljes rekonstrukciótól (mint Varsó vagy Drezda bizonyos részei) a teljes újrakezdéséig terjed - az élet pedig megmutatja, melyik megoldás működőképesebb. A lübecki eset sajátos kompromisszum, ami azt is jelenti, hogy a modernisták és a konzervatívok sem lehetnek elégedettek, vagy éppenséggel, mindkét csoport magának érezheti a régi-új utcákat, tereket. Reméljük, hogy inkább utóbbi fog bekövetkezni.
