Húsvét hétfőn elhunyt Ferenc pápa. Az egyház legszentebb ünnepének másnapján bekövetkezett halála megrendítette a világ katolikus közösségét. Miközben a hívők még búcsút vesznek a 266. pápától, a háttérben már elindulnak az előkészületek: hamarosan újra összeül a konklávé. De hol születik meg a döntés, amely az egész világ figyelmét magára vonja? Cikkünkben bemutatjuk a pápaválasztás legfontosabb, több évszázados hagyományt őrző helyszíneit.
A pápaválasztás nem csupán egyházpolitikai esemény, hanem spirituális, liturgikus rítus is – egy olyan folyamat, amelynek minden mozzanata, még az azt körülvevő építészet is mély jelentéssel bír.
Amikor egy pápa meghal, a világ tekintete a Vatikánra szegeződik: a rejtett kápolnákra, a füstöt eregető kéményre, a történelmi falak között megszülető döntésre.
A katolikus egyház feje nem csupán lelki vezető, hanem az intézmény jelképe is. A pápaválasztás színtereinek bemutatásával közelebb kerülhetünk ahhoz a hagyományhoz, amely több évszázada formálódik – újra és újra ugyanazokban a terekben, de mindig új reménnyel.
Mise az első pápa sírjánál – Szent Péter-bazilika
A pápaválasztás egy előre kitűzött napon, ünnepélyes szentmisével kezdődik, amelynek helyszíne a vatikáni Szent Péter-bazilika. A római katolikus egyház legjelentősebb temploma több mint egy évszázadon át tartó építkezéssel nyerte el mai formáját. Az új bazilika építését II. Gyula pápa rendelte el a régi ókeresztény templom helyén, az alapkőletétel pedig 1506. április 18-án történt.
A grandiózus terveket Donato Bramante készítette, aki egy központi tér köré szervezett, kupolával koronázott, görög kereszt alaprajzú elrendezést álmodott meg.
A bazilika középpontját egy 42 méter átmérőjű tamburos kupola uralja, amelyet Michelangelo tervezett újra a 16. század közepén, miután a korábbi mesterek – többek között Raffaello és Antonio da Sangallo – elképzelései nem valósultak meg. Michelangelo halála után Giacomo Della Porta építette meg a kupolát, némileg módosítva annak ívét, így alakult ki az épület egyik legikonikusabb eleme.
A Szent Péter-bazilika végső formáját Carlo Maderno és Gian Lorenzo Bernini munkája révén nyerte el a 17. században. Maderno hosszanti szentélyszárat és impozáns homlokzatot tervezett, amitől a kupola látványa háttérbe szorult. Ennek korrigálására Bernini zseniális téralakítással válaszolt: az előtérbe két részből álló, kolonnádos teret komponált, amely egyszerre vezeti a tekintetet és teremti meg a liturgikus rendezvényekhez szükséges helyet. Az ellipszis és trapéz formájú terek ötvözete nemcsak funkcionálisan, hanem vizuálisan is tökéletesen illeszkedik a bazilika monumentalitásához.
A háromhajós, latin kereszt alaprajzú belső tér egyik legkiemelkedőbb eleme a főoltár fölé emelkedő, Bernini által alkotott bronz baldachin, amely alatt Szent Péter sírja található.
A bazilika így egyszerre szolgál a pápai liturgia központjaként és az apostol emlékhelyeként, miközben építészeti formanyelvében a reneszánsz, a manierizmus és a barokk legnagyszerűbb eredményeit ötvözi.
Gyülekezés – Cappella Paolina
A szintén az Apostoli Palotában található Cappella Paolina – magyarul Szent Pál-kápolna – az egyik legfontosabb, ám a nagyközönség által ritkán látogatott szakrális tér, ahol a konklávéra bevonuló bíborosok gyülekeznek.
Ezt a teret a Sala Regia választja el a híres Sixtus-kápolnától, és elsősorban egyházi ceremóniák, köztük a pápaválasztó konklávé előkészületeinek helyszíne.
A kápolnát III. Pál pápa rendelte meg 1538-ban, különös tisztelettel fordulva a megtért Szent Pál felé, akinek nevét a kápolna is viseli. A kápolna építését szintén Antonio da Sangallo irányította, és a munka már 1540-ben be is fejeződött.
A Cappella Paolina díszítésére Michelangelót kérték fel, akit a korszak legnagyobb művészének tartottak. 1542 és 1549 között két monumentális freskót festett ide Pál apostol megtérése és Szent Péter keresztre feszítése témájában. Bár ezek a művek a mester pályájának csúcspontján születtek, kortársai mégis csalódással fogadták őket, mivel eltértek a megszokott kompozíciós szabályoktól és szokatlan módon dolgozták fel a témát.
A freskók háttérbe szorultak a művész leghíresebb műve, a Sixtus-kápolna világhírű alkotásai mellett.
Pedig a képek érdekessége, hogy Michelangelo arcvonásai mindkét szent ábrázolásán felfedezhetők, mintegy személyes vallomásként a művész részéről. A kápolna ma is kulcsszerepet játszik a pápaválasztás rítusaiban: itt hangzanak el a konklávét megnyitó szentbeszédek, amelyeken minden bíborosnak kötelező a résztvenni.
A szavazás helyszíne – Sixtus-kápolna
A Sixtus-kápolna, a Vatikán egyik legismertebb és leglátogatottabb épülete, nevét építtetőjéről, IV. Szixtusz pápáról kapta. A 15. század végén épült, egyszerű elrendezésben: egy téglalap alaprajzú, dongaboltozatos terem, amelyet márvány szentélyrekesztő oszt két részre. A kápolna freskóin a reneszánsz legnevesebb mesterei – Botticelli, Ghirlandaio, Pinturicchio, Perugino, Rosselli és Signorelli – dolgoztak, és a falakat az Ó- és Újszövetség jelenetei díszítik.
Az épület művészettörténeti jelentősége azonban elsősorban Michelangelo nevéhez fűződik: II. Gyula pápa megbízásából ő festette meg a mennyezetet 1508 és 1512 között.
A munkát eredetileg Donato Bramante javasolta, abban a reményben, hogy a feladat meghaladja Michelangelo képességeit – ám az eredmény éppen ellenkezőleg a világ egyik legismertebb műalkotása lett.
Michelangelo monumentális freskója – több mint 540 négyzetméteres felületen – a teremtéstörténet kilenc jelenetét mutatja be, középpontban az Ádám teremtését ábrázoló ikonikus képpel. A mennyezeten ószövetségi próféták, antik szibillák, Jézus felmenői és díszítőelemként alkalmazott, illuzionisztikus márványarchitektúra jelenik meg, amelyek új dimenziót adnak a térérzékelésnek.
Az oltár mögötti falat az Utolsó ítélet monumentális freskója uralja, amelyet Michelangelo több évtizeddel később, 1536 és 1541 között festett.
A meztelen testek miatt a művet később többször is átfestették, az alakokra drapéria került. A kápolna ma is kiemelkedő jelentőségű: nemcsak művészeti remekmű, hanem a pápaválasztó konklávé legfontosabb helyszíne is, mivel itt zajlik a szavazás.
Ferenc pápa otthona – Domus Sanctae Marthae
A Domus Sanctae Marthae, vagyis a Szent Márta-ház a Szent Péter-bazilika közvetlen szomszédságában található. Az épületet II. János Pál pápa kezdeményezésére építették 1996-ban, válaszul arra az igényre, hogy a pápaválasztó konklávé idején méltó és kényelmes szállást biztosítsanak a bíborosoknak.
Az építkezés célja az volt, hogy véget vessen annak a gyakorlatnak, hogy a pápaválasztás alatt a főpapok a vatikáni palota folyosóin, rögtönzött hálóhelyeken, sokszor csak egy függönnyel elválasztva aludtak,
ami az idős bíborosoknak fizikailag igen megterhelő volt.
A Domus Sanctae Marthae névadója a vendégszeretetéről híres Szent Márta volt, és az épületet vendégházként is használják egyházi személyek részére, akik hivatalos ügyben tartózkodnak a Szentszéknél.
2013-ban, megválasztása után Ferenc pápa úgy döntött, hogy nem költözik be az Apostoli Palota pápai lakosztályába, hanem továbbra is a Domus Sanctae Marthae 201-es lakosztályában marad, ahol már a konklávé idején is tartózkodott. Ezzel ő lett az első pápa 1903 óta, aki nem az Apostoli Palota emeleti lakosztályában élt.
A döntését azzal indokolta, hogy szüksége van a közösségi életre, nem tud elszigetelten élni, és az épület szerény körülményei amúgy is jobban illenek személyiségéhez.
A szerényen berendezett szobájában egy egyszerű fakereszt, Argentína védőszentje, a Virgen de Luján, vagyis Lujáni Szűzanya szobra és egy Szent József-szobor állt. Ferenc pápa itt, ebben a szerény, mégis otthonos környezetben hunyt el 2025. április 21-én, lakosztályát a Camerlengo aznap este lezáratta, ahogy a pápai lakosztályt szokás a Szentatya halála után. Testét a Domus Santae Martae kápolnájában helyezték koporsóba.
Fehér vagy fekete füst? – A kémény
A konklávé idején a Sixtus-kápolna tetejére minden pápaválasztás alkalmával ideiglenesen kéményt szerelnek fel, amely egy, a kápolna belsejében felállított kis vaskályhához csatlakozik.
Ebben a kályhában égetik el a szavazócédulákat, és ez a kémény az, ahonnan a világ először megtudhatja, hogy megszületett-e a döntés.
A fekete füst (fumus niger) azt jelenti, nincs még új pápa, a szavazás tehát eredménytelen volt. A fehér füst (fumus albus) azt mutatja, sikeres volt a szavazás, új pápát választottak.
A füstöt a szavazólapok elégetésével hozzák létre, de vegyi anyagokat is használnak, hogy egyértelmű legyen a füst színe – korábban ugyanis előfordult, hogy nehéz volt eldönteni, fehér vagy fekete füst gomolyog-e.
A világ figyelme tehát a Sixtus-kápolna kéményére szegeződik – ez az első jelzés, amely az új pápa megválasztásáról tudósít.
Habemus papam! – A Szent Péter-bazilika erkélye
A fehér füst után néhány órával következik a második nagy pillanat: az új pápa megmutatkozik a világnak. Ez a már bemutatott Szent Péter-bazilika homlokzatának középső erkélyéről, az úgynevezett loggiáról történik. Itt hangzik el a híres mondat: „Annuntio vobis gaudium magnum: habemus papam!” Magyarul:
Nagy örömhírt mondok nektek: van pápánk!
Ezután az új pápa kilép az erkélyre, bemutatkozik, és „Urbi et Orbi” áldást ad – vagyis áldása Rómának és az egész világnak szól.
Urbi et Orbi áldást természetesen nemcsak megválasztása napján ad a pápa, hanem karácsonykor és húsvétkor is, ugyanerről az erkélyről.
Ferenc pápa szerénysége és reformtörekvései meghatározóvá váltak a 21. századi katolikus egyház számára.
Azonban most, hogy eltávozott és a hívek búcsúznak tőle, az Egyház nem áll meg. A konklávé döntése nemcsak egy új pápa megválasztásáról szól, hanem arról is, milyen irányt vesz a katolicizmus a következő évtizedekben. Amikor felszáll a fehér füst, a világ egy pillanatra megáll – és a Szent Péter-bazilika erkélyéről elhangzik az örömhír: „Habemus papam.”
