Az adatközpontok az elmúlt években az épített környezet egyre fontosabb szereplőivé váltak, az Egyesült Államokban pedig már egy új építészeti típusként tekintenek rájuk.
Lakóházat, irodát vagy középületet tervezve magától értetődő, hogy az emberi igények kerülnek a középpontba. Ám az adatközpontoknál egészen más a helyzet.
Az épület elsődleges feladata a digitális infrastruktúra elhelyezése és annak folyamatos működésének biztosítása.
A szervereknek szükségük van a megfelelő hőmérsékletre, állandó energiaellátásra és olyan épületre, ami működőképes marad, ha valamelyik rendszer meghibásodik. Az adatközpont formáját, tehát nagyrészt a technológia határozza meg.
A hűtés fontossága
A szerverek működés közben jelentős mennyiségű hőt termelnek, így az adatközpontok egyik legfontosabb tervezési kérdése a hűtés. A gépészeti rendszerek nem egyszerű technikai elemek,
hisz méretük és elhelyezésük az egész épület kialakítására hatással van.
Ez kívülről is könnyen megállapítható. A tetőkön és az épületek körül sorakozó berendezések, valamint a nagy, zárt homlokzatok egy sajátos ipari karaktert hoznak létre, ahol a forma sokkal közvetlenebbül követi a működés követelményeit.
Egy új építészeti típus
Az adatközpont különlegessége, hogy fizikájában hatalmas épületről beszélünk, aminek belső tereit nem az emberi igény határozza meg.
Ez az építészek szerepét és feladatát is átalakítja.
A tervezőnek az építészeti szempontokat az energetikai, gépészeti, biztonsági és technológiai elvárásokkal kell összehangolnia. Az adatközpontok építése így valahol az épület és az infrastruktúra határán helyezkedik el.
Az internetet hajlamosak vagyunk láthatatlan rendszerként elképzelni. Ám a felhő szerverekből, vezetékekből, hűtőberendezésekből és az ezeket elszállásoló hatalmas épületekből áll.
Az adatközpont így a digitális korszak egyik különös építészeti lenyomata.
Miközben életünk egyre nagyobb része költözik az online térbe, az azt működtető infrastruktúra egyre nagyobb helyet követel magának a valódi világban.
