A Tisza-parti kisváros legrégebbi része skanzen helyett eredeti helyükön mutatja be a magyar népi építészet jellegzetességeit. Folytatódik E-Örökség sorozatunk!
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozata az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
A napokban Csongrád-Csanád vármegye műemlékeiből szemlézünk!
A fő turisztikai csapásvonalakból kiesik, sokan talán a létezéséről se tudnak, pedig Csongrád városa és benne az óvárosi rész nagyon hangulatos hely, egyben a régi magyar településkép egyedülállóan megmaradt tárháza.
A Kecskeméttől délkeletre, Szegedtől északra fekvő Csongrád városa a vármegye névadója volt: a Tisza és a Körös találkozásánál fekvő települést egykor körbevették a folyók és a vizenyős területek.
Ez az elzártság ugyanakkor segített abban is, hogy a városka ősi magja szinte érintetlenül fennmaradjon a mai napig.
A Tisza-hurok miatt Csongrád csak nyugati irányban tudott növekedni, így a keleti végében fennmaradt óvárosi rész a több évszázados hagyományos magyar városkép különleges őrzője.
A csongrádi óváros műemléki jelentőségű terület: 65 épületéből jelenleg 32 élvez egyedi műemléki védelmet. Skanzen helyett itt eredeti helyükön ismerhetjük meg a régi magyarok építkezési, városépítészeti szokásait. A kelet-nyugati irányban elhúzódó, folyóparti óváros fő tengelye az Öregvár utca, ami mentén megismerhetjük a régi építészetet.
A régi csongrádi belváros a Tisza és egy mélyebben fekvő terület között, egy kisebb magaslaton húzódik. A belsővárost körülölelte a Tisza, ami határt szabott a házak építésének, és egyrészt a házhelyek elaprózódásához, másrészt a folyómedren túl való, északnyugati irányú terjeszkedéshez vezetett.
Ekkor az eredeti tekepülés alárendeltebb szerepet kapott, s a 19. század végére a szegények városrésze lett. Lakosainak zöme halász, vagy földmunkás – kubikos, napszámos, esetleg néhány holdas földműves – volt,
ezért az épületek jelentős része archaikus megjelenésű.
Az épületek a közép-magyar háztípushoz tartoznak: az alaprajz két szobából és köztük a konyhából áll (melynek két része: pitvar, szabadkémény alatti konyha). Falazatuk vert fal, mestergerendás födémmel rendelkeznek, tetőszerkezetük ollóágas szelemenes, nádfedésű, az oromzatuk pedig állóhézagos, fűrészelt deszkaorom.
Merülj el Csongrád számtalan műemléke között az E-örökség segítségével!
Fotók: E-Örökség, Google
